Újfent egy hosszú hétvégés túrára indultuk. Ami azt jelenti, hogy az utolsó
pillanatig igyekszik az ember lezárni ideiglenesen a melót, egy óra alatt
összerámolni a cuccost aztán rohamtempóban elindulni. Pedig már megfogadtam,
hogy ez nem így fog menni legközelebb, de hát ez van. Az első szakasz
már-már hagyomány. Budapesti barátunkhoz gurulunk fel megszállni, hogy
másnap a csapat többi tagjával onnan indulhassunk. Páran még összejövünk
este egy "túramegbeszélő munkavacsorára" .amin természetesen mindenről szó
esik, kivéve a túrát. Így is jól elvagyunk, míg ki nem dobnak minket..
(pontosítok, a pincér finoman célzott rá többször is, hogy elég későn
van..majd kérés nélkül hozta a számlát.  Visszatérve a szállásra kíváncsian
vártam, hogy most min fogok aludni.. tavaly a polifoam elég kemény volt a
padlón. Most szupervastag szivacsot kaptam! Akkorát amin kényelmesen
elférek! Állva..  Ezt még fejlesztjük!
Késő reggel találkozó az M7 kivezető szakaszán, a társaság szinte
pontos..nem hiába engedtem a késő reggeli hét órai időpontra az indulást!
Az időjárás kissé pityergős..útközben meg is ázunk párszor.
Bármenyire utálom is, rá kell térni az A2-es sztrádára. Egy erősebb vihar
elöl bemenekülünk egy benzinkútra, aztán csak nézzük miféle különleges
járgányok fordulnak elő errefele.. Diabolo, Spider.
Nem hiába lett hajtva a társaság, egész jó időben érkezünk a szállásra
Oberwellach-ban. Kényelmes magánszállás, reggelivel. Este elindulunk
vacsorára vadászni..éhes a banda. Az első helyre nem férünk be, a második
már kecsegtetőbb (van vagy 70 méterre a szállástól).
Kicsit rendezkedünk bent, "kultúremberek" lévén még meg is kérdezzük, hogy
összetolhatjuk-e az asztalokat.  Valahogy így: "Ööö..izé..bitte..
asztal..summa..össze..bitte."
Válasz:" Aha..toljátok csak nyugodtan össze!"  Persze magyarul..
Még szerencse, hogy időben kiderült, hogy értenek itt világnyelven! Valaki
megjegyzésére, miszerint:" Végre azt eszek amit rendelni is akartam".
kiderül, hogy nem is igazán kellene tolmács. van magyar nyelvű étlap is.
(Ausztria közepén van... Szlovákia déli részén nincs.)
Első nap. a reggeli kissé késlelteti az indulást, de aztán felkerekedünk.
Előző nap elég volt a sztrádából, ma abszolút mellékutat választok. annyira,
hogy a végén átment földútba, tehát fordulhattunk vissza.(volt velünk két
terepképtelenebb moci is). A hegyoldalban kanyargó millió kis utat nem
könnyű lekövetni. Eleinte csodálkoztam, hogy a megkérdezett helyi bácsikák
mit töprengenek annyit a válaszon, aztán rájöttem, hogy egy élet nem elég
ennyi mellékút megismeréséhez. Két térképen három különböző variáció, plusz
a GPS.
Gmünd-ben lyukadtunk ki. tisztán felismerhető volt a városka az ott
legelésző tevékről és elefántokról.  Mit is látnánk először Ausztriában!
Első cél a Nockberg-i nemzeti parkon átvezető panorámaút. Nem rossz..hogy
tömören fogalmazzak.
Utána irány Klagenfurt.. kis közjátékként elterelnek minket a főútról..bár
nincs könnyű dolguk. Elgondolkodok, hogy mi kell ahhoz, hogy egy magyar ne
menjen be a behajtani tilosba! Először is volt egy elterelő tábla, erre azt
mondták a felderítők, hogy csak teherautókra vonatkozik! Utána egy
határozott jobbra mutató tábla. kézlegyintéssel elintézve.. Utána egy
X-rácsos útlezáró sorompó, de amellett meg elfértünk..tehát ezt sem
gondolhatták komolyan. utána  egy három méteres földkupac az út közepén.. de
hát errefele is lehetnek trehány építőmunkások. Utána egy kocsiból kiinteget
egy helybéli, hogy nem-nem! Szerintem azt jelezte, hogy nincs út tovább,
Toma szerint azt, hogy nincs útlezárás tovább..  Tehát irány tovább. ezt már
megunta az út is, fogta oszt elfogyott.  Ő nyert, fordulhattunk vissza!
Klágenfurtban első cél a Minimundus. A világ híres épületeinek igen élethű
kicsinyített másolatai. A bágyasztó meleg ellenére sok időt eltöltünk itt.
Istit úgy kell elrángatni, ha hagynám még két napig bóklászna ott. így is
csinált vagy 90 fotót. de komolyan!
A banda már rég a parkolóban tömi a buráját, de Isti még mindig benn
kolbászol. A büfében nagy találmány a "Potato Dog" amiben a virsli valami
krumplis masszába van mártva és kisütve. igazán finom.
Nagy nehezem összerázom a bandát, mostanra kezd világossá válni, hogy 13
ember legalább 23 felé tud szétszéledni egy pillanat alatt! Szinte félek
megállni, egy szimpla piros lámpánál mire visszanézek már kávézik a csapat
fele!  A parkolóból kikanyarodva elindulok a forgalommal szemben. senki sem
jön utánam, megállapítom, hogy csekély a kalandvágy a többiekben.
Kicsit kanyargunk a Wörthi-tó partján, majd felgurulunk a Pyramiden
kilátóhoz. A panoráma fantasztikus.  Hazaindulunk, de még kinéztem egy kis
mellékutat, ami a térkép szerint átvág a 2000 méteres hegyen. Sajnos csak
térkép szerint, valójában  már földútként jön le, amit nem kockáztatunk.
Igazándiból fizetős szakasz, de az automata kapukat nem nekünk találták ki.
Elvégre, ha csak lefelé kell fizetni és a felengedő sorompó minden
kártyakiadásnál nyit.. ugyebár.. hát leleményes nép vagyunk mi. Ennek
ellenére volt egy kis affér azért a sorompóval, minekután egyik társunk
megkapta a "bakter" vezetéknevet!
Hazafelé menet közvetlen előlem kiemeltek egy autóst a trapifaxosok, amitől
(nemrégi emlékeim miatt) kis időre üres fokozatba állt a szívverésem.
Vacsora a "szokott" helyen. a társaság határozottan pilledtebb mint tegnap.
Második napon a Grosszglockner a cél. nem csak nekünk. Rengeteg motoros
indul arrafelé, elvégre hétvége van és verőfényes jó idő. Felérkezve a
vállalkozóbb szelleműek lekutyagolnak a gleccser jegére. Én inkább kicsit
felfele indulok, a Ferenc József ház mellett álló fa és üveg kilátótoronyba.
Továbbmenve átgurulunk a Hoctoron és a régi alagúton, majd az
Edelweisplaccon nézelődünk. Ennek a magaslati nézelődésnek meg is van az
ára, többek arca jól leég. Visszafele a hegy másik oldalán jövünk, de a
vámot itt sem ússzuk meg, errefele meg az alagútért kell fizetni.
Este Istivel még begurulunk szétnézni Spittalba, a szokásos nyugi mindenhol.
Egy utcai automatából ingyen lehet fényképes e-mailt küldeni, kipróbáltuk,
tényleg működik.
Harmadnap dél felé vettük az irányt, le a Dolomitokba. Az első olasz faluba
érve megcsodáljuk a falucska ferde tornyát. Nem a pisai de ez is elég ferde.
Mire lefotózom már az egész banda a kávézóban hűsöl. Hát nem az a kifejezett
offroader-expediciós összeállítás. Letelepedés után mi leszünk a falucska új
látványossága, a helyi naplopó legalább hétszer elhúz előttünk, jól
megbámulva mindenkit. Utána beszélgetni is próbál, kevés sikerrel. Végül
besegít a "felszolgálásban"..és összeszedi a kávéscsészéket, egymásra
tornyozza (a kanalat mindben otthagyta)..  a végén a kezében lévő torony már
ferdébb mint a falutornya! Közben folyamatosan beszél. Feszülten figyeljük
mikor elindul befele.. beér..kis csönd. még egy kicsi. aztán ahogy az kell,
éktelen nagy csörömpölés!! Az utána felharsanó olasznyelvű pergőtüzet nem
értjük, de azért sejtjük miről volt szó! Szolidan fetrengünk a röhögéstől.
Udvariasan próbáljuk visszafogni magunkat.. de ettől csak rosszabb lesz!.
Cortina d' Ampezzo - ba érkezünk, a városka látványosságaiból minket az első
pizzéria érdekel.  Utána teszünk egy tiszteletkört azért, de ez meg az első
fagyizónál véget is ér.
Hazafele egy másik úton megyünk. Korainak (este 7) tűnik az érkezés, ezért
mikor a következő benzinkútnál a banda szokás szerint eljátsza a
konzervdobozból szabadult hangyabolyt, kicsit böngészem a térképet. A
szállás előtti faluból (Flattach) indul valami kis mellékút be a hegyekbe,
és ott meg gleccsert jelöl. Nem ismerem..meg kell nézni! Két motor
kivételével mindenki jön. Sajnos az eső csepegni kezd. Kiderül, hogy az út
csak a "Gleccser-alagút-expressz" -hez visz. (ez megy fel 2000 méter fölé,
onnan  3120-ra visz a drótkötélpálya) Persze este nyolckor minden zárva.  És
hát mit látunk: egy bahajtani tilos táblát! Tehát elindulunk rajta felfele!
Szépen óvatosan, elvégre esteledik, egyre jobban esik és kezd baromian hideg
lenni.  Egészen 2400 méterig araszolgatunk fel, ez valami karbantartó út, a
kötélpálya fogadóállomásához visz, meg egy kicsit fentebb. Utána átmegy
földútba..  Isti még ezen is elindul, aztán a dagonya miatt visszafordul. A
látvány leírhatatlan, hatalmas sziklák mindenfelé, borongós és mégis
fantasztikusan szép táj. Ha lehet még óvatosabban ereszkedünk lefelé a
nyálkás, 20-22%-os lejtésű makadámon. Ez a szakasz jó kis zárása volt a
három napnak. Este búcsúvacsora. reggel búcsúreggeli. Utána indulás haza.
nekem nem sok kedvem volt. szívesen maradtam volna. Még az idő is
elromlott..Bp-ig esőben gurultunk. Utána elállt, ennek örömére Istivel nem
lehetett bírni, még átmotoroztunk a Mátrán is.. Napi 850 km-nél már
tökmindegy..  A teljes táv nekünk valami 2800 km körül mozgott..késő este
érkeztünk Nyíregyre..  De már holnap indulnék vissza legszívesebben!

MGP