Kedves Endre,
Igazabol az erkolcsi kerdesek megvitatasa a SZALON profilja, ahol azt 
hiszem volt is mar vita a gyilkossag/nem gyilkossag kerdesrol. (En nem
irom a lapot egy deklaraltan cenzurazott lap nem az en profilom.)
 Sajat velemenyem az, hogy ha donteni kell, hogy a bunozo eletet vagy
a becsuletes allampolgaret vedje-e a torveny akkor en mindenkeppen
arra szavaznek, hogy a becsuletes polgart barmilyen aron is vedeni kell,
meg akkor is ha a bunozot le kell loni emiatt (inkabb o" haljon meg
mint egy az akit megtamadott, kulonben is az elet egy veszelyes uzem,
sajnos sokakat meg masfajta banasmod nem nagyon riaszt vissza a bunozestol)!
Zsoter Andras
P.S.: Ugy latszik olyan sokmindent azert meg nem tapasztaltal a vilagbol,
ha azt kepzeled, hogy a legrosszabb dolog ami egy emberrel tortenhet az,
hogy meghal.
Zs.A.

Kimaradt az elozo irasombol (bar mostanaban minden ugyis forditott
sorrendben jon ki a HIX-en), hogy kaptam kozben fulest, hogy a 
lemeszarolt cukrasz az lehet, hogy koztiszteletnek orvendett de a tor-
venyeket nem tisztelte. (Tehat a kornyeken 'uzletelo' nemzetisegiek
es a gyilkossag kozott van osszefugges, csak eppen az aldozat nem volt
teljesen tiszta a dologban.)
Zsoter Andras

No, hogy ne csak vitakkal foglalkozzunk, egy kerdest tennek fel ami
akkor jutott eszembe mikor valami 'Super Sandwiches' nevu helyen rendeltem
egy pohar bablevest ami majdnem teljesen RENDES feherbabbol keszult bableves
volt amiben kicsi kis kockakra vagott fustolt disznohus leledzett.
Igen meglepodtem mert azt hittem, hogy ilyen csak Magyarorszagon letezik.
Szoval a kerdes az az, hogy tud-e valaki olyan helyrol (rajtunk kivul) ahol
az ilyesmi az nemzeti eledel?
Zsoter Andras

es a Halalrol

(tizenotodik reszlet)

Azutan egeszen maskent tortent minden. Mar a nyiresben voltak, nyirfat
akartak hazavinni.
        Szavitri eloreszaladt:
- Ezt!... Meg ezt!... Meg ezt!...
        Es egeszen fiatal nyirfakba vagta jeleit. Ezek ledolhetnek.
Sulytalanok, mint a pillango. Nem arthatnak Szatjavannak.
        A ferfi mosolygott.
- Jo!... Ezt!... Meg ezt!... Meg ezt!...
        Es kidolt az elso fiatal nyir. Es Szatjavan meg mindig mosolygott.
Es reccsent a masodik fa. Es nem tortent semmi.
        Zuhogott a fejsze, recsegett az ag.
        Azutan egyszerre csend lett. 
        Szavitri odapillantott. A ferfi leeresztette a fejszet, megtorolte
a homlokat. Boren verejtek fenylett.
        O" rogton hozzafutott, atkarolta. Szatjavan engedett. Ovatosan a
foldre ultette - a ferfi engedelmeskedett.
- Mi bajod, kedvesem?
        Szatjavan mosolyogni igyekezett:
- Semmi, semmi!... Csak ettol az utestol... ettol az utolsotol...
megfajdult a fejem!...
- De hiszen reszketsz!
- Rogton elmulik!
        Hallgattak. Az erdo is elhallgatott korulottuk. Egyszerre
rettenetes, roppant csend tamadt.
- Nagyon fa'j! - mondta kesobb Szatjavan.
- Hajtsd az olembe a fejed.
        A ferfi alazatosan megtette.
        A sapadt, fiatal no mindket kezevel atfogta a szep, kedves
ferfifejet - sulytalanul simogatta, megcsokolta.
        Megint csak Szatjavan szolalt meg:
- Mintha nyarsat szurtak volna a homlokom moge... Nagyon faj!...
        Szavitri nem felelt, csak simogatta es csokolta.
        Az erdo melyen hallgatott - dobbenten odafigyelt.
        Es Szatjavan meg ot mondatot mondott:
- ... a kezemet sem tudom mozditani ...
- ... a szivem.
- ... azt erzem, megpattan.
- ... aludni volna jo.
        Hosszu, hosszu csend valasztotta el az egyes mondatokat.
        Majd utoljara:
- Szavitri ... Szavitri ...
        Megakadt, nem tudta befejezni. Nem szolt, nem mozdult tobbe.
        Es Szavitri egyszerre megerezte: ez az! Ez a pillanat az!
        Gyongeden a mohaba fektette a fiatal ferfitestet. Az o"
Szatjavanjat. Az egyetlent. A felejthetetlent.
        Felallt, s csak most latta - egy ferfi all mogotte. Nagyon magas
ferfi, sotetvoros ruhaban, hajaban dragakovektol villogo aranykorona.
Arcbore sotetbarna, szeme rot parazs. Csodalatos termetu, csodalatosan
magas ferfi.
        Mar jo ideje nezhette a sapadt, fiatal not. Kezeben hosszu kotelet
tartott. 
        Szavitri megremegett, de sziveben nem erzett semmi felelmet.
- Tudom, hogy isten vagy! - udvozolte tisztelettudoan az idegent.
        Majd nagyon szomoruan kerdezte:
- Mondd, mit kivansz?
        A magas ferfi nem felelt.
- Ki vagy? - kerdezte Szavitri csendesen.
        A vorosruhas, aranykoronas ferfi ekkor szanakozva megszolalt:
- Jama vagyok. A halal istene.
- Mit kivansz tolem?
- Toled semmit.
- Tudod, ki vagyok?
- Szavitri vagy.
- A ferjem elaludt - fordult hatra az asszony. - Ne zavarjuk a'lma't.
- A ferjed halott! mondta ekkor igen magasrol az isten. - A ferjedert
jottem.
- Mit akarsz vele, nagyhatalmu Jama? - allt eleje Szavitri.
- A holtak koze viszem a lelke't!... Aki meghalt, a holtak kozott a helye.
- O, hagyd meg nekem Szatjavant, az en Szatjavanomat! - kialtott fel ekkor
olyan egyszeruen, olyan szepen a fiatal no, hogy az erdo megremegett.
Koros-korul a fak beleborzongtak a kialtasaba.
- Nem tehetem ... - mondta szomoruan az isten.
        Lehajolt a mozdulatlan Szatjavanhoz: a dermedt testbol eros kezzel
kirantotta a lelket. Es ezt a didergo lelket osszekototte a hosszu
kotellel.
- O, ne menj el! Add vissza Szatjavant! - kialtotta me'g hangosabban
Szavitri.
        A lelapulo fuszalak, az elbujt vadak mind azt figyelte'k: mit felel
az isten?
- Nem tehetem ... - mondta Jama.
        Es megindult Szatjavan megkotozott lelkevel.
        A sapadt, fiatal ferfitest ottmaradt a moha'n, Szavitri zokogva
raborult. De azutan felugrott, es az isten utan futott.
        A sotet volgynek lefele indult a hatalmas Jama. Szavitri a
nyomaban.
        Amerre fordult az isten - Szavitri mindenutt a nyomaban.
- Mit akarsz tolem? - nezett vissza Jama. - Miert kovetsz?
- Nem teged kovetlek, nagy-nagy Jama! Csak azert lepkedek a nyomodban, mert
megfogadtam, hogy az en Szatjavanomat soha el nem hagyom.
- Szatjavan ott maradt a nyiresben!
        Szavitri alazatosan ellenkezett:
- Szatjavan itt van veled!
        Az isten szotlanul tovabb indult.
- Allj meg, Jama! - kerte ekkor szivszakadva Szavitri.
- Mit kivansz?
- Ne huzd magad utan a foldon az en megkotozott Szatjavanomat.
- Nem faj neki.
- Nagyon kerlek, megse tedd.
        Jama ekkor konnyeden vallara dobta Szatjavan lelket.
- Csodallak a szerelmedert, a husegedert, a batorsagodert. Kivanj tolem
valamit ... Teljesitem!
- Szatjavant nem adhatod vissza?
- O"t nem.
        Szavitri lehunyta szemet, de csak egyetlen pillanatig tunodott.
- Add hat, hogy Djumatszena kiraly ismet lasson ... Es ismet kiraly legyen!
- Djumatszena kiraly ebben a pillanatban mar lat! Es holnapra ismet kiraly!
- mondta hangosan az isten, mint egy parancsot. - Es most fordulj vissza,
Szavitri!...
- Nem tehetem!
        Jama ekkor belepett egy mely-mely szakadek szuromfekete
sotetsegebe, es csak ment oriasi leptekkel elore.
        Szavitri botladozva, lihegve, szivdobogva futott utana.
        Delre tartottak. Jama tavoli birodalmaba.
        A szakadek mogottuk volt - most hegyre vitt az utjuk. Sziklak
kozott, meredek, vad osvenyen.
        A hegyoldalon az isten megallt.
- Ne kiserj tovabb, Szavitri! Gyenge vagy, nem jutsz fel a hegyre.
- Ha Szatjavan mellett lehetek, eros vagyok.
- A labad, a szived nem birja ezt a meredeket!
        De Szavitri mar nem fulladozott, mar megint eros volt.
- Szatjavannal koruljartam a menyegzoi tuzet; az o" utja ezentul az en
utam.
Amerre viszed, ott az en helyem is.
- Ennyire megszeretted egy ev alatt?
- Egy ev alatt? - A fiatal no megrazta fejet. - Akik egymashoz valok, eleg
azoknak egyetlen talalkozas is. En egyetlen pillanat alatt szerettem meg.
        Jama letette terhet.
- Mi a szerelem, Szavitri? Mi az, ami ennyire atjart? A csok ize?
- Az is.
- Az ejszaka e'desse'ge?
- Az is.
- Orom?
- Kimondhatatlan orom.
- Ez ha't? Ez a szerelem?
- Ez? ... Ezek csak morzsa'k!
- Felelj ha't, mi kot Szatjavanhoz? Mi az, ami ilyen eros?
        Szavitri az isten parazs-szemenek mondta:
- Te nem tudnad, hatalmas Jama? Azt kerdezed: mi a szerelem? A megtala'lt
vila'g! Amelyben a csok csak egy morzsa. Az orom is csak egy morzsa.
Egyszer azt mondtam Szatjavannak ...
        A fiatal no arca eszrevetlenul eltorzult a furcsa fajdalomtol, az
emlekezes fajdalmatol, mely mosoly is volt.
- Egyszer?... A legelso napon, amikor meglattam!... Azt mondtam akkor neki:
ugy olelem ot, hogy vele olelem a viragzo fa'kat, a meleg fusza'lakat, a
kigyullado csillagokat! Es mindent, ami az embere! Amiert ujjaszulettem!
Mert a szerelem az embert rabsagbol szabaditja ki. Onmagabol! Milyen
rettenetes az, ha az egesz vilag olyan kicsire zsugorodik, amilyen kicsi az
ember. Es a szerelem eppen ezt tepi fel, ezt a bortont! Amig egyedul
vagyunk, addig csak a'lmodjuk a vilagot. De a vilag szebb, mint az a'lom. A
vilagban mindennek sulya van, az oromnek tuskeje is, a boldogsaghoz
mindennap meredek ut vezet. Es ez a sulyos vilag szebb, mint a sulytalan
a'lomkepek.
        Me'g mindig az isten szeme't nezte.
- Es ezt vetted el tolem, Jama! Leteptel a vilagrol. Nemcsak Szatjavant
vetted el, de a tobbi embert is. Nemcsak az oromot ragadtad el, de azt a
fuszalat is, azt a felhot is, minden kicsit es nagyot, ami oromot okozott.
A vilag megint a'rnyekvilag lett. Es elvetted vegul azt a gyumolcsot is,
amit neki te'ptem. Azt a kerdest, amit csak neki tartogattam, es amire csak
o" tudott felelni. Azt a szomorusagot, ami miatta tamadt bennem, es ami
csak
neki fajhatott ezen a vilagon...
        Megakadt, nem is tudta folytatni.
        Az istenbol nagy szomorusag szolt:
- A vilag a tied maradt, Szavitri. Megismerted, es nem lephetsz ki tobbe
belole.
- De nekem mar nem kell! - kialtotta az asszony. - Eddig ketten viseltuk a
sulyat, hogyan birjam el ezutan egyedul? Tul nagy, tul sulyos, es en gyenge
vagyok, nem kell, nem kell!...
        Jama intett a napnak: ne susson olyan forron. Es halk futtyentessel
elohivta a legfiatalabb, leggyengebb szellot: simogassa meg a fiatal not.
- Hogyan segithetnek neked, Szavitri? Kivanj valamit, teljesitem!
- Szavitri felnezett a lagy, borzolo szelben.
- Szatjavant kivanhatom?
- O"t nem.
        Az asszony rogton lehajtotta feje't; de csakhamar felemelte.
- Apam nagyon szomoru. Mindig fiuert konyorgott, es ti, hatalmas istenek,
csak engem kuldtetek neki. Vigasztald meg az apa'mat, Jama. Szulessen fia!
Hadd legyen boldog, hogy Aszvapati kiraly csaladja nem szakad meg.
- Jo es hu" lany vagy, Szavitri! Apa'd nem lesz tobbe szomoru. Apa'dnak fia
fog szuletni!... Hany fiut akarsz, Szavitri?
        A fiatal no elmosolyodott.
- Sza'zat.
- Me'g szaz evig fog uralkodni, es sza'z fia szuletik!
        Es Jama ismet lehajolt, vallara emelte Szatjavan osszokotozott
lelke't.
- Menj vissza a testehez, Szavitri. Vidd haza a testet, es illoen temesd
el. Nyugodj bele, ennek igy kellett tortenni.
        Az asszony szeliden ellenkezett:
- Az a test mar nem Szatjavan tobbe, nagy Jama! Ami az en Szatjavanom volt,
az itt van nalad. Vele maradok!
        Es tovabb mentek, mindig csak delre.
        A fiatal asszony tisztelettudoan a felelmetes isten mogott.
- Lepj melle'm Szavitri! - szoltalt meg egy ido mulva Jama.
        A konnyu lepesu no megtette.
- Nem felsz?! - nezett le ra a hatalmas isten.
- Mitol?
- Tolem.
- Toled? Miert?
- A hala'l istene vagyok!
        Szavitri csak most latta, hogy az isten arca szomoru. Nem percek
ota szomoru - vegtelen idok ota ilyen.
- Nem felek! - felelte csendesen, nagyon me'lyro"l.
        Jama mega'llt.
- Halando ember ezt meg nem mondta nekem. Eddig mindenki csak riadtan,
szukolve, sikoltva nezett az arcomba. A legbatrabbak is. Te vagy az elso,
aki nem fe'l. Kiva'nj ezert tolem valamit!... Igazad volt, a maga'ny
iszonyu! Kivanj valamit, hogy igy melle'm leptel!
        A fiatal no az elrabolt fiatal ferfira gondolt, akitol megkapta a
vilagot.
- Legyen fiam Szatjavantol! Hogy ne legyen ilyen iszonyu a maga'ny.
        A voros ruhas, szomoru isten bolintott.
- Meglesz! Fiad lesz Szatjavantol!

*.: Zsoter Andras e-mail irojanak :
      Nem olvasok ujsagot, sot meg a kepeket sem nezem,
    tevet nezek. Annyi szakcikket
    kell olvasnom, hogy ezert tartom ehhez magam.
    Az egyetlen hibas info az volt hogy 15 helyett 1.5 volt.
    A horcsogon, ha valaki oszeveti az en altalam es eme 
    DontknowWho email-et, azt tapasztalja, hogy szinte ugyan
    az van leirva. Sot az enyem vegen meg az is oda volt biggyesztve
    hogy az info hozzavetolegesen igaz, mivel nem ez volt a "main event"
    az eletemben. Igy csak megerositve erzem magam Zs.A. bekuldott
    levelevel.
      Nincs uj az nap (Otthonka) alatt : Barmit teszel, lesz 
    valaki akinek az szemeben vagy hulye leszel, vagy gyulolni fog. 

*.: Szabo Endre-nek:
    Nem Zsoter A.-t akarom vedeni, de betegek halalat es gyilkosok
    kivegzeset nem szabad egy lapon emliteni. A halalos iteletet
    ellenzokkel is az a baj, hogy azt hajtogatjak, nem szabad embert
    olni, es ezzel vedik azt aki embert olt. LYo mi? 
      Csak ket tanmese magyarazat helyett : 
    1.: A problema ott kezdodott, hogy a masik visszautott...
    2.: Ez az ember olyan mint aki elolvassa a "Legy jo mindhalalig"
        c. konyvet es aztan azt a kovetkeztetest vonja le, hogy
        lam a jeles tanulokkal sincs minden rendben. 
      Kulonben a "kozbiztonsag" tema kicsit valoban leteritette
    az Otthonkat az eredeti kerekvaganyabol.

                                 Dr.Dr.K.S. 1994.V.3

Kedves Mindenki!

Meg regebben megigertem, hogy beszamolok egyes sved "nepszokasokrol", amint
az aktualis lesz. A targy ma Valborgsma:ssoafton, azaz aprilis 30-a,
Valborg eloesteje. A hatter a kovetkezo:

Valborg - szent, angolszasz kiralylany es apaca (kb. 710-799), batyjaival,
Willibalddal es Wunnibalddal (imadom ezeket a neveket) Nemetorszagba
koltozott es zardafonokno lett az altaluk alapitott zardaban, a schwabeni
Heidenheimben. A szent nevnapjakent sokaig vagy aprilis 25-et vagy majus
1-et unnepeltek. A sved naptarakban az 1901-es evtol kezdve egyertelmuen
majus 1. Valborg napja. Ennek a napnak mar kelta idoben is volt
jelentosege, az o naptarukban ekkor kezdodott a nyari felev. 
A nemet nephit szerint a majus 1-et megelozo ejszaka, a Walpurgisnacht a
boszorkanyok unnepe.
Svedorszagban Valborg eloestejen regota szokas tuzeket gyujtani. A
kozepkorban majus elsejet boldozassal, profan jellegu "musorokkal" volt
szokas megunnepelni. 

Valborg unneplese ma mar kisse mas modon tortenik, foleg itt Uppsalaban,
ami alapvetoen diakvaros. Ha diak az ember, akkor a napirendje a kovetkezo:
Valborgot megelozo munkanapon rohanas az alkoholboltba feltankolni, mert
30-an termeszetesen zarva lesz, es ital nelkul elkepzelhetetlen az
unneples. Ez egy ossznepi program, szinte kotelezo, igy en is beneztem az
egyik uzletbe, pentek delutan 43 perces sorballast jelzett a sorszamoszto
gep. Ezek utan lemondtam a so:rro"l.
Nyolc ora korul reggeli a diakklubban (nationnak, azaz nemzetnek is hivjak,
mert teruleti alapon szervezodnek). Menu: kasa es pezsgo. Hogy ki mit szol
ehhez, az izles kerdese, mindenesetre az ehgyomorra fogyasztott pezsgo
megadja a kezdosebesseget.
Tiz orakor kezdodik a nap fo attrakcioja, a tutajverseny a varost
ketteszelo kicsi, de  gyors folyon. Akarmilyen kozonseges, celszeru
tutajjal nem lehet am benevezni, csak olyannal, ami erre az alkalomra
keszult. Ujra valoszinuleg ugysem fogjak felhasznalni, mert a verseny
vegere rendszerint darabokra hullanak. Alapvetoen ket tipusu tutajt
lehetett latni: szponzoraltat es oneroset. A szponzoralt tutaj rendszerint
jobban van megepitve, es valamit reklamoz, igy a helyi konzervgyar ezevben
is vizrebocsatotta az obligat mustarosflakonjat, melyben ot evezos ult. Az
IKEA is delegalt egy hajot, az mar egy kicsit szorakoztatobb volt, a tutaj
kozepere felallitottak egy konyvespolcot, ami magassaga miatt komoly gondot
jelentett aztan az egyik hid  alatt. A jogi kar diakjai egy nagy
torvenykonyvet abrazolo tutajban ultek, es vattabol gyartottak maguknak
"rizsporos" jogaszparokat, de sajnos nem jutottak celba, megfeneklettek a
koveken. Voltak egeszen egyszeru hajok is, harom-negy autogumibelsobol
osszekotozve. Mindegyik tutajon negy-ot-hat evezos ul, ezek rendszerint
diakok, es nem csak uppsalaiak, az egesz orszagbol jottek. Kovetelmeny,
hogy mindenkin legyen bukosisak es mentomelleny (a gumiovszer nem kotelezo,
bar ezen csodalkozom, hiszen ez itt Svedorszag :-) ), es a feladat az, hogy
vizrebocsatas es start utan mindenki es minden tutaj lehetoleg egy darabban
jusson at ket zugon, le a belvaros deli vegeig. A zugok jelentosen
megnehezitik a feladatot, valamint az is, hogy ezek a takolmanyok nem tul
aramvonalasak. Azt is tul kell elni, hogy a tutajok  gyakran osszeutkoznek,
es az ellenseges hajosok megprobaljak egymast felboritani lvagy alaposan
lefrocskolni. Nehany evvel ezelott meg a kozonseg is befolyasohatta a
verseny kimenetelet tojasdobalassal, de ezt mara betiltottak. A
vizbeborultakat buvarok szedtek ki, akiket nem irigyeltem, mert masfel oran
keresztul biztositottak a versenyt a vizben allva, ami 2-3 foknal nem
lehetett melegebb. 
Ilyenkor persze az egesz varos a folyo ket partjan szorong es szurkol. Iden
kb. nyolcvan szerkezetet bocsatottak vizre, de hogy hanyan ertek celba,
arrol nincsenek adataim.
Delben a hagyomanyos ebed snapsszal indul (ha kozben valaki kijozanodott
volna), es a menu pacolt hering, fott tojas es salata.
Harom ora elott a diakok osszegyulnek az egyetemi konyvtar alatti dombon.
Pontosan harom orakor kilep a rektor a konyvtarepulet erkelyere es udvozli
a diakokat, mire mindenki integetni kezd a hagyomanyos feher diaksapkakkal,
majd felteszik a fejukre. A sapkat. Mivel rendszerint 15-20 000 diak varja
a rektort, felulrol ilyenkor feher pottyos lesz a domboldal, nagyon szep
latvany a zold domboldalon. Ezutan kezdetet veszi az un. pezsgo-galopp,
aminek az a lenyege, hogy a feher pottyoknek le kell rohanni a
domboldalrol, irany mindenkinek a sajat diaknemzete, ahol pezsgot osztanak,
es azert kell sietni, mert az utolsoknak rendszerint nem jut. Ilymodon
kelloen alkoholba pacolva mindenki pihen egy kicsit. 
Este a diakklubbok hagyomanyos balokat rendeznek, ahova frakkban vagy
nagyestelyiben lehet csak belepni. Mivel az alapveto kozlekedesi eszkoz itt
a bicikli, nem mindennapi latvany ilyenkor a feher diaksapkaban es frakkban
pedalozo, egybkent pedig teljesen makos balba igyekvo. Barmennyire is
sajnalom, ezek a balok egyelore kimaradtak az eletembol. Nincs is
nagyestelyim.
A varos szelen Valborg eloestejen tuzeket gyujtanak, s a szolidabban
unneplok itt talalkozni es enekelni szoktak. A varoson belul a tuzgyujtas
helyett petardakat dobalnak es tuzijatekokat lonek fel.

Ennyi, es legkozelebb majd valamivel rovidebben :-) fogok irni
Szentivanrol.
Minden jot,

Elodi Panni.