Szia Zoli!
Nemregiben olvastam egy konyvet a kulonbozo meditacios technikakrol (most
nem jut eszembe a cime) es abban is volt szo a megfelelo programozasrol (bar
a szerzo eppen "kreativ meditacionak" hivta). Kitert benne olyan kerdesekre
is, amirol Te irsz, s o azt mondja, a pozitiv allítasok programozasanal
(amivel kapcsolatban o azt tanacsolja, vagy ellazult allapotban, vagy a
tukorben a sajat szemunkbe nezve ismetelgessuk oket) nem art hozzatenni,
hogy "ugy, hogy az nekem kellemes es megfelelo". Ez nyilvan nem szentiras es
az adott allitashoz lehet igazitani, a Te esetedben peldaul ugy, hogy
"megtalaljuk azt az irodat, ami MINDEN SZEMPONTBOL megfelel nekunk". Vagy
ilyesmi. :o)
(Kozben eszembe jutott: a konyv cime "A lelek csendje" es dr. Ian Gawler
irta.)
Egy masik konyvben olvastam egy esettanulmanyt, amiben a "programozo"
penzhez akart jutni - meg is lett az osszeg, de sajnos eppen egy fajdalmas
oroksegbol. :o(
Egyebkent ezzel kapcsolatban nagyon sok hasznos info van Lynn Grabhorn "A
vonzas hatalma" cimu konyveben, ami alapvetoen a pozitiv gondolkodasrol
szol, de hosszan elemzi benne, hogyan lehet nagyon konnyen egy altalunk
pozitivnak velt gondolattal/allitassal valojaban negativ erzelmeket
kozvetiteni. (Peldaul ha valaki le akar fogyni es azt programozza, hogy "Nem
vagyok kover", az valojaban a koverseg-tudatot erositi magaban.)
Udv,
Veggie
|
Két kis magzat beszélget egy anya hasában:
-Te hiszel a születés utáni életben?
-Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért
vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
-Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézn
e ki?
-Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a sajá
t lábunkon fogunk járni,és majd a szájunkkal eszünk.
-Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges
! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk . De mondok én neked valami
t: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan
rövid.
-De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, m
int amihez itt hozzászoktunk.
-De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen
véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
-Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk
a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
-A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
-Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalá
n nem lennénk.
-Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy n
incs is.
-No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük
, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az
igazi élet még csak ezután vár ránk.
Üdvözlettel: Judit
|