2000. junius 1.
Quitoban huvos, esos ido fogadott. Becsekkoltam a szallodaban, es
imbolyogtam az almossagtol a 18 oras repulout utan, de meg talpon
kellett maradni estig, hogy konnyebb legyen az atallas. Csak nehany
oram volt megnezni a varos nevezetessegeit, ezert a legerdekesebbel
kezdtem. Fogtam egy taxit, es rovid alkudozas utan irany az egyenlito,
a varostol kb. 25 km-re. Egy emlekmu korul huzodik a sarga csik,
mely az egyenlito pontos helyet jeloli. Elkeszitettem a klasszikus fotot
- egyik labam delen, a masik eszakon. A kornyeken lezengo par
turistanak megtetszett az otlet, ugyhogy fotozhattam mindegyiket.
A komoly felszerelesnek megvan ez a szepsege, hogy az embert
fotosnak nezik, igy az atlagosnal tobb csaladi fotot keszithetek.
Aztan vissza a varosba, rovid seta, majd a kotelezo programok.
Mindenekelott felhivni a szuloket. Erdeklodtem a recepcios fiunal,
hol van a kozelben posta nemzetkozi hivasokra, mire ugy nezett ram,
mintha a kokorszakbol jottem volna. Csak nem postarol akarok
telefonalni? Rezdroton vagy mi? Menjek be barmelyik sarkon egy
Internet kavehazba, ugy sokkal olcsobb es egyszerubb. Kisse
hitetlenkedve bar, de megfogadtam a tanacsat es par perc mulva,
nem tokeletes hangminosegben ugyan, de rendkivul olcson
csacsoghattam a mamammal. A kavehazban a sok gringo mellett
jonehany helyi fiatal is nyuzta a gepeket, foleg jatszottak, illetve
chat-groupokkal leveleztek. Mindezt olcson, kenyelmesen, a
szamtalan kavehaz valamelyikebol. Hm, udvozlet Del-Amerikabol.
Meg egy dolog hatravolt, konfirmalni a holnap indulo hajot a Galapagos
szigetekre. Hoztam a papirformat: elromlott a hajo, amivel mentem
volna, igy egy sokkal jobb kategoriaba sorolt luxushajora tettek at.
Hat legyen. Ilyesmi minden uton tortenik velem: valami elromlik,
nem megy, lekesem, stb., aztan kiderul, hogy ugy sokkal jobban
jarok.
A szalloban osszefutottam nehany utazoval, akik La Pazbol jottek
Quitoba, pont forditva, mint ahogy en fogok menni, es nem gyoztek
meselni. Voltak ugyan egy kicsit riaszto reszletek is, pl. a minusz
5-10 fokban valo satorozas, node majd lesz valahogy. Vacsi, csirke
sult krumplival, mert csak ezt tudom spanyolul kerni, aztan vegre
alvas.
2000. junius 3.
Lassan ket napja hajozunk a Galapagos szigetek korul es en csak
amulok-bamulok. Galapagos nem tartozik a palmafas, luxusszallodas,
hawaii inges szigetek soraba. A nap gyilkosan sut, arnyek nincs, a
vizparti homok fekete vagy voros, a talaj olyan koves, hogy faj rajta
jarni,
a legkozelebbi kultura az ecuadori partokon, ugy 1000 km-re van, es
semmi night-life. De micsoda paradicsom ez a kis vulkanikus sziget-
csoport. Az egyik utolso hely a foldon, ahol meg szinte erintetlen a
termeszet. Hol mashol lehet egyutt uszkalni fokakkal es kis capakkal,
vagy napozni a parton, mikozben leguanok bamulnak rank vagy epp
fregattmadarak udvarolnak egymasnak. Irni nem tudtam eddig es most
is csak kinlodva, mert nagyon hanykolodik a hajo, es az en kis gyomrom
nincs ilyenekhez szokva. Gyonyoru a hajonk, csak elromlott valami
stabilizator benne, es akkor is imbolyog, amikor tukorsima vizen allunk.
Elkepeszto. Es a legjobban en erzem ezt, mert a tobbiek a hajo
fenekeben laknak, en viszont fent a napozodecken. Igy szebb a
napfelkelte, meg jobb a levego, de fent jobban kileng a hajo, node
valamit valamiert. Beluga (=balna) a hajo neve, es imadjuk. Kis
csapatunkban 14 emberke, rajtam kivul csupa angolszasz utas.
Tegnap delelott tettunk egy kis kirandulast a Turtle Cove-ba, ahol
rajakat es keklabu szulat lattunk, hihetetlen bekes volt a hangulat,
ahogy kis gumicsonakjainkkal eveztunk az obolben. Delutan mar ki
is szalltunk North Seymour szigeten, setaltunk par orat, es ujabb
allatfajokat lattunk: fokat, fregattmadarat es tengeri gyikot. Az itt elo
tengeri gyik a vilagon az egyetlen, amely vizben el. A Galapagos
szigeteken a specialis kornyezet atvaltoztatott novenyeket es
allatfajokat - a kaktusz olyan magasra no, mint egy fa, a leguan
megtanult uszni, madarak elfelejtettek repulni, es van hal, ami a
foldon is tud jarni. Nem veletlen, hogy ez a kornyezet inspiralta
Charles Darwint az evolucios elmelet kidolgozasara. Sot. Vannak
allatfajok, melyek meg az egyes szigeteken is elteroen fejlodtek.
Az oriasteknos peldaul Santa Cruz szigeten rovid labu es rovid
nyaku, mert igy is eleri a dus novenyzetben a taplalekat.
A dombosabb szigeteken elo oriasteknosoknek viszont hosszabb a
nyaka es a laba is. Elkepeszto az allatok szelidsege - vagy ahogy
a vezetonk mondja, az artatlansaga is. Ok nem lekuzdottek az embertol
valo felelmet, hanem meg sem tanultak. Nekem eddig az volt a
termeszetes, hogy a madar elrepul, a foka megriad, a rak visszahuzodik,
ha ember kozeledik. De itt nem. Egeszen kozel mehettunk hozzajuk,
sot, vigyazni kellett, nehogy rajuk lepjunk. Megerinteni persze nem
lehetett oket, ez a szigoru eloirasok egyike. Egyszerre pl. csak ket
csoport mehet egy szigetre, maximum 15-15 fovel. Egyedul nem is
lehet hajot berelni, csak csoporttal es bejegyzett idegenvezetovel.
A cipoket le kell mosni ket partraszallas kozott, nehogy atkeruljon
egy-egy mag, toll, stb. egy masik szigetre. Persze semmi szemeteles.
A sziget mottoja szerint csak a labnyomaink maradhatnak a szigeteken
- es az sem mindegy, hogy hol. Csak a kijelolt osvenyeken lehet setalni,
minel kevesbe zavarva az allatokat. Leirva ez tul szigoruan hangzik, de
a helyszinen mindez termeszetes. Es igazan nincs szukseg az eloirasok
megszegesere, igy is rengeteg elmeny eri az embert. A leguan meg sem
mozdult, ahogy atleptunk rajtuk, a madarak az orrunk elott parosodtak,
a fokak utanunk usztak a vizbe. Ezt a csodalatos kis univerzumot egy
cseppet sem zavarta csapatunk latogatasa. Este vissza a hajora,
fenseges vacsorat csenderitett ifju szakacsunk, Luis. A baros, George
nagyon figyelmes ficko: ebednel megjegyezte, ki hany cukorra issza a
kavet, ki ker citromot, tejet a teaba, es este mar igy szervirozta az
italokat.
Az elso hajon toltott ejszaka keves alvassal, viszont annal tobb pakolassal
telt, ahogy szanaszet repult minden a kabinomban. Idonkent felkeltem
visszarakni a cuccokat a helyukre, de ekkor meg a gyomrom tiltakozott.
A vezetonk mar vagy 30 eve csinalja ezeket a turakat, de reggel o is
halottsapadt volt. Ez azert megnyugtato, hogy nem csak en voltam
rutintalan versenyzo, de a tapasztalt oreg rokak sem birjak ezt a hajot.
A lenyugozo napfelkelte hamar feledtette a kinokat, es izgatottan vartam
a mai partraszallast Rabida szigeten. Rengeteg foka napozott a parton,
es amikor begazoltunk a vizbe, ott uszkaltak velunk, jatekos teremtesek.
Delutan egesz masfajta taj fogadott minket Santiago szigeten, Puerto
Egasban, igazi vulkanikus hangulat. A gyonyoru voros rakok igazan jol
mutattak a fekete lavakovon. Nagy rakas tengeri gyikot is lattunk,
tobbtucatnyi fekete kis csunyasagot napozni a sziklakon. Nomeg jopar
madarat is, de sajnos nem ismertem oket. Hiaba mondta a vezetonk
angolul a nevuket, szerintem magyarul sem tudtam volna. A seta utan
uszas, es igazan meghato jelenetnek voltunk tanui. Egy fokapar napozott
a parton, majd egyikuk feltapaszkodott, adott egy puszit a masiknak,
majd lecammogott a vizhez. Feluton meg integetett egyet neki, mintha
azt mondana: Viszlat kedves, uszom egyet!
Aztan vacsi, igyekszem megtalalni az imbolygo hajo elonyeit: peldaul
nem kell megdonteni a tanyert, mikor a leves aljahoz erunk, mert az
magatol is ferde. Vacsora utan elszabadult a pokol. Kiderult, hogy ejjel
atszeljuk az egyenlitot, es helyi tengeri hagyomanyok szerint meg kell
valasszuk Neptunt, a tenger kiralyat, majd aldozatokat hozni erte. Egy
negygyermekes ausztral apuka, Greg lett a nyertes. Keszitettunk neki
kartonpapirbol koronat, bevontuk alufoliaval, majd megkoronaztuk. A
holgyek felajanlottak neki szuzesseguket, a ferfiak italokat hoztak neki.
Elobb-utobb teljesen elazott a tarsasag. Hajnal 3 korul kiultunk a hajo
orraba, bamultunk elore a vaksotetbe, hallgattuk az oriasi hullamok
csattogasat es vartuk a kapitany jelzeset, hogy pontosan mikor is szeljuk
at az egyenlitot. Amikor meghallottuk a legenyseg visszaszamlalasat,
megszolaltak a kurtok, pukkantak a pezsgosdugok es nagy koccintassal
koszontottuk a pillanatot. Majd nagy tanc vette kezdetet, beallt a kukta
es a baros is. A tobbiek pancser modon csak lotyogtek a helyi zenere,
de en hasznat vettem a salsa-oraknak es remek paros tancot mutattunk
be az ifju szakaccsal. Lefekves elott mar rutinosan bepakoltam a szappant,
fogkefet, sampont, stb. a mosdoba, hogy ne repuljon szanaszet. Kezdodik
a hullamvonatozas.
|
