"Legfobb vagyaim valahol odafenn a napsugarakkal lejtenek tancot.
Elerni oket talan sohasem fogom, de pillantasom felemelkedhet
hozzajuk, gyonyorkodhetem szepsegukben, hihetek bennuk-s
megkiserelhetem kovetni oket"

Elsőbben is az jutott eszembe kedves Erika, amit nem rég olvastam: az szeret
igazán , aki el is tudja engedni a szeretett személyt...elismerem könnyebb
kimondani, én magam éppen egy hónappal ezelőtt szenvesültem ezzel az
állítással, majd két évig próbáltam egy elvált hölgynek meghódítani a
szívét, de nem tudja ledolgozni szívében a gyűlöletet a férfiak iránt, hiába
volt, kedvesség, sütemény, virág...pedig az a véleménye rólam, hogy: Te
olyan jó ember vagy...Meg kellett értenem az elengedés az ami mindkettőnknek
a legjobb - gondolhatod a két év alatt mennyit programoztam, szubjektív
üzenetet küldtem és kevésnek bizonyult, csak felvillanások voltak
hatásaiban,,,de voltak). Elengedtem őt...és láss csodát a minap egy mirc
csatornán ahova rendszeresen bent vagyok egy hölgy visszajelezte, szívesen
látja kapcsolatunk komolyra fordítását !
Minden léleknek meg van a feladata, a barátodénak is. Hagyd hát, engedd el,
teljes szívedből és nem kizárt az sem hogy végül ő tér meg hozzád...Ha meg
más valaki, aki teljes odaadással, szívvel jön feléd, akkor sincs vész ugye
??? Hiszen valójában arra vágysz ...mellékes tehát ki az valójában. A
görcsös ragaszkodás, akarás soha nem teljesül. Ez törvény, nem lehet kitérni
ellene...Nézz körül bensődben valójában mi az amire vágysz, engedd el
gondolatodat, vágyadat egy esti alkalommal és hagyd hogy a Magasabb
Intelligencia végezze dolgát s ne térj vissza rá a nap folyamán egy
gondolattal se, csupán esetleg esténként, a jól bevált alfa szinten...Üdv,
Laci.