Egyakaratusagban Istennel.
Kedves Lista!
A Bibliát sokan félreértik, elnagyoltan kezelik, többnyire egyszerűen
hanyagul értelmezik, és felülnek mindenféle eleve is blöffként útjára
indult silány hírláncoknak. Az ilyen hírláncoknak a tövében eleve ha csak
egy alig félreértelmezett részlet állna is, akkor is folyamatosan torzulna
szájról szájra.
Én a magam részéről működőnek érzek egy három-részből álló klisét,
amelyet most igyekszem tömörítve leírni. Ebből érdemes ösztönt
csinálni. Mellesleg ösztönöket menedzselni szintén Tudás-alapú papi
munka. Az ösztönöknek a pillanatnyi egyéni megfontolás felé vezető
útja olyannyira fokozatosan átmeneti, hogy azt sem lehet tudni, hogy
hol van vége az ösztönnek, és hol kezdődik az egyéni megfontolás.
Fontos ez utóbbiban a logikai egyenletek feldúsítása.
Az én logikai egyenleteim fókuszában a sivatagi revitalizáció áll, annak
három ábrahámi világvallásból kölcsönzött próféciái Isten nyilvánvaló
akarata. Tehát Istennel akkor vagyunk egyakaratúságban, ha
figyelemmel, illetve a szabad kapacitásunk tevékenységeivel áldozunk
ezen ügynek valamennyit, ki-ki a tehetsége és lehetőségei szerint.
Úgy veszem észre, hogy a Biblia kétféle jövőt ír le az egyén és a
közösségek számára egyaránt. A hétköznapi elme pedig bajban van,
hogy melyiket kezelje a rá vonatkozó éppen aktuális nyersanyagnak.
Valamelyest eligazíthat bennünket, ahogy Mózes búcsúzik a néptől,
amikoris ÁLDÁST illetve ÁTKOT egyszerre kínál a népnek, annak
függvényében, hogy mennyire tartják be a parancsolatokat. (-
Törvénykönyv 30, 1-20-) A korábbi fejezetekben már tárgyaltam a
párhuzamosság illetve az elő- és utóidejűség kérdéseit, amelyek
minden esetben kettő további dominanciától függtek:
A/- Az isteni vagy luciferi dominancia pillanatnyi aktualitásától,
amely a nagy, közepes és kis részciklusoknak egy rendkívül bonyolult
váltakozó algoritmusából áll.
B/- A saját gondolkodásmódunk Lucifer-rezisztenciájától:
azonban végső soron e kettő* kölcsönhatásának pillanatnyi állásától. (-
*A és B kölcsönhatásától.-)
1/- Az átfogó működő ciklus első rész-ciklusa úgy néz ki, hogy a
Bibliában olvasható, a múltban jövőbelinek leírt dolgokat megértjük,
tudomásul vesszük, és a kommunikációnkban azok esedékességét
jelenbélinek tekintjük, elvégre mire való az Idő ?!? Én ennek központi
motívumaként a sivatagi revitalizációt választottam ki.
2/- A második részciklusban egyszerűen erre alapozott
kommunikációt folytatunk. A régi logikai egyenleteknek immár abban a
minőségükben is jól láthatónak kell lenniük, hogy az „egyenlőségjel” (-
ergo-) utáni végeredmények mennyire kettős arculatúak (-pusztulás,
vagy felvirágzás, középút nincs-). Ebben a részciklusban két további „al-
tényezőt” célzunk.
2/-a- Egyszerűen nőket is célzunk a kommunikációval, és
megpróbáljuk egy olyan majdani nagy mintának a kicsi magját útjára
bocsátani, amikor ezt (-vagy bármely más egyakaratúságinak szánt-) az
alaptervet a Női Térfélről nem csak értik és helyeslik, hanem a részleteit
dédelgetik, színezik, hozzáadják a lényüket, készek saját részletekkel
kiegészíteni az egész valamely részének a csonkítása helyett. Ez az
elvárt események idő-komponense miatt fontos. Azonkívül ennek a
MINTÁNAK a hiánya vezetette oda a mai „legfejlettebb” társadalmak
férfi-nő viszonyát, ahol az most dagonyázik.
2/-b- Azokat a gazdasági tényezőket célozzuk a
keretszempontokban véghezvihető változtatási igényekkel, akik
képesek tenni valamit az ügyért, vagy pedig akik semmit-tevése vétkes
hanyagságként realizálódik a kollektív atrófiában. (-E cikksorozat
főszereplői, a Három Nagy Rend. Fogok is angolul egy felhívást
közzétenni, és benneteket a továbbításra biztatni, amelyben a Három
Nagy Tudás-alapú Rend belterjes elismerési tradíciói a már leírt módon
való külső diplomáciában végre megújulnak.-)
3/- A harmadik részciklusban egyszerűen elengedjük az egészet,
és rábízzuk az Istenre. Ha a fenti pontokban jól tevékenykedünk, akkor
az ügynek a szerencse-statisztikája meglódul, és a mi szerencse-
statisztikánkat is magával lendíti.
Az 1-es és 2-es pontok Isten akarata, bennünk építő, konstruktív és
kreatív ösztönökként jelentkezik. Az ezen érzésekben megfigyelhető
szünet a Lucó-befolyás pillanatnyi részciklusára utal, amely elleni
szeretet-teljes és felelősség-teljes rezisztencia kiforrása,
megerősödése illetve állandósulása a tudatossági evolúció küszöbön
álló szakaszának fő célja.
Az 1-es 2-es pontok közül arra kívánom fókuszálni a figyelmet, ahogy az
ábrahámi világvallások mindegyikének egyik központi motívuma a
sivatag revitalizációja. Az Isten ehhez csak feltételeket tud küldeni, a
munkát nem tudja elvégezni helyettünk. Az ószövetségi Izajás (-Károli
fordításban Ézsaiás-) többször is visszatér a sivatag majdani
édenkertté varázsolásának témájára. Jézus kedvenc ószövetségi
hivatkozási alapjául Izajás munkásságát kezeli. A Koránban és a
Szunnákban is visszatérő motívum az egész Föld-felület paradicsomi
növénytakaróval, valamint bő és tiszta felszíni vizekkel való elborítása.
Ma mind a léviták, mind a szúfik, mind a druidák egy begyűjtő ciklus
csúcsán vannak, a kiáramoltató ciklusra való átváltás kényszere tehát
óriási mindhármukban. Ugyanis a Tudás-alapú papi rendek begyűjtő és
kiáramoltató ciklusokat váltogató kötelezettsége fontos tényező a
gazdasági életben. A Három Nagy Rend teljesen különböző ciklusokban
működtette ezt a kötelezettségét, ám napjaink rohadásának és
nyomorának a kellős közepén valahogy mind a három egyszerre
érkezett meg egy nagy-nagy begyűjtő és kucorgató ciklus utáni
kiáramoltató ciklus küszöbére, illetve az azt közvetlenül megelőző
talányos bizonytalanság állapotába.
Ha valaki egyakaratúságban akar lenni Istennel, ám nem akarja
bebiflázni a Bibliát, annak a számára manapság kielégítő lehet az az
igyekezet is, hogy a sivatagi revitalizációt egyre gyakrabban
szerepelteti a saját képzeletvilágában, logikai egyenleteiben.
Semmiképpen sem kárhoztatja ezt a témát, és nem dől be azoknak a
Lucó-médiumi blöfföknek, amelyek azt lesajnálják. A szúfikat a sivatagi
revitalizáció legfőbb földi letéteményeseinek neveztem. Innen
folytaTOM.
TOM
Most jön még egy szúfi cikk, ami talán egy új doktrína nyitányává is
válhat.
|
