From: [mailto:]
Subject: [tanc-L] Sziget: Jimmy Bosch - Omara Portuondo - Totó La
Momposina
Latin zenei erdekessegek a szigeten:
- Jimmy Bosch
- Omara Portuondo
- Totó La Momposina
Bovebben:
PANNON PRAKTIKUM VILÁGZENEI NAGYSZÍNPAD
A Fesztivál Pannon Praktikum Világzenei
Nagyszínpadának unikális kínálata minden bizonnyal
önálló fesztiválként is helyt állna, világszínvonalú
szórakozást biztosítva a műfaj szerelmeseinek. A
2000-ben debütáló világzenei színpad kedvező
fogadtatása után 2001-ben - ugyancsak a Pannon
Praktikum támogatásával és a tavalyinál gazdagabb
költségvetéssel - minden jel arra mutat, hogy még több
élményt szerezhetnek a világzene hívei.
A Pannon Praktikum Világzenei Nagyszínpad - tavaly
bevált - koncepcióján nem kellett változtatni. A
külföldi előadókat tekintve, ennek értelmében a
szervezők igyekeztek minél több olyan világsztárt
felléptetni, aki még soha nem járt Magyarországon; így
kerül sor az algériai-francia Khaled, a kolumbiai Toto
La Momposina, a macedón Esma Redzepova koncertjére. A
program összeállítói emellett meghívták azokat a
sztárokat is, akiket az elmúlt években - a hazai
fesztiválok, koncertek valamelyikén - már megszeretett
a magyarországi közönség, mint például a finn
Värttinät, a szerb Boban Markovic Orkestart, a
Klezmaticsból közismert Frank Londont (ezúttal
rezesbandájával), a romániai Taraf de Haidouksot és
Fanfare Savalét, a német Schäl Sick Brass Bandet, a
kubai Omara Portuondot illetve Afrika csillagai közül
a mali Habib Koite-ot és a szenegáli Baaba Maalt.
Bemutatásra kerülnek olyan társaságok is, amelyek újak
vagy még ismeretlenek hazánkban, ugyanakkor a műfaj
legnagyobb ígéretei közül valók, akár a francia Lo'Jo,
a tuvai Yat-Kha, a svéd Garmarna, a lengyel Kroke, az
indiai Maharaja vagy a Puerto Ricó-i Jimmy Bosch.
A magyar zenekarok esetében is hasonló a helyzet,
éppúgy megmérettethetik magukat az újra színpadra lépő
legendák - így a Sebő együttes -, az olyan közkedvelt
zenekarok, mint a Téka, az Ando Drom és a (Ghymest, a
Vujicsics együttest és Montanarót magában foglaló)
Keleti szél, mint a kitűnő, de viszonylag frissebb
produkciók (Chalaban, Besh o droM, Egy Kiss Erzsi
Zene).
A nagyszínpad szomszédságában található sátorban három
típusú műsor lesz hallható.
15.00-17.00 között a közelmúltban feltűnt (és
hangvételükből adódóan inkább intimebb-zártabb térben
érvényesülő) produkciókra kerül sor. Roma muzsikával a
Kanizsa csillagai és Víg Mihály, keltával a Hétrét,
tangóval a David Yengibarjan trió, a Balkán felé
fordulva a Folkestra szerepel. 23.00-01.00 között a
Fonó Budai Zeneház gyűjtése révén elhíresült Utolsó
óra program erdélyi zenekarai közül a legnépszerűbbek
- így például Zerkula János-Fikó Regina, a Jódi
zenekar, Csiszár Aladár és bandája és a Magyarszováti
zenekar - muzsikálnak. 01.00-03.00 között pedig
táncolni kell, a MÉZ (ír), a Szilvási Gypsy Folk Band
(cigány), a Tatros (moldvai), a Maskarades (görög), a
Pannónia Klezmer Band (zsidó), a Vujicsics-Söndörgő
(délszláv) és a Téka (magyar) közbenjárásával.
Idén a nemzetek és kultúrák együtt, egységesen
jelennek meg a Pannon Praktikum Világzenei
Nagyszínpadon és környékén, a Világzenei faluban.
A néprajzi helyszín idei témája a szövés és
alapanyagai, a szövést alkalmazó egyéb technikák és a
szövés történetének bemutatása kiállításokon, kézműves
bemutatókon, előadásokon keresztül. Megismerkedhetünk
a hazai kézműves műhelyek közül az etyeki és gyermelyi
kézműves műhellyel?
FELLÉPŐK
Jimmy Bosch. Puerto Ricó-i szülőktől New Jersey-ben
született harsonás, az észak-amerikai salsa-színtér
egyik vezető muzsikusa. Mielőtt megalapította saját
zenekarát, a műfaj legnagyobbjait, Eddie Palmierit,
Rubén Bladest, Tito Puentét szolgálta. "Alanyi jogon"
második szólóalbuma, a David Sanchez, Chucho Valdés,
Nelson Gonzáles közreműködésével készült Salsa Dura
hozta meg számára a nemzetközi áttörést, annak tüzére
önt olajat koncertjein, tíztagú társulatával.
Boban Marković Orkestar. Tizenhét éve működik egy, a
macedón határhoz közeli szerb faluban Boban Marković
rezesbandája. A "trombitásfesztiváljairól" elhíresült
Gucából rendre hazavitte az első díjat, ám az, hogy a
szerb határon túl is befutott, elsősorban annak
köszönhető, hogy Kusturica és Bregović rábízta az
Arizonai álmodozók és az Underground filmzenéjét. Így
vált hazánkban is a Balkán romahimnuszainak
metaforájává ez a kirívóan népszerű zenekar, melynek
rangját aláhúzta az együttműködése Lajkó Félixszel; s
mely ezúttal táncosnőkkel lép fel a Szigeten.
Esma Redzepova. A macedóniai Skopje "cigány
királynője". Cipőtisztító apja munkáját segítve
cseperedett fel, majd miután tizennégy évesen megnyert
egy tehetségkutató versenyt, felfigyelt rá a híres
muzsikus-zeneszerző Stevo Teodoievski. Ő gondoskodott
ezután Esma zenei "továbbképzéséről", és ő lett a
férje is, hét év múltán. Legendás életüknek éppúgy
része 47 örökbefogadott árva, mint az együtt készített
több mint négyszáz felvétel, olyan örökzöldekkel, mint
a Dzelem Dzelem vagy a (legutóbbi album címét adó)
Chaje Shukarije. Stevo már nem él, a róla elnevezett
zenekar élén azonban Esma tántoríthatatlanul rója
útját; nagyon ideje volt már, hogy a Szigetre érjen.
Frank London's Klezmer Brass Allstars. A trombitás
Frank London elsősorban a Klezmaticsból ismert, de ő
vezeti a Les Misérables Brass Bandet, a Hassidic New
Wave-et és a tavalyelőtt alakult Klezmer Brass
Allstars is. Ez a rezesbanda az amerikai
klezmer-revival több jeles fúvósát összetoborozva
tradicionális darabokat aktualizál, így eshetett meg,
hogy Di Shikere Kapelye című debütáló albuma azt a
benyomást kelti, mintha a XIX. század végén munkálkodó
odesszai névadója megfordult volna 1999-ben New
Yorkban.
Baaba Maal. A kilencvenes évek legnagyobb hatású
afrikai előadója. A szenegáli Podor faluból
"halmozottan hátrányos helyzetben" indult pályafutása,
hiszen nem griot-nak, vagyis nem a
történetmondók-énekesek kasztjában született, és a
fővárosban nyelvileg és zeneileg is a kisebbséghez
tartozott. Mégis annyira kitűnt, hogy a nyolcvanas
években párizsi ösztöndíjhoz jutott, s ily módon
időben megnyíltak az európai kapuk Daande Lenol nevű
zenekara előtt. Baaba Maal zenéjében a falusi,
tradicionális zenekultúra ötvöződik a ragga, a hip-hop
és a techno elemeivel, így eshetett meg, hogy Nomad
Soul című - 1998-ban az év világzenei albumának
választott - lemezén Brian Eno és Howie B voltak a
munkatársai. Missing You címmel 2001 tavaszán jelent
meg a legutóbbi anyaga, ennek turnéja érinti (1999-es
fellépése után) a Szigetet újra.
Fanfare Savale. Ahogyan Szerbiából a Boban Marković
Orkestar, Romániából a Fanfare Savale vált szinte
állandó szereplőjévé a magyarországi fesztiváloknak. A
tizenegy tagú, három nemzedék békés egymás mellett
fújásán alapuló társulat repertoárjában megtalálhatók
mindazok a darabok, amelyek Moldován túl is lángra
lobbantják a publikumot, így természetesen a
Kusturica-filmek slágerei is.
Habib Koite & Bamada. A mali énekes-gitáros Habib
Koite (és Bamada nevű zenekara) a kilencvenes évek
közepén egyik pillanatról a másikra emelkedett az
afropop legkedveltebb előadói közé, Ma Ya című albuma
a második helyen végzett az 1998-as világzenei
összesítésben. Repertoárját saját szerzeményei
alkotják, de azokból visszaköszön a mali zenekultúra
stiláris gazdagsága, s bár Koite nem használja az
afropopra jellemző elektronikus kellékeket, magával
ragadó, dinamikus nagyvárosi tánczenét hallhatunk
mégis. Legújabb lemeze Baro címmel látott napvilágot
2001 tavaszán, ezzel érkezik - a három évvel ezelőtti
WOMUFE-s sikere után - hazánkba újra.
Omara Portuondo. A legendás Buena Vista Social Club és
a bolero dívája. A negyvenes években a havannai
Tropicana kabaréban táncolt, majd a Cuarteto Las
D'Aida női énekegyüttes tagja lett. Szólókarrierje a
hatvanas években virágzott ki, azon kiváltságos
helyzetű kubai művészek közé tartozott, akik sokat
utazhattak, és lemezeket készíthettek Kubán túl is, de
az igazi ismertséget számára is a Buena Vista Social
Club című lemezen való közreműködés, illetve annak
folytatásaként a Buena Vista Social Club Presents
Omara Portuondo című szólóalbum hozta meg. A Szigetre
saját zenekarával jön, korántsem csak azok örömére,
akik nem jutottak be május 27-én a "komplett" Buena
Vista margitszigeti koncertjére.
Lo'Jo. Franciaország délnyugati Angers városában a
nyolcvanas évek elején kommunát alkottak a muzsikusok,
színészek, cirkuszosok, költők, filmesek, és Lo'Jo
Triban néven közösen hoztak létre produkciókat. Ebből
a törzsből nőtt ki a Lo'Jo zenekar, multinacionális
gyökerekkel, és abból adódóan a francia cigányzenéhez,
a reggae-hez, az észak- és nyugat-afrikai
hagyományokhoz fűződő vonzalommal. A Lo'Jo a
kilencvenes évek végére az USA-tól Szingapurig a
nemzetközi fesztiválok egyik fénypontja lett,
mindazonáltal Mojo Radio és Bohéme de Cristal című
albumai megőrizték azt a szívmelengető bohémséget,
romantikát és világmegváltó idealizmust, amely a
korábban ismeretlen törzset jellemezte.
Khaled. Oránban született 1960-ban, tizennégy évesen
készítette első felvételét, miután komoly tekintélyre
tett szert a menyegzőkön. A következő években mintegy
nyolcvan kazettát jelentetett meg, majd - bár
1985-ben, az első oráni rai-fesztiválon őt
választották királyul - elhagyta Algériát, s azóta, az
iszlám szigorától mentesen, Franciaországban él. A
nyolcvanas években a független Algéria kormányzatában
csalódott ifjúság az ő számait tűzte zászlajára - s
ennyiben Khaled megőrizte a rai korábbi évtizedeinek
rebellis jellegét --, a kilencvenes években kivívott
szupersztár státusza azonban populáris engedményekkel
párosult. Százezres nagyságrendben kelendő arany-és
platinalemezeinek ugyanakkor elévülhetetlen
politikai-társadalmi szerepe van abban, hogy a
franciák toleránsabbak lettek az arab bevándorlókkal,
és nyitottabbak az arab kultúra előtt. Khaled 2000-es
albumsikerének Kenza a címe, ehhez kéretik
hozzáképzelni Hafla című koncertlemezét, és máris
belőhető, hogy a Szigeten mire számíthatunk.
Garmarna. Kétségtelenül a legizgalmasabb társaság ma
Svédországban. A kilencvenes évek legelején még
többé-kevésbé tradicionális-akusztikus népzenét
játszott, majd leigazolta az osztályon felüli Emma
Hardelin énekesnőt (aki tavaly a Triakellel hódított a
Szigeten), továbbá kütyükkel, szemplerrel
súlyosbította hangzását. Ettől kezdődően úgy lőtte be
a huszonkettedik századot, hogy közben sűrű középkori
atmoszférát kreált; úgy tágította ki az etnorock és a
triphop kereteit, hogy közben latin dalszövegekkel
töltötte meg legfrissebb, Hildegard Von Bingen című
albumát.
Totó La Momposina. Ahogy a kubai bolerónak Omara
Portuondo, a kolumbiai cumbiának Totó a legvonzóbb
dívája. Mielőtt 1968-ban megalapította zenekarát, a
kolumbiai falvak afrikai-spanyol-indián vérű ritmusait
és táncait gyűjtötte, később az európai táncokat
tanulmányozta Párizsban. 1993-ban Peter Gabriel
jelentette meg La Candela Viva című albumát, ez hozta
meg az univerzális áttörést, míg a '99-es Pacantót
Simon Broughton szakíró A world music 100 lényeges
CD-je közé választotta. Akik egyaránt fogékonyak a
törzsi szertartások és a latin karneválok zenéjére, a
salsa rézfúvósaira és az indián furulyákra, pontosan
tudják, hogy miért.
Kroke. Krakkó jiddis neve a Kroke, s ebből már
bizonyára kiderül: klezmerzenét játszik ez a lengyel
trió. Tagjai a Krakkói Zeneakadémián jöttek össze, és
'92-ben alapították meg zenekarukat, mely hamarosan
Európa-szerte a kortárs klezmer egyik legismertebb
képviselője lett: színes, humoros, a dzsesszel és a
klasszikus kamarazenével is kacérkodó stílusának (és
kirívó sikerű, The Sounds of the Vanishing World című
2000-es albumának) köszönhetően.
Maharaja. Hazánkban - két korábbi fellépése alapján -
inkább Musafir néven ismert ez a rádzsasztáni zenekar,
melyből a múlt évben vezetőjének kiválása (illetve a
jogi hercehurcák) után Maharaja lett. Rangja és zenéje
azonban nem változott: a szomszédos Pakisztánban
elterjedt qawwali, valamint a nyugat-indiai hindu és
muzulmán, szakrális és profán cigányzenei tradíciók
lenyűgöző kalandot garantálnak szemnek és fülnek,
visszatérőknek és újonnan érkezőknek egyaránt.
Värttinä. Világszerte a legnépszerűbb skandináv
etnopop zenekar. 1983-tól a kareliai Raakyla faluban
hagyományőrző ifjúsági csoportként működött, majd
miután néhány tagja Helsinkiben folytatta
tanulmányait, a kilencvenes évek elején újjáalakult. A
népviseletet felváltotta a bakancs és a farmer, a
tradicionális kantelemuzsikát a rocktól és dzsessztől
átitatott autonóm népzenei feldolgozás s az egyre
nagyobb teret nyerő saját szerzemény, ezért
jellemezhette a sajtó az alapvető fordulatot jelentő
Aitara albumot ezekkel a szavakkal: "Mintha az ABBA, a
Fairport Convention és a Le Mysere des Voix Bulgares
találkozott volna." A kilencvenes évek végére a popos
feeling megőrzése mellett - a Vihma és az Ilmatar
albummal - az archaikus-mitikus finn balladákba ásta
magát a négy szólóénekesnőt és hat kísérőt
felvonultató zenekar, így adta a 2000-es Sziget egyik
legtöbbet emlegetett koncertjét, bebiztosítva egyben a
meghívását a következő évre is.
Yat-Kha. A kilencvenes évek elején Brian Eno fedezte
fel az "Ázsia hangja" tehetségkutató versenyen a tuvai
ultrabasszushangú torokénekes - korábban
Huun-Huur-Tu-alapító - Albert Kuvezin zenekarát;
melyben az elektromos gitárok békésen összeférnek a
mongol népi hangszerekkel, s a tundrák szomorkás
szépsége a rockzene intenzitásával. Azóta
elképzelhetetlen magára valamit is adó világzenei
fesztivál a Yat-Kha nélkül, melynek legutóbbi
(hazánkban hozzáférhetetlen) lemeze, a Dalai Beldiri
1999 egyik legtöbbet emlegetett alapvetése lett.
Taraf de Haidouks. 1990-ben egy belga ügynökség
fedezte fel ezt a Bukarest-közeli cigányzenekart,
melynek neve - és három ünnepelt albuma - az
elrettenthetetlen hajdúk emlékét őrzi. Repertoárja
(naprakész szövegváltozatokkal) ugyancsak szívesen
merít a középkor balladáiból, a Hajdúk fő csapásának
iránya persze a menyegzői muzsikálás, a Kárpátoktól
délre eső hagyomány szerinti
hegedű-bőgő-cimbalom-harmonika segédlettel. Akárcsak a
Fanfare Ciocarlia esetében, itt is három nemzedék
muzsikál együtt, és legalább ennyi befolyás
érvényesül, kivált Törökország, Bulgária és Szerbia
irányából. Keresetlen, nyers, a mélyére szippantó
muzsika, mellyel "ásó, kapa, nagyharang", pillanatokon
belül.
Schäl Sick Brass Band. Mintha egy Rejtő-regényből
pottyant volna ki, úgy néz ki ez a társaság, zilált
bajor-arab-bolgár-perzsa népviseletében. Melynél
legfeljebb a zenéje látott többet: a polkától a
raggáig, a sambától az afrobeatig, Teherántól
Bulgáriáig, Fela Kutitól Abdullah Ibrahimig terjedő
repertoárral. A kilencvenes évek közepén Kölnben állt
össze ez a (markáns gitárokkal megtámogatott)
rezesbanda, abban a városban, melynek lakosságát húsz
százalékban a bevándorlók teszik ki, s melynek
kultúrintézeteiben annyi nemzetiségű zenekar próbál,
hogy elég egy cseppet fülelni, és gyűjtő- vagy
tanulmányutakra nem lehet szükség. Az SSBB tavalyelőtt
már bemutatkozott a Szigeten, ám azóta leakasztott egy
bolgár énekesnőt, és Maza Meze című albumával újfent
arról győzte meg a fesztiválszervezőket, hogy
kihagyhatatlan.
Kelt: 2001. Május 18.
---
(C) 2001. Minden jog fenntartva! Sziget.hu Rt.
http://www.sziget.hu/pepsisziget/pannon.htm
|