Kedves Kriszta!
Az emberek életük folyamán fejlődnek. Gyakran van,hogy
egymásba szeretnek, összeházasodnak, akad olyan is, aki
észérvek alapján házasodik (mint Nissifert biztatták páran, hogy
durrbele, pedig maga is csak 1-2 év elteltével tervezte volna),
aztán fejlődnek, és bizony elég gyakran megesik, hogy 10-20
év elteltével rájönnek, hogy nincs közös témájuk. Gyakran
valóban az az oka, hogy nem töltenek egymással elég időt,
csak munka, gyerekek, háztartás, család...stb. De ugyanilyen
gyakori, saját meglátásom szerint, hogy egyszerűen 10-20
év kell hozzá, hogy valóban felnőjenek, hogy rájöjjenek, vagy
legalábbis kezdjék sejteni, mit is szeretnének az élettől. Szóval
tudatosabbakká válnak. És ez ritkán jön úgy össze, hogy mindkét
fél ugyanabba az irányba tartson többévi házasság után,
mint , mikor huszonegynéhány vagy tizenvalahány évesen
összejöttek, és minden csak úgy adódott, csak úgy megtör-
tént velük. Azt hiszem a legnagyobb próbatétel az életben az
elengedni tudása annak a személynek, akiről azt gondoljuk, őt
szeretjük a legjobban.
Szerintem egyszerűen annyit kell tenni, hogy akiről azt gondoljuk,
mellettünk a helye, mert annyira szeretjük, annak a személynek
férjnek, kedvesnek szeretetet küldünk. Azt programozzuk, hogy
boldog, csupa jó dolog történik vele, hogy tisztázza kapcsolatait
és ettől megkönnyebbül. Saját magunknak pedig azt progra-
mozzuk, milyen kapcsolatban szeretnénk mi élni, hogy olyan-
társunk van, akivel valóban boldogok vagyunk... stb. "minden
nagyon oké" meg ilyesmi.
Semmiképpen nem szabad abból kiindulni, hogy csak mert
házasság attól mindjárt szent a kapcsolat. Ki tudja, lehet a gyere-
kek szintén boldogabbak lennének, ha két szülője elégedett
és tökéletes társa van mindegyiknek. Mert nem csak az lehet,
hogy a férj elmegy és ő boldog, a nő meg marad és megszakad
gyermekgondozásban. És az se biztos, hogy az a fúria elszökne
ha gyerekeket a férj továbbra is gondozná és törődne velük.
Lehet annyira szereti a kedvesét, hogy akkor is mardna, örömmel.
Nem kell mindjárt abból kiindulni, hogy elhagynak, és annyi.
Megszakadok a gyereknevelésben. Ha már programoz valaki,
mért nem a saját boldogságát programozza? Persze konkrét
személyek nélkül. Nálam bevállt ez a módszer 8 évvel ezelőtt,
nem is akárhogy! Égszakadás, földindulás, de azonnal tisztázódtak
a kapcsolatok, hogy ki kit szeret! Jól pofára is estem, de végül
hatalmas megkönnyebbülés következett. Tanulság! Ha rossz
történik velünk, végül csak kiderül, hogy az érdekünkben történt!
Az élet változás! Manipulálásért pedig végül úgyisfizetni kell!
Pl. jön egy másik nő, harmadik, negyedik.. stb.
Üdvözlettel:
Kaktuszvirág
|
