Kedves Listatagok!
Olyan megerősítő leveleket kaptam magánba, amitől nagyon
feldobódtam. Bár személyesen is megköszöntem, de ezúton is ismét
KÖSZÖNÖM.
Igazából nem tudom, hogy mivel viszonozhatnám, ezért az jutott az
eszembe, hogy leírom az agykontrollnak egy másik, talán kevésbé
ismert felhasználási lehetőségét.
Mint az eddigi írásaim is, ez is személyes tapasztalaton alapul. Jöjjön
hát a történet:
Kezdő agykontrollos voltam, amikor egy baráti házaspár éppen a friss
végzettségem miatt megkért egy szívességre.
A feleség eredetileg orosz-történelem szakos tanárnő volt, de
akkoriban át kellett képeznie magát németre.
A lényeg az, hogy olyan könnyen ment neki a német, hogy ő maga is
csodálkozott rajta. A kérés így szólt: nézzem meg az előző életét.
Erről már akkor is hallottam, de a világ legnagyobb marhaságának
tartottam. Természetesen belementem, mert úgy gondoltam, úgyse
lesz belőle semmi, de miért ne kísérelném meg? (Világéletemben eléggé
kísérletező ember voltam.)
Odahaza szépen lementem alfába, le a laboratóriumba is. A laborban
elképzeltem, hogy van egy különleges tévém, amiben a vizsgált
személyt látom. Van azonban egy különleges tulajdonsága ennek a tv-
nek. Mégpedig az, hogy az illető életét visszafelé mutatja be. Egyre
fiatalabb lesz, végül csecsemő, majd az anyja hasában van, és aztán
elsötétedik minden.
Amikor elsötétedik a kép, akkor én kerülök a sötétségbe, egy
képzeletbeli alagútba, amit időalagútnak neveztem el.
Néhány másodperc után azonban a sötétség szertefoszlik, és kilépek
az alagútból.
Ekkor szétnézek, és mintegy fényképszerűen, vagy akár filmszerűen
látom a tájat. Ilyenkor megnézem, hogy kik vannak a közelben, és
ebből ki az, akit vizsgálok. Egyszerű kérdéseket teszek fel, amire
általában szóbeli feleleteket kapok, de lehet, hogy újabb fotót látok
válaszként. Szépen betájolom a kort, a helyet, stb. Ekkor mindent
megfigyelek. Kérdéseket teszek fel az illető jelenlegi életéről, házas-e,
mit csinál, stb. Amikor úgy gondolom, hogy már eleget tudok, akkor
léptetem az időt. Általában esemény szerint, de lehet úgy is, hogy pl. 2
év múlva, stb.
Nos ez a módszer alakult ki azóta nálam erre a vizsgálatra. De térjünk
vissza az első esetemhez.
Akkor ott az alagút végén megrázó élményben volt részem. A második
világháború kellős közepén találtam magam. Fegyverropogás,
ágyúdörgés, harckocsik zaja, s velem szemben egy kemény, ijesztő
kinézetű német tiszt állt Láttam az egyenruháját, a jelzéseit, mindent.
Teljesen eltakart előlem mindent, csak őt láttam, a zajokat pedig
hallottam. Farkasszemet néztünk. A hátam borsózott tőle. Ennek
ellenére feltettem a kérdéseimet.
- Ki ő?
- Ő Csilla előző életében.
stb.
Mikor már nagyon elegem volt, elképzeltem magam, amint
visszamegyek a laborba. De a német tiszt is jött velem. Csak úgy
tudtam megszabadulni tőle, hogy kinyitottam a szemem.
Aztán ezt elmeséltem Csillának.
Elhűlve hallgatta.
Aztán a sikereken felbuzdulva, megkértek, hogy nézzem meg a
családjuk többi tagját is.
Ekkor már kevesebb lelkesedéssel ugyan, de nekiláttam.
Megint érdekes dolgok jöttek ki:
A férj a század elején portugál tengerész volt. A mostani lánya akkor a
menyasszonya volt, a férj anyósa pedig akkor a férjnek a testvére.
Csakhogy ez a testvér jó kondiban lévő szellemi fogyatékos férfi volt. A
menyasszonyt megerőszakolta, s aztán eléggé kisiklott az életük.
Én ezeket mondtam, s nem tudtam semmit életük olyan intim
részleteiről, mint amit az eredmény elmondása után hallottam.
A kislány (kb. 3-5 éves lehetett akkor), az apját olyan becézgetésekkel
ébresztette reggelente, mintha legalábbis a felesége volna, viszont a
nagyit érthetetlen okokból szívből gyűlölte. Ütötte, rúgta, mindent
elkövetett ellene. Ezt senki sem értette, hiszen a nagyi teljes szívéből
szerette az első unokáját, és soha sem ártott neki.
Ezzel a kis történettel csak egy ötletet szerettem volna adni
mindazoknak, akiket nem csak a tradicionális agykontroll érdekel.
Már nem valószínű, hogy Húsvétig írok, ezért kellemes ünnepeket
szeretnék kívánni mindenkinek. Egy idézetet is küldök a családi élet
istápolására:
„Csak az élet az, mi gyorsan elszalad,
Mit szeretve tettünk, örökre megmarad.”
Baráti üdvözlettel:
István
|
Kedves Agykontrollos!
Eleged van a kátyúkból, igaz?
Próbálod kerülgetni őket, de nem megy. Sír a lengéscsillapító, az autód, a
buszod majd szétesik, akkorákat zökken, szinte látod, ahogy potyognak ki az
alkatrészek.
Az utak fenntartói pedig semmit nem tesznek.
Mikor láttál utoljára útépítőket aszfaltozni?!
ÁPRILIS 23-ÁN, PÉNTEKEN 12 ÉS 13 ÓRA KÖZÖTT DUDÁLJ MINDEN KÁTYÚNÁL, AMELYBE
BELEZÖKKENSZ!
Hadd hallják az önkormányzatok, az állam képviselői, az útkarbantartók, hogy
ELEGÜNK VAN!
Elegünk van abból, hogy beszedik az útadót, a súlyadót, a mindenféle
sarcokat, mégsem költenek egy fillért sem arra, hogy az utakon normálisan
közlekedhessünk.
Kérlek, ha támogatod az ötletet, küldd el ezt a levelet minél több
ismerősödnek.
Elég a milliónyi kátyúból, elég a nemtörődöm önkormányzatokból.
ÁPRILIS 23-ÁN, PÉNTEKEN 12 ÉS 13 ÓRA KÖZÖTT HALLASSUK A HANGUNKAT.
TÜLKÖLJ TE IS VELÜNK!
UI: a legjobb persze az lenne, ha ez a levél olyannyira szétterjedne, hogy
az utak fenntartói, félve a lebőgéstől, megijednének, és gyorsan
helyrehozatnák a kátyúk legtöbbjét. Úgyhogy emiatt is feltétlenül küldd
tovább ezt a levelet minél több ismerősödnek, barátodnak!
Köszönjük a segítséged!
Krisz
|
