Jézusnak 39 korbácsütést kellett elviselnie,
én 39 oldalra gyűjtötttem össze dalaimat
( szíveseben vettem volna ihletett perceimben
a lottószámokat )
Hugy könnyítsek a több, mint 10 éve hordozott
tehemen, a szövegeket itt ( is ) közreadom
Bende Árpi ( 92/503142)
Szívderű - cseppek
Néha nehéz,
De mégis szép az élet
Mert megöntőznek
A szívderű - cseppek
Néha nehéz,
De mégis szép az élet
Mert körülvesznek
A szívderű - percek
Jönnek - jönnek
A szívderű - cseppek
Az arcomra kiülnek
És mosollyá lesznek
Ez a patak
El nem apad
Igen
Forrása a
Behemót nagy
szívem
Extázis
Kábult vagyok,
A szemem ragyog.
Elindulok,
És utánam a csillagok ...
Sose lehessen tudni,
Hogy mikor jön egy meteor
Ki az életedbe
Beletör és beleszól
Azt viszont lehet tudni :
Miért, hogy a napsugár
Reggel Keleten kél
S este nyugaton van már.
Indul a fény,
Mint egy mesebeli lény
Rám kacsint , és érzem én
Azt, hogy szállok a Föld tetején ...
Sose lehessen tudni,
Hogy mikor jön egy meteor
Ki az életedbe
Beletör és beleszól
Azt viszont lehet tudni :
Miért, hogy a napsugár
Reggel Keleten kél
S este nyugaton van már.
|
István írta :
Beszélni róla nagyon könnyű, gyakorolni már
nehezebb. Sajnos én a szeretetet akkor képzelem jónak és erősnek,
ha nem szelektál. Ha csak néhány embert szeretünk, a többi semleges,
vagy útálat tárgya, akkor ez csak önámítás.
Attól tartok, hogy amíg az emberek negatív érzelmekkel vannak tele
(tisztelet a kivételnek), mint pl. önzés, írígység, bosszú, düh,
önsajnálat, stb. addig olyan messze vagyunk az igazi szeretettől, mint
Makó Jeruzsálemtől.
Ezt az igazságot szépen leírta Weöres Sándor a teljesség felé c. művében
(kár hogy ez pl. nem kötelező irodalom, Etika tantárgyhoz is jó lenne.)
Kis Ági
"Az érzelgésről
Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és
nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden
előtte-levőre.
Mikor a szereteted válogatni kezd, már nem szeretet többé, hanem
sóvárgásnak és undornak kettőssége. S ez: az érzelgés, mely manapság
mindennél veszedelmesebb; cukros váladéka bekente az emberiséget.
Minden emberi indulat közt az érzelgősség a legnyomorúságosabb. Egyik
irányba szeretni csak akkor tud, hogy másik irányba gyűlölködik;
vonzalma nyállal ken, gyűlölete köpköd. Állandó mértéke nincs, önmaga
kavargó formátlanságához mér mindent; akármerre fordul, jó nem fakad
belőle.
A jelenkor legveszélyesebb ördög-násza: Érzelgősség úrnő és Propaganda
úr egybekelése. Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy
alakítja, hogy a tömeg érzelgősségéből kiváltsa egyfelé a meghatódást,
másfelé a fölháborodást és nyert ügye van.
Az érzelgősség kétfejű nőstény: egyik feje édesen mosolyog és mohón
csókolgat, másik feje könnyeket ont, harap és piszkolódik. Csókolgató
fejét immár majdnem mindenki összecseréli a jósággal, szeretettel,
erkölccsel, családiassággal, ízléssel, eszményi lelkülettel, harapós
fejét pedig a joggal, törvénnyel, megtorlással, igazsággal.
Korunk betegsége, a lelki talajtalanság és általános összezavarodás,
innen ered: a kétfejű bestia mosolyából és könnyzacskóiból. Többet
ártott, mint akár melyik szenvedély: a józan emberi mértéket összezavarta.
Az emberismeretről
Az érzelgősség legrikítóbb példái azok a regények és filmek, ahol a
szereplőket szét lehet válogatni a jók és gonoszok csoportjába.
Legangyalabbak a főszereplők, kikkel az olvasó együtt sír és nevet,
szinte egybeolvad velük; de ha jobban megnézzük ezeket a főszereplőket,
nem is olyan angyalok: kicsinyes, kapzsi, édeskés vágyaik vezetik őket.
A többi szereplők aszerint minősülnek jóvá és rokonszenvessé, vagy
gonosszá és gyűlöletessé, hogy a főhősöket támogatják-e, vagy
gátolják-e. Legtöbb mai ember az érzelgős regények módjára nézi a
világot: amerre vágyai terelik és akik e vágyakat segítik, azok a jók;
vágyainak gátlói a rosszak.
A mai átlagos emberismeret megdöbbentően együgyű. Legtöbb mai ember csak
azt a felületet látja belőled, amelyet az ő kedvtelései és igényei felé
mutatsz; nem nézi, hogy bensőd milyen; a nő aszerint ítél rólad, hogy
szórakoztatod-e, hevíted-e, a férfi pedig aszerint, hogy miként
illeszkedsz az ő elveibe, terveibe, megrögzöttségeibe. A jót
összecseréli a vonzóval, csábítóval; nem csoda, ha a magánéletben is,
közéletben is többnyire kalandorok vezetik. Örökös a csalódása és
kiábrándulása, hibáztat minden égi és földi hatalmat, mások gonoszságát,
néha még saját ostobaságát is; csak éppen arra nem gondol, hogy
embertársait ne az ő igényein keresztül nézze, hanem önmagukban."
|
Kedves István!
Örülök, hogy segítesz a kismamáknak, és ahogy a soraidat olvastam egy szó mindi
g szemet szúrt nekem: terhes. Szerintem helytelenül vált szokássá ez a szó,a je
lentése egyáltalán nem pozitív, megkavarja az embert, még ha ez tudat alatt tör
ténik is. Sok szép magyar szó létezik helyette, aminek a jelentése is pozitív,
ill. kifejező, pl. várandós, állapotos, áldott állapotú. Mivel te meditáci
ókat írsz kismamáknak, szerintem nagyon fontosak a szavak, kérlek gondold át a
javaslatomat, és aszerint fogalmazd meg a gondolataidat. Szerintem ez is sokat
segíthet, hogy ez a szó szépen eltűnjön a kikmamákkal kapcsolatban a negat
ív értelmével együtt.
További minden jót kívánok!
Márti
(webes bekuldes, a bekuldo gepe: 214-087.dyn-fa.pool.ew.hu)
|