A mozi nagyágyúi összefognak a hálón

FILM A mozi nagymedvéi, Ron Howard, Steven Spielberg és Jeffrey Katzenberg
összefogtak, hogy egy olyan internetes honlapot hozzzanak össze, melyen
rövidfilmeket és animációkat lehet majd megtekinteni. A Spielberg és
Katzenberg tulajdonában lévo Dreamworks cég szövetséget kötött Howard
Imagine nevu cégével, hogy létrehozzák a pop.com weblapot, amelybe a
DreamWorks már 50 millió dollárt (több, mint 12 milliárd forintot)
befektetett. Az úttöro média, amely 2000 tavaszán kezd muködni, tele lesz
ingyen hozzáférheto, eredeti, 1-tol 6 perces élo adásokkal, animációkkal, és
filmek és játékok elozeteseivel. Spielberg így nyilatkozik róla: "Az
internet a korlátlan lehetoségek hazája, és egy vadonatúj szórakoztató- és
szórakozóhely".

Kedves Otthonlakok!

Szilvi kerdezett az ultrahangrol.  Tenyleg soknak tunik, hogy minden
honapban csinalnak neked, de talan Svajcban ez a szokas?  Itt azt hiszem
attol fugg, hogy kinek milyen biztositasa van.  Nekem olyan van amivel csak
egy ultrahang jar, es azt altalaban a 20-22 het korul csinaljak.  A Levivel
a 19 heten csinaltak es nem latszott, hogy fiu-e vagy lany, ezert a Timivel
vartam a 22-ig hetig es jol meg is mutatta magat! :-)  Viszont, ha barmi
komplikacio van akkor az orvos javaslatara el lehet, vagy kell, menni tobb
ultrahangra is.  Peldaul amikor a Levi 12 hetes pocaklako volt nem hallotta
a dokino a szivvereset ezert elkuldott ultrahangra.  Ebben az volt a
klassz, hogy akkor meg olyan pici volt, hogy az egesz baba rafert egy
fenykepre. :-)  Egyebkent a Levi masodik ultrahangjat meg felvettek nekunk
video kazettara, de a Timivel mar azt mondtak, hogy nem csinaljak tobbet,
pedig ez is egy klassz emlekkent szolgal.

Odette, szerintem heti egy alkalom nem eleg a nyelvtanulasra.  A
lehetosegeid kozul en a heti 3 alkalmat javasolnam.  Amikor en esti angol
tanfolyamot tanitottam az csak heti ketszer volt, es ez a
szorgalmasabbaknak talan megfelelt, de en sose tudtam minden anyagot ugy
befejezni ahogy szerettem volna.
Persze attol is fugg, hogy hany orarol van szo?

A hetvegen Mexicoban voltunk a tengerparton, ez volt az idei nyaralasunk.
Gondolom Mexicorol egybol egzotikus tajak jutnak eszetekbe, de azert ez nem
jellemzo az orszag nagy reszere.  Mi egy olyan helyre "jarunk", azaz tavaly
is es az iden is voltunk, ami innen csak 4 orara van, igy a legkozelebbi
tengerpart hozzank.  Viszont ez egy olyan kis egyszeru, nagyon szegenyes
varoska, hogy szamomra mindig egy kicsit lehangolo a latvanya.  "Puerto
Penasco"nak hivjak, es eredetileg egy kis halaszfalu volt.  Most is sok
hajo van a regi kikotoben, de minden evben egyre jobban kiepul a turizmus.
Mar egesz sok hangulatos etterem van, es van egy olyan utca kozvetlenul a
tengerparton ahol vasarszeruen vannak sorban a boltok, butikok.  Az iden
mar ket helyen is lehetett fagyit venni, es a Dale negy pekseget talalt. De
sajnos meg igy is csak eleg gyer valasztekot talalt a peksutemenyekbol,
mert ugyebar 9 orakor mar lekesik az ember a reggeli finomsagokrol. :-)  A
varostol kb. 3 kilometerre kezdodik a homokos tengerpart ahol sorban allnak
a kisebb-nagyobb nyaralok, koztuk egesz villak is!  Ezek kozott van egy
egesz egyszeru apartmanokbol allo sor, mi ilyet szoktunk kiberelni.  A nap
nagyreszet furdessel, homokozassal toltottuk, es ennek a helynek az a
legnagyobb elonye csaladok szamara, hogy a nappalibol a homokra lephettunk
es onnan mar a tengerbe.  Ezert sose volt nagy gond, ha valamit bent
felejtettunk.  De mit ne mondjak igy is jo kis torna volt a homokban
felgyalogolni a hazhoz napi "ki tudja hany"szor, plane amikor a Levit is
cipelnem kellett!  Nem tudom miert, de az iden annyiszor elesett a Levi az
apalykor elobukkano tengeri kovekben, hogy mindket laba csupa seb es
kek-zold folt lett, ezert kellett estefele mar felcipelni ot.  A masik
erdekes dolog volt, hogy tobbszor mondta azt hogy haza akar menni, meg az o
agyaban akar aludni, pedig igazan jol szorakozott a barataival akikkel
kozosen bereltuk az apartmant.  Ugy latszik ezek az erzesek a korral
jarnak?  Timike szerencsere jol birta a kocsi uleseben, ebben cipeltem ot
fol-le a haz es a tenger kozott, es jokat aludt amig mi furodtunk.  Ezen a
tengerparton nem sok tennivalo van, meg a fagyis is csak bent a varosban
van.  Viszont az iden mar volt egy ujdonsag amit mi is kiprobaltunk.  Egy
hatalmas felfujhato hengeren lehetett ulni, maximum oten, ket oldalt
labtartoval es mindenkinek egy kapaszkodoval maga elott.  Ezt a "tengeri
lovat" egy egyszeru motorcsonak huzta, es kb. 8 percen at jo nagy kort
csinaltunk a tengeren.  Amikor rank adtak a mentomellenyt mosolyogtam
magamban, de aztan egybol kiderult, hogy nem hulyeseg, ugyanis olyan
gyorsan mentunk es akkorakat ugraltunk, hogy neha tenyleg azt gondoltam
hogy beesek a vizbe.  Klassz volt, de nagyon orulok, hogy Levi nem jott
velunk, mert meg a 4 es fel eves baratja is vegig sirta az utat.  Ahogy a
"tengeri paci"val szaguldoztunk lattuk, hogy milyen sok uj gyonyoru
nyaralot epitettek tavaly ota, sot nem is lehetett latni a sor veget.
Fantasztikus, hogy micsoda kontraszt van a nyaralok es a belvaros hazai
kozott!  Engem nagyon elszomoritott a felig kesz hazak latvanya, es hogy
szerte szet a varosban minden olyan rendezetlen, szemetes, csunya.
Szerintem jot tesz az embernek, ha ellatogat egy ilyen szegeny orszagba,
mert egy kicsit elgondolkozik a sajat ertekrendjen.  Peldaul en egybol
iszonyu gazdagnak ereztem magam, pedig itt egyaltalan nem szamitok annak.
De tenyleg ugy erzem nagyon halasnak kell lennunk azert amink van, mert a
vilagon sokaknak nincs szinte semmiuk.  Es megis valahogy boldogabban elnek
a szegenyek kozul sokan, mint azok akiknek mindenuk megvan.  A Dale
beszelgetett az egyik mexikoi arussal akik szinte tiz percenkent jonnek a
nyaralok elott mindenfele jatekot, ajandek targyakat, szonyegeket, ruhakat
kinalgatva.  Mindenesetre ez a csaladapa nekem nagyon vidamnak es
baratsagosnak tunt. Annak ellenere, hogy "talpalassal" keresi a kenyeret es
biztos nem gazdag, nem rohant mint az orult, hogy minel tobb arut eladjon,
hanem nyugisan leult hozzank beszelgetni.  Es allandoan hasznalta az
"amigo" szot.  Dale olyan jol belejott a spanyolba, hogy a kovetkezo
arussal is elkezdett beszelgetni, es az is ugyanolyan raerosen,
baratsagosan diskuralt vele.

Sziasztok,
Agi

Tizennégy óra negyven perc volt, amikor Nat belépett egy óriási adag
sült krumplival. Sophie már az ajtóban toporgott előtte. -- Hahó -- mondta Nat
tele szájjal, s odanyújtotta a dobozt. -- Héhh? Maa hiuha a homhom... mihuhh?
    Sophie körülbelül sejtette, hogy a szavak azt jelentik: "Kérsz? Majd
kilyukad a gyomrom... mizujs?" Ez utóbbi volt, ami őt foglalkoztatta, a
többit átugrotta. -- Azt hiszem, megvan! Claude egy órája hívott, már tűkön
ültem. Negyvenes üzletember, egy vékony barna lánnyal járt, és most
kapaszkodj meg -- Nat gyorsan az asztalra ejtette a sültkrumplis dobozt és
kemény mozdulattal megkapaszkodott az ajtófélfában, amitől Sophie majdnem
elnevette magát --, fehér Citroënje volt! Claude kérdezte is ezt a monsieur
Jardint, honnan emlékszik ilyen jól, és azt mondta, egyszer mentek valahova
vidékre, a kocsi elromlott és ketten tolták három órán át, úgyhogy ezt
megjegyezte. És képzeld el, nemrég beszélt vele, szóval egész biztosan
vadonatúj a cím, amit adott. Nat, oda kell mennem! François megint elment,
hol keríthetnénk valami kocsit?
    Nat lenyelte a burgonyát, aztán még egy adagot gyömöszölt a szájába.
Ráérősen megrágta, lenyelte, aztán újra odakínálta a dobozt. Sophie megrázta
a fejét és türelmetlenül bámult rá. -- Először is... hol lakik a hapsi? Ha
olyan közel, mint a tegnapi, akkor fölösleges kocsi után lóstatni,
beérhetjük magánrepcsivel is.
    -- Le Pontet -- betűzte a cédulát. -- Fogalmam sincs, hol van ez.
    -- Mi?!
    Sophie átnyújtotta a papírt.
    -- Kispofám, ez oltári! Bedobunk valamit és eltűzünk.
    -- ?...
    -- Szamár vagy! Le Pontet itt van egy köpésre. Öt kiló az úton, bicajjal
félóra alatt lezúgunk.

    Csak három után indultak, Nat közölte, hogy nem éri meg az estét, ha nem
ehet egy kiadós paradicsomlevest, s azzal már rántotta is elő a hűtőből és
melegítette. Sophie hálát adott a sorsnak, hogy tartanak otthon készételt.
Míg Nat evett, ő körbe-körbe járkált a nappaliban, Nat elnevezte felhúzós
játékegérnek, de nem törődött vele.
    -- Gyerünk, kispofám -- mondta végül, s előhúzta a garázsból a biciklijét.
Sophie sóvár pillantást vetett a kék Renault-ra.
    -- Te nem tudsz vezetni?
    -- De, csak még nincs jogsim.
    Sophie lenyelt egy javaslatot. Ha Nat a szögekkel kivert bőrdzsekijét
viseli és vörös a haja, meg merte volna kockáztatni, de ezzel a sima barna
frizurával, fehér blúzban és farmerban nem úgy nézett ki, mint akinek
törvénysértő indítványt lehet tenni. Felült Nat mögé a csomagtartóra és
reménykedett, hogy gyorsan tud tekerni.
    Ezzel nem volt gond, félóra alatt ott termettek. Nat megállt egy
utcasarkon és hátrasandított rá. -- Most nyisd ki a fülelődet. Nat mama fog
csevegésbe elegyedni. Te csak annyit nyögsz, hogy jó napot, aztán duma
finito, száj befog, fogsorok szakadatlan szoros érintkezésben. Ha egyet
nyikkansz, talpalhatsz hazáig. Megértésre találtam?
    -- De miért?
    -- Mert különben nekirontasz a hapeknak és letámadod: "maga az apám?!",
az meg nyomban szilánkokra hullik szét, aztán söpörhetjük. Annyira tudsz
nyugton maradni, mint egy feldoppingolt mókus, akit folyékony ólomba
mártottak.
    A szuggesztív kép még akkor is foglalkoztatta Sophie gondolatvilágát,
amikor megérkeztek. Meg se nézte a házat, ahol apja lakik, csak őt falta
mohó tekintettel. Magas, jóképű férfi nyitott ajtót, kicsit emlékeztetett
arra, akit az utcán látott a Citroënnel meg a virágcsokorral. Aki
hasonlított Alain Delonra. Ez viszont inkább Lino Venturára, főleg az álla.
Szerette Lino Venturát, még azt is tudta róla, hogy július 14-én született.
De ő eredetileg olasz, úgyhogy ez neki nem volt ünnep. Vagyishogy nem
nemzeti ünnep. Az apja viszont valamivel fiatalabb, mint Lino Ventura.
Igazából csak az álla hasonlít, meg talán a füle. Hirtelen nem tudott
visszaemlékezni, pontosan milyen füle van Lino Venturának.
    Aztán felbukkant egy nő is, fiatalabb volt nála. Csodálkozva méregette
Natot, őrá ügyet se vetett. Őt se érdekelte a nő, az apja érdekelte, őt
nézte egyfolytában. Hát végül mégis megtalálta. Kedves arca van...
    Nem tudta, mennyi idő telhetett el, amikor valaki megrázta a vállát.
Arra eszmélt, hogy a kerti úton áll, Nat keze a vállán, előtte ott az apja
meg a nő és mindenki őt nézi.
    -- Sophie, visszatérnél közénk végre? Itt beszéltünk előtted, fogadok,
hogy egy szót se hallottál. Monsieur Gilles, elismételné neki?
    -- Hogyne -- mosolygott a férfi. -- Igen, kislány, én valóban jártam egy
lánnyal Párizsban. A neve Angélique, és most a feleségem. Itt áll előtted.
    Még állt egy percig, aztán sarkon fordult és kiment a kertkapun.
    -- Így menjen veled az ember társaságba -- hallotta Nat korholó szavát
valahonnan távolról. -- Bretagne-ban nem ismernek olyan szavakat, mint
köszönöm meg viszontlátásra?
    Az utcán voltak, Sophie elöl baktatott kitartóan, mögötte Nat tolta a
biciklit.
    -- Most mit dacoskodsz? Nem ez volt, hát nem ez volt, a második pasas,
mit vártál, egyből az öledbe pottyan? Örülj, ha huszadikra megtalálod.
Fenét. Századikra, nem huszadikra. Ha tíz év múlva találod meg, már akkor is
óriási mákod volt. Megtennéd, hogy a másik irányba fordulsz? Az az út
Carpentras-ba vezet, de az jó húsz kilométer ide.
    Ekkor értek ki az országútra. Sophie szó nélkül sarkon fordult Avignon
felé.
    -- Biztos csak letagadta -- mondta anélkül, hogy a fejét egy kicsit is
elfordította volna.
    -- Na ja -- nyekkent föl Nat --, mi sem egyszerűbb ennél. Belép az ajtón a
tizenhárom éves lánya, akiről soha nem hallott, aztán szemrebbenés nélkül
letagadja, mi? Ha nem csuktad volna be olyan szorosan a füledet, hallottad
volna, milyen jól kérdeztem. Fogalma se volt, miért jöttünk, mit akarunk,
csak akkor tudta meg, amikor már kivallott mindent. Már amit volt
kivallania. El vagy te kényeztetve, kispofám, az a bajod. Ha nem kapod meg
rögvest, amit akarsz, egyből rajtad a happáré.
    Sophie megfordult és elment Nat mellett.
    -- Most meg hova a... -- Nat egy fának támasztotta a biciklit és két
lépéssel utolérte. Megragadta a karját. -- Megvesztél?! Az a pasas nem az
apád, nem volt és soha nem is lesz. Mit akarsz még?!
    -- Meg kell kérdezni még egyszer! Te nem jól kérdezted, különben
megmondta volna. Megyek és megkérdezem.
    -- Mész ám a fenébe. Örülj, hogy jó képet vágtak a dologhoz, kirúghattak
volna páros lábbal. Nyughass már, te!
    Sophie kitépte magát a kezéből és hátraugrott. -- Hagyj engem békén! Az
én apám, nem a tied!
    Megfordult és futásnak eredt. Egyetlen összeolvadó zajként hallotta a
fékcsikorgást, Nat kiáltását és a csattanást. Aztán csend lett.

    François Charvel még soha nem érezte magát annyira haszontalan embernek,
mint most. Egy jó órája ült már itt, bámulta a szemközti fehér falat és
vádolta magát. Ez a két gyerek teljesen egyedül van, neki kellett volna
vigyáznia rájuk. Ő meg ehelyett elmegy az ország másik végébe, aztán tessék,
erre jön vissza. Mit mond a családjának? És ha meghalt volna, mihez kezd a
lelkiismeretével?
    Egy biztos. Addig nem megy el Avignonból, amíg Sophie-t magával nem
viheti és épen, egészségesen vissza nem adhatja a családjának. Igaz,
telefonálni kellene nekik. Csak tudna legalább egy telefonszámot a
faluból... de Dupeyronéknak nincs telefonjuk, valaki mást kell hívni, annak
elmondani. Az meg ki tudja, mennyire ijeszt rá szegény öregekre. Talán
inkább oda kellene menni. Aludni pár órát, aztán reggel elindulni, estére
visszaérne és hozná őket is.
    Nyílt az ajtó, Nat dugta ki a fejét, őt kereste. Felállt.
    -- Menjen haza, François, egész nap úton volt. Én itt maradok vele.
    -- Holnap... elhozom a családját -- mondta François Charvel.
    -- Hát van családja?
    -- Nevelőszülei... meg a nagybátyja.
    Nat elgondolkodott. -- Várjunk még azzal egy kicsit. A doki azt mondta,
minden izgalomtól kímélni kell. Márpedig ha felébred és azokat látja meg,
akik elől bujkál, rettentően izgatott lesz, ezt elhiheti.
    -- De hát tudniuk kell...
    -- Figyeljen, François -- tette a vállára a kezét --, ezt ráérünk reggel
megbeszélni. Addigra talán magához is tér.
    -- Jól van... ahogy gondolja. Reggel bejövök. -- Megállt az ajtóban,
tekintete megpihent az ágyon fekvő Sophie bekötött fején. -- Vigyázzon rá.
    -- Legyen nyugodt.

> Felado : Maria Szente Prorok

>magyarazni a szigoru tekintetu ellenornek, hogy neki volt
>jegye, de a
>neger utas megette! Az ellenor persze nem hitte el,
megbuntette

Jo!
Mar csak azert is tetszett, mert nalunk nincs buszjegy,
plasztik-kartyaval kell fizetni es mindjart azon
monfondiroztam, vajon mennyi ideig kellene ragni, mig
lenyelhetove valna? Habar a negereknek altalaban jo foguk
van...
Udv Imre

PS
Egyebkent velemenyem szerint (Carthagot le kellene
rombolni)...................................................
 ....................!
DS

Magyarorszagon elterjedoben van a csecsemouszas. Azt olvastam, az Almassy
teri Szabadidokozpontban holland minta alapjan dolgoztak ki a picikkel valo
uszast. Nezzuk, itt hogy is megy a gyerekek uszastanitasa.
Annyira pici babakat, mint otthon nem nagyon latok az uszodaban. Akiket
latok, pedig nem melyvizben vannak, hanem egeszen piciben. Az uszas
tanitasat kesobb kezdik el, olyan negyeves kor korul, amikor iskolaba is
kezdenek jarni a gyerekek.
Kesobb, het-nyolc eves korukban pedig egy evig iskolai tananyag az uszas.
Ekkor az iskola viszi a gyerekeket az uszodaba. Az uszas tanitasa pici
csoportokban, ha kell egyeni foglalkozasokkal tortenik. A bizonyitvanyban is
szerepel, mennyire szokta meg a gyerek a vizet, mennyire tanult meg uszni.
Az iskolai bizonyitvanyban a kovetkezo megjelolest alkalmazzak: kisviz
biztos, melyviz biztos. Persze ennyi ido alatt tokeletesen nem tanulnak meg
a gyerekek uszni. Hollandiaban pedig nagyon nagy hangsulyt fektetnek az
uszni tudasra. Eppen ezert allando tanfolyamok vannak az uszodakban, -nagyon
magas resztveteli arannyal- a gyerekeknek (leteznek felnott oktato programok
is, ezekrol azonban en nem tudok irni, nem ismerem oket).
A tanfolyam tobb szintes, az egyes szintek kozott a gyerekek
uszo-bizonyitvanyt, zwem diploma-t kapnak. (A hollandok minden bizonyitvanyt
diplomanak hivnak, ez nekunk nagyon furcsa volt.) Harom szintre osztjak az
uszas tudasat, harom diplomat szerezhetnek a tanfolyamokon a gyerekek, A; B
es C diplomat.
Az A diplomahoz a gyerekeknek tudniuk kell:
-15 masodpercig labtaposassal tokeletesen a vizfelszinen maradni,
- 12,5 metert uszni ugy, hogy melluszas labtempojaval usznak, de haton, a
kezuket nem hasznaljak, a derekukra rakjak, majd
-12,5 metert uszni hatuszasban.
- 50 metert uszni melluszasban,
- 50 metert hatuszasban. (Folyamatosan.)
- 8 meter gyorsuszas labtempojat, kez hasznalata nelkul. Ekkor a kezukkel,
mint a kutyusok, ugy kalimpalnak.
- 8 metert hatuszas labtempojaval, szinten kez hasznalata nelkul.
- 60 masodpercig a felszinen maradni labtaposassal, mikozben 2x teljes
fordulatot kell tenniuk a torzsukkel.

A gyerekek a feladatok elso reszet teljesen feloltozve kell hogy tudjak
teljesiteni. Van rajtuk polo, szoknya vagy rovidnadrag, zokni es szandal.
A melyvizbe belerakott muanyag folian kijaratot, atjarot kell keresniuk.

A B es C diplomahoz a feladatok egyre nehezebbek, es a ruha amiben a
feladatot teljesitik is valtozik. A B diplomahoz hosszu nadragban, poloban
kell lenniuk, a C diplomahoz mar esokabatot kell magukra venniuk (es
termeszetesen szandalt).
A megteendo tavok, es a viz alatt toltott ido is folyamatosan no, valamint a
viz felszinen tartas is (uszas nelkul).
A kovetelmenyek a C diplomahoz a duplaja az A-nak.

Ami nagyon erdekes, hogy a gyerekek hogyan szerzik meg a diplomat. A
tanfolyam ideje alatt havonta egyszer usznak ruhaban. A szulok barmikor
bemehetnek megnezni, mit is csinalnak a gyerekek a medenceben. Vizsgara csak
azok a gyerekek mehetnek, akinel az oktato ugy dont, hogy szaz szazalekosan
teljesiti a gyerek a kovetelmenyeket.
Megis, tartanak vizsgat. Szombati napon lezarjak a latogatok elol az
uszodat, es a gyerekek a szulok, nagyszulok elott teljesitik a
kovetelmenyeket. Kozben fantasztikusan izgulnak, hogy megkapjak-e a
diplomat? Pedig a diplomakat elore elkeszitik.:-)))
Amikor egy gyerek megszerzi a diplomat, az csaladi unnep. Meg ertesitoket is
lehet vasarolni a kepeslapot arulo boltokban, amellyel az ismerosoket
ertesiti a csalad, hogy csemetejuk uszodiplomat szerzett.


Odette