AZ ELEKTRONCSOVES EROSITOK TITKAI - 3.

Itt is segíthet az a cél, hogy a kitüzött feladatokat a lehető legkevesebb
alkatrésszel érjük el. Szimmetrikus kiképzés, az ebből adódó egyforma
alkatrészek, valamint a csövek öregedése se legyen probléma - a kimenőjel
figyelését már nem is említem. A csöves világ mivel "egyoldalú " ( csak
egyféle elektroncső létezik, nincs PNP - NPN  mint a félvezetőknél ), ezért
itt a HIDKAPCSOLÁS nyújt megfelelő minöséget - természetesen beépítve a
bemeneti fokozatba - a lehető legegyszerübb müködés mellett. Itt sikerült
elöször biztosítani az aszimmetrikus és szimmetrikus meghajtás integrálását
is, nincs újabb alkatrész a kapcsolásban, hogy aszimmetrikus vezérlésről
átválthassunk szimmetrikusra! ( lásd 4. ábra )
A nagyobb teljesítményű erősítőknél találkozhatunk külön MEGHAJTÓ
FOKOZATtal. Szerepük alapvetően a rácsáramos végcső meghajtásigényét
hivatott kiszolgálni - egy újabb fokozat, amit igen jól ki kell dolgozni.
Müködésük több mint kritikus, mert jó a nagyjelű linearitás és a kis belső
ellenállás alapvető követelmény. A kezdeti idökben az együtemű végfokokat
transzformátoros meghajtással látták el ( 13. ábra ), csak késöbb kerültek a
katódkövetővel kiegészített meghajtók elötérbe ( 14. ábra ). A trafós
meghajtás nem egy tökéletes megoldás, mert a kimenővel is problémák vannak,
ezért még egy trafó a jelútban további minöségromlást okoz. A katódkövetővel
kivitelezett kapcsolsok elönye, hogy a végcsövekből - rácsáramos üzemben -
nagyobb teljesítményt csikarnak ki, sajnos a hangminöség itt ismét
másodlagos szerepet játszik, ha lehetséges ne használjunk az
elektroncsöveknél rácsáramos munkapontot ( növekvő torzitás, a feszített
üzemelés miatt csökkenő élettartam ). Ritkán találhatunk olyan átgondolt
kapcsolást, ahol már lépéseket tettek a teljes meg-
hajtás és a végcsövek összehangolt müködésére ( 15. ábra ).
Abban az esetben, ha tovább akarjuk növelni a meghajtók által szolgáltatott
jelek linearitását és a kimenőcsövek jelalakjait is javítani akarjuk, akkor
nem tehetünk mást mint, hogy a két egységet is integráljuk. A 14. ábrán már
láthattuk az első próbálkozásokat, amelyek követők nélkül maradtak, de
átsiklani felettük nem szabad és az O.T.L. technikában új távlatokat
nyithatnak. Az én elképzeléseim alapján a meghajtó fokozat - mint egységnyi
erősítésű driver -  a végcsövekkel szoros kapcsolatban áll, gyakorlatilag
egymást kiegészítík, a hibákat javítják ( 16. ábra ). Így ez a
kimenőfokozata az általam kifejlesztett második generációs erősítőnek. Nem
elhanyagolható elönye a kapcsolásnak a szimmetrikus kivitel, valamint az az
elképzelés, hogy - a meghajtók segítségével - az egyik végcső hibáit a másik
végcső vezérlésével is csökkenti. Új, még nem alkalmazott - a kapcsolásból
nem kivehető - megoldás a nagyjelű üzemelésnél jelentkező lineáris meghajtás
is, amit két végtrióda segítségével oldunk meg. Komplex terhelés esetén
csökken a kimenőfeszültség, amit a driverek növekvő vezérlőfeszültséggel
kompenzálnak, ha a végcsövek egy része nagymeredekségű, akkor a hibajavítás
lényegesen hatásosabb és alacsonyabb torzitással is jár ( 17. ábra ). Ezek a
megoldások már átvezetnek a következő fejezetbe, ami szintén egy érdekes
része a hangtechnikának.

VÉGFOKOZATOK: Végletekig leegyszerüsítve az erősítőket két fokozatról
beszélhetünk ( a japán hifi mondás alapján is ), a feszültségerösítő és a
kimenőteljesítményt produkáló végfokozatról. Igazából a két eltérő egységet
teljesen külön kell kezelnünk, csak a negativ visszacsatolást tartalmazó
erősítőknél kell a bemeneti és kimeneti fokozatot összefüggéseiben látni.
Az elektroncsöves erősítők hőskorában ( 1907 - tól ) nem volt bonyolult
kiképzésű a kimenet ( 18. ábra ). A könnyen utánépíthető, nem sok alkatrészt
tartalmazó kapcsolás számos mai konstruktört is megkörnyékez, ami végül is
érthető,
mert az a kevés dolog amivel foglalkozni kell - jó esetben -  eredményt
hozhat.
A SINGLE END kapcsolásokhoz csak két fontos momentum tartozik, a kis
kimenőteljesítmény és az ehhez kapcsolódó állandó hangfal problémák. Ha
negativ visszacsatolást nem alkalmazunk, akkor a végcső + kimenőtrafó +
tápelkó ördögi körébe kerülünk, mert a hangfal korrekt megszólalását
érdemben más nem befolyásolja !
Tudták ezt annak idején is ( 1920 - as évektől ), hogy továbblépni csak más
megoldásokkal lehet és az ELLENÜTEMŰ erősítők kora következett ( 19. ábra ).
Vonzó volt a nagyobb kimenőteljesítmény, ha sikerült megoldani a
szimmetrikus
müködést, akkor alacsonyabb torzítást is kaptak.

Hallo hallo !
Attilanak koszonom a megnyugtato valaszat. 
Ha otthon leszek, ezugyben is keresni fogom.
Csoves kerdesem pedig az, hogy mennyire erdemes
elore bespajzolni a csovekkel ? Ugy ertem, meglevo
erositohoz erdemes e tobb garnitura csovet odahaza
tarolni ? Buta kerdes, de peldaul a labak es az uveg ko-
zott esetleg sok ev alatt nem nyomulnak at gazmolekulak ?
Vagy egyeb egesz mas gondok nem lehetnek ledepozott
csovekkel ? Valahogy az atkosbol megmaradt reflex miatt
arra is gondolok, hogy a csovek ara csakis felfele mehet
a jovoben. Mi az abra ezen a fronton ?  Udv, Agoston