Kedves Gábor!

hix.nyelv #478, >:

> [messe metssze helyett] Miért van az, hogy a felszólítás csak
> matematikában (azon belül is főleg a geometriában) használatos ilyen
> formában, illetve mióta használatos, köthető-e valamihez, valakihez? 

  Lokális (azaz rám vonatkozó) informióhiány miatt nem tudom, hogy az 
átalánosításod megállja-e a helyét, vagyis az hogy csak a geometriában és ott 
[szinte] kizárólag. 

  Azonban: néhány ige, így a "metsz"-en kívül a "tetszik", "látszik" 
felszólító módban eldobhatta az "sz"-ét, így úgy viselkedhetett (és bizonyos 
körülmények közt még mai is viselkedhet így), mint egy egyszeri "t"-végű ige: 
"tetsszék ~ tessék", "látsszék ~ lássék". 
  [A "lát" persze "t"-végű igének rendhagyó, mert a hosszú mgh. + "t" végű 
igék felszólító módjában rendesen /ccs/-vé hasonul a "*tj", vö. "vét - 
vétsen", kivéve "lát" ("látszik"), "bocsát". De ez egy másik kérdés.]

  Ez az "sz" egyfajta jelenidő-jellé kezdett válni az ősmagyar korban a 
"tesz", "lesz" stb. hatására; ezeknek ui. csak a jelen idejű alakjaiban van 
"sz", vö. "tőn" (foly. múlt), "tégy!", "tett".

  A folyamat azonban a korai ómagyar megtorpant, és az eredmény csak a mai 
"sz"-tövű igék csoportja lett. 

  A "játszik"-féle igéknél a folyamat végén minden alakban megjelent az "sz", 
még a múlt időben is (csak korai képzéseikben található meg a rövidebb tő, 
pl. "játék"); a "metsz"-féléknél még az "sz" nélküli formák nem mindenütt 
tűntek el; egy csoport pedig, mint a "von-: vonszok, vonj!", teljesen 
visszaváltott eredeti "sz" nélküli "von-: vonok, vonj!" ragozására.

  A megmaradt kettős alakok uyganakkor a kettős alakok szokásos útját járják 
be: hosszabb távon eltűnnek. Így vagy specializálódnak (pl. "tessék bejönni" 
~ "úgy csináltam, hogy neked is tetsszen"), vagy a pár egyik tagja 
archaizálódik.

  Ez utóbbi történik a paradigmából kilógó "lássék" formával is, amely a 
köznyelvben már jószerivel csak a "tessék-lássék" fordulatban él. (Itt a 
szabályosságon kívül ebbe az irányba hat az is, hogy az ikes ragozás kopása 
miatt létrejövő, gyakoribb ["lássék" >] "lásson" alak egybeesik a "lát" ige 
megfelelő alakjával.)

  A fenti folyamatokba belefér, hogy egyes csoportoknál egyes jelentésben az 
archaizálódó forma egyeduralkodó lesz (ez éppen maga a specializálódás 
jelensége). Bár magam a felszínes geometriatanulmányaim során nem találkoztam 
a fordulattal, de ha igazad van, ez történhetett ott is (ha nem egy mai 
szerző személyes, itt-ott archaizáló nyelvhasználatáról van szó ). Lehet -- 
de ez csak egy ötlet --, hogy pl. Bolyai emlékére élnek olyan fordulattal, 
amit ő is használt. [N.B. Nincs adatom egyik Bolyai nyelvhasználatáról sem.]


> (A "Messe", mint a magyar "vásár" és vidéke német megfelelője is megérne
> egy misét ;), de azt majd máskor celebráljuk.) 

  Annyit azért megemlítek, hogy igazad van, ez ugyanaz, mint a "Messe" 'mise' 
szó. A 'mise' -- amely maga is megér egy misét, hiszen a katolikus mise 
zárófordulatából szabadult el: "Ite, _missa_ est [concio]" 'Menjetek, _el van 
küldve_ [a gyülekezet] -- a régi egyházi latinségban nemcsak 'mise', hanem 
'búcsú' jelentése is volt. Ez a 'búcsú' pedig már a magyarban sem csak egy 
szent tiszteletére rendezett egyházi ünnepet jelent, hanem 'rusztikus 
népünnepély; falusi vurstli; kirakodóvásár'-t is.