Kedves Mari!

hix.nyelv #119, Ruzsáné Cseresnyés Mária:
> Ti mit szoltok ahhoz, hogy egyre surubben hallani "igy van"-t  az
> "igen" helyett, valaszkent? .. En ezt akkor talalom helyenvalonak, ha
> beszelgetotarsam valami olyan dologot allit - egyebkent nagyon helyesen
> -, aminek az ismerete nem lenne elvarhato tole. 

Az én számomra ebben a helyzetben az "így van" nem azt jelenti, amit 
te írsz, hanem csak azt, hogy "egyetértek". Ez egyfajta hangsúlyozott 
"igen": az egyszerű pozitív nyugtázáson túl véleményazonosságot is 
kifejez. 

Az "igen" és az "így van" is ebben a szerepben mondatszavak. Mint 
ilyenek önálló hangsúlyozási egységet képeznek, és az intonáció 
modosíthatja a jelentésüket. Így pl. ha az "igen" szó kimondásakor a 
végén magasra felvisszük a hangsúlyt -- melyet írásban kérdőjellel 
jelölhetünk: "igen?" --, akkor éppen ellenkező értelmet kap: 
hitetlenkedést fejezünk ki. Hasonlóképpen az "így van"-t is át lehet 
alakítani az általad említett jelentésre, ha végig magas tónusban 
ejtjük ki. De ez nem az "alapjelentés" része.

A közeli jelentéstani kapcsolatot az "igen" és az "így/úgy" közt az, 
hogy egyes nyelveken az "így/úgy" határozószóból fejlődött ki az 
"igen" jelentésű szócska, pl. lengyel "tak" 'igen; így, úgy'; olasz 
"si" 'igen', spanyol "sí" 'igen' < latin "sic" 'így, úgy; ilyen, 
olyan'. Sőt a germán 'igen' (n.-h.-sk. "ja", a. "yea > yes") is egy 
'így' jelentésű közgermán szóra ("*já/jai") megy vissza. 
Nem is szólva a magyarról, ahol az "így(en)" és az "igen" szavak 
alapja és szerkesztésmódja ugyanaz, csak az utóbbiban véghatározórag 
(vö. "-ig, míg, leg-") van távolítóeset-rag helyett. (Az "igen" 
eredeti jelentése az "igen szeret", "igen szép" típusú szerkezetekben 
megmaradt, vi. nyomatékosításra szolgált, és szinoním volt a mai 
"nagyon"-nal. A XVIII. sz-tól adatolható jelentésváltozás az olyan 
szintuációkból vezethető le, mint "Szépnek tartod?" - "Igen 
{=nagyon/valóban} [szépnek]".)