Kedves Gábor!

hix.nyelv #219, Szegedi Gábor:
> Létező szó sütőde, ami ugyanazt jelenti.

A "sütöde" szót rövid "ö"-vel írjuk, nem véletlenül. Ui. nem a "sütő" 
folyamatos melléknévi igenév van mögötte, hanem a "süt" E/3. személyű 
kijelentős módú igealak, amely kötőhangzóval kapcsolódik a "-dA" 
képzőhöz. Amúgy a jelentését tekintve igazad van.


> Ahhoz képest, hogy nem illeszkednek, elég sokat alkottak belőlük. Ha
> megnézed a magyar domainlistát, az e-abc és az e-zone között mintegy
> 500 bejegyzes van 

De ezek valóban szavak-e, vagy inkább védjegyek? Az "e-doktor" mellé 
tudom tenni a "dokinet"-et, "doktornet"-et, az "orvosnet"-et, nem is 
szólva a "med(i)net"-ek garmadájáról. Ezek sem magyar szavak, csak az 
eggyel megelőző divathullám által generált fantázianevek. Nem hiszem, 
hogy az "e-bolt"-on ill. az "e-kereskedelem"-en kívül más olyan 
köznevesült szó lenne a nyelvünkben, amely a "-dA" képző 'hatálya alá 
eshetnék'.


> Mindössze az a kérdés, ki vagy mi a "dalár"? 

A "dal" főnévből képzett nyelvújítási szó, melynek több jelentése 
volt az "-ár" képző különöző aspektusainak megfelelően:
(1) Az "-ár" foglalkozásnévképzőből  (vö. "kádár", "tanár") 'énekes 
<kül. többszólamú férfikarban>'. Vö. Arany János: Vojtina ars 
poétikája (1861): "S mint hangjavesztett opera-dalár, | Lettem 
éneklőből... énektanár.", ill. Pallas nagy lexikona (1893-1897): 
"Dalár-egyesület (címszó) vagy dalárszövetség a különböző nemzetbeli 
dalárok oly szövetkezete, mely speciálisan a négyszólamu férfikar-
irodalom ápolását, terjesztését s kulturális és nemzeti célok 
érdekében való kihasználását tüzi ki céljául."
(2) A ritka "-ár" < l. "-arium" gyüjtőnévképzőből: 'dalgyűjtemény'. 
Vö. Kemény Zsigmond (1853): "Annyi nyelvismerettel birt, hogy a 
franczia és olasz dalárokat olvashassa".

Kedves Attila!

hix.nyelv #219, Mártonfi Attila:
> RT >másrészt hozni egy olyan deverbális igeképzőt, amely már képzett igéhez
> RT >járulva megrövidíti az ige tőmagánhangzóját (ui. szvsz a rövidülés-nyúlás
> RT >a helyesírásunkban csak az első szinten hat).
> Erre nincs ötletem, nagyon furcsa lenne, de ha neked van példád, ne tartsd
> vissza!

Ilyen pédám nincs, és épp ezért nem tudom belátni az "ír" > "ír|at" > 
"ir|at|kozik" sorban a második szinten bekövetkező rövidülést. Tehát -
 amennyiben nem vetjük el teljesen a hosszú "í"-t, "ú"-t és "ű"-t -, 
a képzők írásának a második szinntől kezdve a szóelemzés elvének meg 
kellene felelnie. Vagyis, ha már szétvált az első képzési szinten 
"irat" főnév és "írat" ige, akkor származékaikban ez a különbség 
megmarad.
Ez az én kompromisszumos javslatom a te általad felvetett (és végülis 
számomra elfogadható) "írodalom", ill. a helyesírási szabályzat 
"iratkozik"-ja között. 


> RT >szerintem a éppen a "nyúlkál" a rendhagyó.
> Akkor még egy: húzgál (: huzigál). :-))

Hát igen, ha ez a "-g" valójában nem "-g", hanem hasonulva leírt 
"-k". Megfontolandó, mi ez a "húzgál". Az eredeti "*húzkál" alak 
ellen szól az, hogy a hasonulás szokatlan iránya, inkább "*húszkál" 
lenne várható. Szerintem inkább a "huzigál" (< "*huzogál"?) 
kétnyíltszótagos variánsa. Mindenesetre a szinkróniában már nem 
kivétel. 
Jobb ellenpélda a "húzkod" ige (vö. "pirkad"). 


> Mindezek azonban nem mondanak ellent azon elméletemnek, hogy valójában
> nem rövidülésről van szó, hanem nyúlásról, csak ez ma furán csapódik
> le, és az információvesztett alakból nyilván nem lehet
> visszakövetkeztetni az információdúsabb alakra. 

Az elméletet nem is cáfolom. Azonban éppen az "iratkozik" esetén 
továbbra is világos az etimológiai alap: "Felírassalak vizsgára, vagy 
feliratkozol magad?". A deverbális "-kOzik" képző produktív, így 
önálló morfémaként az alapja akkor is azonosítható lenne, ha önállóan 
nem létezne. És a műveltető igék kivételével megtartjuk az alapige 
írásmódját (akkor is ha röviden ejtjük): "ige" > "ígér" > 
"ígérkezik", "ítél" > "ítélkezik"; "vét" > "vétkezik" , "vet" > 
"vetkezik".

Kedves Erzsébet!

hix.nyelv #218, :

> A Somogy megye föld- rajzi nevei (Akad. K., Bp., 1974.) alapján nemcsak
> a XIX. században, de a XX.-ban is élt a ["sió"] szó földrajzi
> köznévként. Azaz valószínűleg ma is megvan. 

Köszönöm az infót. Ettől ösztönözve fellapoztam azt a művet, 
amelyiket valószínűleg elsőnek kellett volna, nezetesen a Magyar 
értelmező kéziszótárat. Az alábbit találtam benne:

"sió" (fn) 1. (elav) (irod) Hegyi patak. 2. (ritk) Vízlevezető 
csatorna. 3. (táj) Vízimalom zsilipes árka, zúgó. [<-sí(1)]

Tehát valóban megvan ma is.

>Mindössze az a kérdés, ki vagy mi a "dalár"?

Nyelvujitott szo: az, aki hivatasszeruen dalol, vagyis enekes, dalnok.
Vesd ossze: futar, tanar, hordar, tuzer, stb.

Ferenc

Nyelv#219, cdrom.jeszy:
> Es fokent a _csarda_. A nyelvujitas idejen ugyanis ebbol vontak el
Ilyen alapon a borda is képzett szónak tekinthető, es a kocsma vagy 
italbolt szinonímája lehet.

A főnév->főnév típusú képzések két lehetséges (de nem valószínű) 
példája:
* kötélde (és mindenki döntse el, hogy ez kötélszaküzletet vagy 
inkább akasztófát jelenthet)
* kokárdada (vagy inkább kokárdáda?): a már eleve -da végződésű 
szavakból képzett szavak elég furcsán hatnak, ennél még a 
kokárdabolt, kokárdaszaküzlet vagy a kissé nagyzóan hangzó 
kokárda kis- és nagykereskedés is jobb (lásd még: petárda)

Szegedi Ga'bor (gaborsz at tin.it, http://gszegedi.freeweb.hu)
Az elveszett kincs potolhato, de az elvesztegetett ido nem.