Kedves Attila!
hix.nyelv #105, Mártonfi Attila:
> Itt már tényleg nincs más, mint a nyelvi kompetenciánkhoz nyúlni.
Ami, úgy látszik, ez esetben egyénről-egyénre eltér. Mégiscsak
szavazzuk? Ez mutathatja ui. a közösségre vonatkozó kompetenciát.
> Ennek ellenére tartom, hogy a teljes mondatban .. ez a névmásítás
> lényegesen nagyobb .. eltérést eredményez, mint az általam javasolt.
Nem értem, hogy hogyan lehet névmást behelyettesíteni a "teljes
mondatba", hiszen a névmással -- minthogy annak már nem lehet 'jelzői
bokra' -- kidobjuk a felét. Ezzel csak azt vizsgálnánk, melyik
mondatrész van jobban feldíszítve.
> Hogyan hangozna a teljes mondat ["főnökösködik" igével]? Én nem tudom
> megcsinálni az egésszel.
Vegyük a Magyar grammatika (MG) ezen példáját: "A barátom tanár" > "A
barátom tanárkodik". Bővítsük ki! "A barátom egy egyetemi diplomával
rendelkező, de általános iskolában tanító, alulfizetett tanár." Ezen
utóbbin már nem is olyan egyszerű az MG átalakítását megtenni, hiszen
a jelzőket mellékmondatba kell áthelyezni. Nem is "mertek" az MG
szerkesztői általad idézett vizsgálataik többségéhez összetett
mondatokat példának állítani.
> Szerintem (1) azt jelenti, mint az eredeti mondat, a (2) pedig nem...
Az (1)-es példamondatodat már én is leírtam a 101-es számban.
Azonban, úgy vélem a vizsgálat szempontjából nem fair a (2)-ben
ugyanazt az igét szerepeltetni.
> Ez a legrégibb módszer, s többször elvetették, mert az ún. "logikai
> alany"-t és "logikai állítmány"-t, mai szóval témát (topikot), rémát
> (kommentet) dobnak ki.
Ez az! Idézem az MG-t (399. old.): "Az alany bővítmény volta csupán
igei állítmány esetében egyértelmű. A teljes azonosítást tartalmazó
alany-állítmány szerkezetek hozzárendelő jellege erős, különösen
abban az esetben, ha a kopula 0 fokon van." Jelen esetben mindkettőnk
meg tudja cáfolni a másik az irányú próbálkozásait, hogy a mondatban
az alany-állítmány kapcsolatot a saját szája íze szerinti alárendelő
jellegűvé tegye (erre utaltam korábban a "patthelyzet"-tel). Tehát én
mellérendelő szintagmaként, vagyis *logikai* kapcsolatként elemeztem.
A gondolatmenet folytatását ld. a következő idézet után.
> Az alany-állítmányi szerkezet egyértelmű ("pártütő" állítmány, "te"
> alany), a topik-komment szerkezet azonban változik.
A példádban igen, azonban "A pártütő te vagy" mondatban és
permutációiban világosan felsimerhető az alárendelő kapcsolat. Én így
kezdtem a fejtegetésemet: "felvennék egy ötödik .. vizsgálatot az
ilyen _kétes_ helyzetekben". "A pártütő a vezér" mondatban viszont
dominál a mellérendelés: a mondat értelme -- azaz belső és külső
logikai kapcsolatai --, ill. téma-réma tagolása szabja meg, hogy az
állítjuk, hogy "A vezér ütött pártot", vagy azt, hogy a "A pártütő
működött a vezérként". Vagyis mellérendelő esetben az alany ~= téma,
állítmány ~= topik megfeleltetés működik.
A téma-réma szerkezet ugyanakkor az ismert-új ill. indifferens-
releváns közlési elemeket képezi le; azaz a réma egyben a kijelentés
információs csúcspontja. Magyarban ezeknek a viszonyok kifejezhetők a
határozottság-határozatlanság alaki eszközeivel. Pl. ha azt mondjuk
"A pártütő egy vezér", akkor ezzel a "pártütőt" jelöltük meg
témaként, a "vezért" rémaként. Ezzel együtt ezt a kijelentésünket
sokkal nagyobb valószínűséggel alakíthatjuk át "A pártütő vezérként
működött"-té, mint "Egy vezér ütött pártot" alakúvá, minthogy az első
kettő esetében az állítjuk, hogy a korábban már emlegetett pártütőről
kiderült, hogy vezér; az utóbbinál pedig azt, hogy egy korábban még
nem említett vezér pártot ütött. A névelőkkel, tehát maga közlő
jelöl, ő szűkíti le a lehetséges megoldásokat: és az eredeti
mondatban a "főnök" volt határozott és a "tiszt" határozatlan.
> De ez minden jelzős szerkezetre igaz, semmi köze ahhoz, hogy a jelzős
> szerkezet alaptagja milyen mondatrész.
A fentiek alapján: mivel én beláttam az MG nyomán, hogy nyelvtani
alapon "meg kell engednünk a .. kétfajta elemzési módot", a
továbbiakban a logikai struktúrát vizsgáltam. Ebből a szempontból már
nem mindegy, hogy "olyan tisztről van szó, aki nevetséges", vagy
olyan "nevetséges emberről, aki tiszt", vi. a logikai alá-
fölérendeltség ellentétes lehet a grammatikaival. Ezen túlmenően az
én gondolatmenetem fordított volt: az egyik jelzős szerkezet
jelzőinek logikai hangsúlyossága -- a másik relatív
hangúlytalanságával szemben -- határozza meg az alaptagjának
kijelentésen belüli szerepét (mint korábban már mondtam, azzal a
megkötéssel, ha az alaptagok közti viszony formálisan mellérendelő.)
> Én sem csináltam mást, amikor először válaszoltam a kérdésre. Nekem a
> Mit állítunk? kérdésre a Partnere, illetve főnöke. volt a válasz.
Nem ilyen formális megfelelésre gondoltam, hanem tartalmira, vagyis
az "állít" ige tényleges jelentésére 'információt közöl'. "A nap süt"
mondatban két dolgot állítunk: (1) Létezik a nap nevű égitest. (2) A
nevezett égitest számunkra érzékelhetően fényt bocsát ki. Ezek közül
a tényleges állítás csak a (2), ez hordozza a valódi információt, az
(1) szimpla evidencia. Emiatt tudjuk a "nap"-ot névmással
behelyettesíteni. Ugyanez működik "A Nap egy csillag" kijelentésben
is. Másrészt "A Nap az életet adó csillag" mondatban a viszony már
megfordul: azt állítjuk, hogy a sokmilliárd csillag közül a nap az,
amelyik az élet forrása.
> Ez a nyelv keletkezéséről szóló állítás, semmi köze ahhoz, hogy egy
> mai mondatban mi az alany és mi az állítmány.
Ebben nem értek veled egyet. Amennyiben a mai mondat szerkezetében
ősi -- vi. az alany és az állítmány között nem alárendelő, hanem
mellérendelő viszony van -- nem érdektelen tudnunk, hogy az ősi
univerzálék -- melyet kisgyermekeim beszédében nap mint nap
felfedezhettem -- hogyan függenek össze a modernekkel. Nem
jelenthetjük ki bizonyítékok nélkül, hogy azon hatóerők, amely a téma-
réma alapú kijelentéseket átszervezték alany-állítmány viszonnyá, ma
már nem hatnak. Vö. még következő bekezdés.
> arra azért mindenképpen odafigyelnék, hogy egyáltalán nem
> szükségszerű, hogy ami az egyik nyelvben valamilyen mondatrész, az a
> másikban is ugyanolyan legyen.
Ebből a szempontból talán nem érdektelen különbséget tenni a
különböző mondatrészek között. Nem hiszem, hogy példát lehetne arra
találni, hogy az egyik nyelv állítmánya és alanya felcserélhető lenne
"értelemváltozás" nélkül egy másik nyelvben. Egyéb párok -- pl. az
alany-tárgy -- esetén ez igaz, de hogy állítmányból alany legyen,
ehhez az elvi lehetőségen kívül több bizonyítás kell. (Pl. a
kvantummechanika szerint "nem szükségszerű", hogy a tárgyak lefelé
essenek; de ez mégsem fog bekövetkezni, mivel ilyen kis valószínűségű
esemény megtörténtéhez nem elég az univerzum élettartama.)
Ugyanakkor vannak nyelvek, amelyek a magyarnál kevésbé engedik meg,
hogy mellérendelő viszony legyen az alany és az állítmány között. Nem
célszerű ilyen nyelvek tanúságáról lemondanunk, mivel a
komparatisztika nem csak fonémák és lexémák szintjén működik, hanem a
szintaxis terén is. Én hoztam a szlovák példáját, amely az MG-ből
általad 4.-ként hozott vizsgálatot bizonyos körülmények közt
"kötelezővé" teszi, ui. a szláv instrumentális gyakran megfelel a
finnugor esszívusznak, itt is az állapothatározót jelzi.
Szeretném, ha egy japánt nálam jobban ismerő is hozzászólna. Ebben a
nyelvben ui. kötelező a nyelvtani alany formális jelölése, ráadásul
eltérően attól függően, hogy az egyben a téma-e ("wa" partikula),
avagy sem ("ga" parikula).
|
Kedves awender!
hix.nyelv #105, :
> Annyit tudok rolad hogy szlovak vagy + nagyon kened a nyelveszeti temakat.
> Roviden bemutatkoznal hogy kihez is van szerencsenk?
Magyarországi szlovák vagyok némi kun beütéssel, de az összes
iskolámat magyarul jártam ki. Szegeden a JATE-n szereztem
biológusdiplomát, majd M.Sc. posztgraduális fokozatot
abszolváltam immunológiából (transzfúzió mediálta
immunszuppresszió veseelégtelenségben szenvedőknél). Egy ideig az
intersticiális tüdőbetegségek immunológiai vonatkozásával,
differeciáldiagnosztikájával foglalkoztam. Aztán győzött a pénz,
és elmentem kórházi informatikai középvezetőnek. Jelenleg magánzó
vagyok: egészségügyi informatikai projekteket tervezek, majd
valósítok meg. A nyelvészet csak hobbim, de eredetileg a
számítástechnika is csak az volt. A nyelvészeten belül a szláv
nyelvek történeti alaktana az, amibe közelebbről beleártottam
magam. Emellett gyűjtöm a nyelveket (mind a humánokat, mind a
számítógépeseket), igyekszem minél többet elsajátítani, igaz, az
emberieket csak olyan szinten, hogy szótár segítségével
olvashassak. A másik kedvenc időtöltésem a versfaragás. Egyéb
adatok: két gyerek, egy feleség, fél élet (vi. 36 év).
|