Vasarnap - Hatodik nap
Reggelre a latasi viszonyok nemileg javultak, Zsolt az
indulas mellett dont. Szerintem a donteset nagymertekben
befolyasolta, hogy latta, mennyire zord korulmenyek kozt
aludtunk. Az O halozsakja, igaz, nem volt olyan „profi",
mint a mienk, de vizesen atazva is szigetelt, ellentetben a
mienkkel. Mint kesobb Zsolt a hazaerkezesunk utan
bevallotta: nem emlekszik ra, hogy aludt volna olyan zord
korulmenyek kozott, mint akkor mi ott Janossal a
barlangban, a vizes halozsakokban. Janosnak tobbszor
felhivtam a figyelmet, ha kicsuszik, akkor legalabb
orditson, hogy fel tudjunk keszulni. Zsolt mielott
kileptunk a barlangbol, elmondta a legfontosabb
instrukciokat. Elmondta, hogy egesz nap lavinaveszelyben
fogunk menni lefele ezert lesznek szakaszok, ahol kulonosen
gyorsan at kell jutnunk. Elmondta azt is, mit kell tennunk,
ha lavinaba keveredunk. Ime a szabalyok:
1. mindent celszeru azonnal eldobni (zsak, csakany)
2. uszni kell a hoban, melluszasos mozdulatokkal a lavina
szele fele, vagy ha ez nem megy, akkor a felszin fele
3. ha a lavina betemetett es a 2. pontban leirtak nem
hoztak eredmenyt, tehat a lavina belsejeben rekedsz, akkor
a lavina mozgasanak lassulasabol erzekelheted, hogy
nemsokara meg fog allni. Ekkor a ket tenyeredet az arcod
ele kell rakni, es amikor a mozgas megallt, egy kicsit az
arcod elol eltolni a havat. Igy par percet nyertel a
fulladasos halalig
4. varsz es remenykedsz, hogy tarsaid fent vannak, es a
kotel menten kiasnak. Ha nem, az pech
Azt hiszem mindenekelott ettol a megallithatatlan, nehezen
kiszamithato hatalmas termeszeti erotol feltem a legjobban.
Alig leptunk ki a jegbarlangbol es mentunk nehany metert
lefele, Janos kialt: „Csuszom!" En rogton hasra vetettem
magam, erosen bevertem jegfejszemet es ket hagovasamat a
hofalba. Rantas a derekamon, de en nem csuszom! Ezek
szerint megfogtam! Az esemeny utan par perccel tudok csak
orulni egy picit: Ez az! Mukodik a technika!
Utunk vegig egy osszetoredezett gleccseren vezet lefele:
jegfalak peremen egyensulyozunk, lavinamezokon gazolunk
fuggolegesen lefele, nehogy megszakitsuk a vonalat.
Gleccserhasadekok felett hohidakon maszunk at, neha
egyikunk beleszakad derekig… Derekig ero melyhoban
haladunk, mikor keptelenek vagyunk a haladasra, akkor
egyszeruen felterdelunk ra, es nehany 10 metert negykezlab
teszunk meg a ho tetejen. Neha zsakutcaba kerulunk, ahonnet
nem lehet tovabbmenni, ilyenkor visszafordulunk es Zsolt
hihetetlen profizmussal uj utat keres.
Zsolt. Az abszolut profi. Olyan biztonsaggal, es
hatarozottsaggal vezetett minket vegig meterrol meterre
lefele, hogy alig akartuk elhinni Neki, amikor a fal
kozepen azt mondta, hogy kozel sem biztos abban, hogy meg
ma leerunk. Pedig ekkor mar rovid idoszakokra
felszakadozott a kod, es megpillanthattuk a reg vagyott
Midi platot hatterben a menedekhazzal, felette a
felvonoval, balra lent 3000 meterrel melyebben Chamonix
biztonsagos varosat. Nagyon lassan haladtunk. Janos azt
mondta nem birja, nem tud lepni, mindig kifordul/csuszik a
laba, es szerinte nagyon veszelyes amit csinalunk. Sokszor
megallt es kozolte, hogy ide keri a helikoptert, az nem
erdekli mennyibe kerul (azt tudni kell, hogy egy
helikopteres mentes forintban millios nagysagrendu utazast
jelent…) Zsolt folyamatosan gyozkodte, hogy biztos bir
jonni, ha tobbet nem is, de mindig csak egy lepest.
Legmeggyozobb ervei kozott ez szerepelt:
- Ha megallsz, es nem jossz akkor itt halunk meg…
Zsolt sokszor aggodoan tekintett felfele, mindig igyekezett
a lavinaktol mentes terepek fele terelni minket.
Idegesitoen lassan haladtunk lefele - 5 meterenkent
megallva, 2 perces pihenokkel - amikor egyszer csak erosodo
morajra lettem figyelmes.
Felneztem: lavina indult meg a fejunk felett a tavolban kb.
1-200 meterre. Rogton kialtottam:
- Zsolt, lavina! Mit csinaljunk? - Zsolt komotosan, de
feszult figyelemmel felnezett, egy ideig nem szolt semmit,
majd kozolte:
- Nem er el idaig. - Jo...
Folytattuk utunkat. Volt egy resz, ahol nekem sem
akarodzott tovabb mennem. Egy jegletores alol kellett
kimasznunk egy - az eddigieknel nagyobb, meredekebb falra.
Szoltam Zsoltnak, hogy nem tartom biztosan jo otletnek azt
az utat… es mellesleg Janos sem fog utanunk jonni. O
azonban nem szolt, csak nyomult felfele, igy hat nem volt
sok valasztasom, nyomultam utana. Janost ugy kellett
kiimadkozni a falra, kulon minden egyes lepest es fogast el
kellett magyarazni Neki.
Lassuak voltunk.
Nagyon lassuak.
A falon a szel finom hartyakent fujta a havat.
Hatborzongato erzes volt ilyen korulmenyek kozott egyutt
haladni, akkor eppen lefele. Folyamatosan feltem attol,
hogy valamelyikunk kicsuszik, es magaval rantja a
tobbieket. Itt biztosan nem tudunk megallni, eleg fagyott
volt a ho ahhoz, hogy az elso metereken megallithatatlanul
felgyorsuljunk. Csigatempoban erjuk el a 600 meteres
osszetoredezett gleccserfal aljat, es ezzel egyidoben
kerulunk ki a kozvetlen lavina veszelybol. Menet kozben meg
szetpakoljuk Janos zsakjat is, hogy O konnyebben tudjon
haladni.
Delutan erjuk el a Midi plato szelet, Zsolt megnyugodva
kozli, hogy tuleltuk. Kb meg 1-1,5 ora az ut at a homezon a
hazig. Meg remenykedunk benne, hogy elerjuk az utolso 16:40-
es felvonot. De a hazhoz kozeledve bebizonyosodik: a
vasarnap estet a menedekhazban kell, hogy toltsuk, mivel
nagyon lassan haladunk ahhoz, hogy meg ma leerjunk.
Vasarnap este
Futott, de zuhanyzo nelkuli jol felszerelt menedekhazban
meleg etelt vacsorazunk 3500 meteren. A haz szemelyzeten,
ket brit hegymaszon es rajtunk kivul egy lelek sincs a
hazban.
Hetfo - Hetedik nap
Masnap reggel var meg rank egy 2 oras ut egy gerincen at a
felvonoig, amely 3800 meterrol szalad le egeszen Chamonix-
ig. Amikor elerjuk a felvono kore epitett komplexumot az
utrol kerites zarja el utunkat, rajta egy tabla, es
hatalmas betukkel a szoveg: DANGER! Atmaszunk a keritesen,
a ferdeszemuek fenykepeznek minket, fogdossak
felszerelesunket, felve nyulnak zsakunk oldalara erositett
hagovasaink fogai fele. Delre leerunk Chamonixba.
Hat tuleltuk. Akkor ott nem tudtam, hogy megyek-e meg
magashegyre eletemben. Akkor ott telitodott bennem az
adrenalinszint, sot tul is csordult.
Kicsit elegem volt a „nagy kihivasokbol".
Lazar Alexa
|
