Szervusztok !

Ajanlanam figyelmetekbe az augusztus 29-en 21.50-kor az RTL-Klubon musorra
kerulo David cimu filmet. A cim semmitmondo, a tortenetrol majd velemenyt
formalhat, aki megnezi, de en a magam reszerol fontosnak tartottam, hogy
felhivjam ra a figyelmet.

Indulatokat kelto baratunknak (a nevet azert sem irom le) tudom ajanlani az 
unsubs
funkciot, a tobbieknek pedig az ignore-t. 
 Egyik ajánlat sem kotelezo ervenyu, ahogy az OTTHON-t sem muszaly olvasni.

Jobb kedvet mindenkinek ! Udv: ToCsa, aki neha morcos is szokott lenni.

Kedves Bobe,

Arra kerlek, hogy Sisi tanacsait ne fogadd meg. Ha evfolyamtarsad
kirandulasokon csinalna azt, amirol panaszkodsz, mindaz, amit Sisi
javasolt, talan jopofa megoldas lenne. Itt ez nem segitene.
Egy regi magyar mondas szerint, ha sarral viaskodsz, mindegy hogy
veszitesz, mindegy hogy gyozol, mindenkeppen saros leszel a vegere.
(Az elozo mondatban gepelesi hibak vannak: kifelejtettem egy-egy z-t.)

Ilyen emberrel nyiltan ne konfrontalodj. Tudom, nehez ezt megfogadni, de
rengeteget veszithetsz. A legjobb megoldas lenne szo nelkul tovabb
allni, de termeszetesen ezt nem akarod. Amerikaban valoban lehetne
ugyvedhez fordulni. De nem lenne olyan konnyu egy pert megnyerni, hiszen
a fonoknek tobb penze lenne ugyvedre, tobb ideje lenne ezzel
foglalkozni, tobb 'baratja' van, aki 'vigasztalna'. A fonok eleve
konnyebben hozhatna Teged olyan helyzetbe, ahol bizonyithatna, hogy nem
jol vegezted el a Rad bizott feladatokat.
Meg ha videora, hangszalagra venned, amit muvel, akkor sem biztos, hogy
azt felhasznalhatnad ellene. 
Hangfelvetel Amerikaban illegalis. Video felvetelt (hang nelkul)
rafinalt ugyved egyszeruen kidobathatna azzal az indokkal, hogy
szandekosan rantottad bele a fonokot az ugybe, artani akartal neki.
Hiszen Te tudtal a felvetelrol, o viszont nem. Tehat Te csak
szineszkedtel.

A kovetkezot probald meg: Keruld, ha csak lehet, ne engedd, hogy
kettesben maradjon Veled. Helyeztesd at magad olyan szobaba, ahol ritkan
talalhat egyedul. Probald nyugodtan kerni, talalj valami kifogast, miert
akarsz kollegaiddal egy szobaban dolgozni (egeszsegedre, pl. huzat altal
okozott migrenre ne hivatkozz, azt folhasznalhatja ellened).

Aztan a leheto leggyorsabban mutass be neki egy ferfi ismerosodet. Minel
erosebb, magasabb, annal jobb. Adando alkalommal kedvesen meseld el a
fonokodnek, hogy a multkor latott baratod ugyved, rendor, stb...
Az ilyen alak ettol visszahokol. Meglatod, idot fogsz nyerni. Az is
lehet, hogy teljesen leall majd. Csak akkor fordulhatsz nyiltan ellene
sikerrel, ha talalsz masokat is, akikkel igy bant, es azok hajlandok
ellene melletted tanuskodni.

Sok szerencset,

Gaal Gyongyi

Sziasztok!
 
Megfogadtuk a par hete ajanlott kornyezetvedelmi tanacsot, es biciklire
pattantunk. Miutan itt gyonyoru napsuteses ido van, elkerekeztunk a
tengerpartra.
(Szerencsenkre amikor odaertunk, akkor is gyonyoru maradt az ido,
tudtunk egy jot furdeni.)
Rijswijkben tehenek legelesztek az ut mellett. Mariann csodalkozva
allapitotta meg, hogy sarga a fuluk. (Bile'ta volt bennuk.) Andris
magyarazta neki:
- Ez azert van, mert igy vannak megszamozva, igy tudjak, melyik tehen
mennyi tejet ad, melyik milyen oltast, esetleg betegseget kapott meg.
Mariann valasza:
- Es melyik kapott napszurast.
 
("Bog a tehen, mer' nincs kalap a fejen, 
es napszurast kap szegeny, ha meleg az ido.
 
Ri a csibe, mer' nem megy a fejibe,
Hogy a tojasbol ide, hogy kerulhetett o
 
Ka'ka toven, ha felhangzik a melodia
ri a Ruca, mer' van neki egy baromfia."
 
Honnet ez a dal??? )
 
 
Udv, Odette

>Nem lenne eleg csak azt beirni, hogy a bugyuta francia
>filmek meg bugyutabb csepeli kivonatanak a soron kovetkezo
>fejezete felkerult az otthon-lapra?

  Par oraval azutan, hogy reagaltam e sorokra, mar kezdtem sejteni, hogy
mire vonatkoznak. Jol sejtettem.

>Lang Attilanak udvariasan a netikettrol:

  Ez semmivel sem volt udvariasabb, mint az elozo kiroffenesed, mert a
nevem Lang Attila D. Ha nem csak ket hete olvasnad az Otthont, tudnad.
Masert sem udvarias.

  Hogy az elso felhorkanasodra is valaszoljak:
  1. Amit irok, az nem francia film, hanem magyar regeny.
  2. Nem kivonat, hanem maga _a_ regeny, az elso regeny az Otthon
torteneteben, amely itt szuletett es itt jelenik meg.
  3. Nem csepeli, mert Bekasmegyeren lakom. Ha nem csak ket hete olvasnad
az Otthont, tudnad.
  4. Amit irok, az nem bugyuta, annak ellenere, hogy tartalma ketsegtelenul
nem arra a nehany dologra szoritkozik, hogy mikeppen utotte fejbe, rugta
meg, kardozta agyon, lotte hasba. Ha erre vagysz, olvass mast. Ha nem erre
vagysz, akkor is.
  5. Nem kerult fel az Otthon-lapra, mert nem az Otthon irta, hanem en --
igaz, az otthonkasok aktiv kozremukodesevel. A sajat honlapomra felkerul,
megtisztelnel vele, ha ott sem olvasnad el.

>Hosszu szovegrol eleg kozolni hol erhetik el
>az erdeklodok. Fercmuvekre ez persze nem
>vonatkozik.

  Kiveve a kiveteleket. Vegrehajtottam egy kiserletet: vajon lehet-e ugy
regenyt irni, hogy az folyamatosan megjelenik egy levelezesi listan es az
olvasok hozzaszolasaikkal alakitjak a tartalmat? Az eredmeny: lehet.
Olvassak. Szeretik. Velemenyt mondanak rola. Nem lecseszik masfel szoban,
hanem megmondjak, mi tetszik vagy nem tetszik nekik. Igy mukodik az
irodalom (most nem magyarazom el neked e ritkan hallott kifejezes
jelenteset), mert az irodalom az olvasokert van, nelkuluk meghal. Nyolcezer
even at az irodalom ugy mukodott, hogy az iro leult, irt valamit, aztan
amennyire tudta, eljuttatta a remenybeli olvasokhoz. Ha kapott
visszajelzest, orult neki es annak ismereteben irta a kovetkezo muvet, ha
meg egyaltalan eletben volt. Ma viszont az olvasok szeme lattara lehet
irni. Erre kiserlet a Sophie. Ha nem csak ket hete olvasnad az Otthont,
tudnad.

  A Sophie nem fercmu. Het eve irok, eppen eleg rossz regeny kikerult a
kezem alol ahhoz, hogy tudjam. Hogy jo regeny-e, azt nem tudom, az csak
akkor fog kiderulni, ha befejezem, eltelik par ev es meg mindig szeretem.
Most meg nem lehet tudni, hogy jo-e, de hogy nem fercmu, azt tudom. Nemcsak
irok ugyanis, olvasni is szoktam.
  Te nem tudhatod, mert nem tudod megkulonboztetni az irodalmat a
szardellapasztatol, maskulonben nem nevezned bugyuta francia filmek meg
bugyutabb csepeli kivonatanak. Valoszinuleg valami nehezet ehettel, muszaj
volt kibofognod magad. Ez jogodban all es egeszsegedet is szolgalja, de
boldogga tennel, ha valahol kivul csinalnad, ahol egyebkent is tagasabb.

  Ami a levelkeid osszesen nyolc sora mogott rejtozo szinte mar
mondanivalot illeti, ha ezt udvariasan es ertelmesen fogalmaztad volna meg,
akkor _arra_ valaszoltam volna, es nem azt felelnem Nagy Zolival: itt van
Rodosz, itt ugorj, ha en bugyuta francia filmet meg fercmuvet irok, akkor
gyere, mutasd meg, te mit tudsz irni -- de aztan ne vedd zokon, ha hasonlo
hangnemben reagalunk. Megsem felelem, mert egyaltalan nem erdekel, mit
tudsz irni. Ha netan erdemi kritikat mondanal a Sophie-rol, az sem erdekel.
Masok erdemi kritikaja erdekel, mert ok a _nyajas Olvasok,_ akik elolvassak
es annak erdekeben, hogy jobb legyen, elmondjak, mit gondolnak rola. Te
nemhogy nyajas, semmilyen olvaso se vagy.

  Ha udvariasan es ertelmesen fogalmaztal volna, valahogy igy: "Kedves
Attila, szerintem a Sophie foloslegesen foglalja a helyet az Otthonban,
eleg lenne kozolni, hogy van egy ilyen regeny itt es itt", akkor azt
valaszoltam volna, amit a levelezesi listak letrejotte ota mindig es
mindenutt felelunk: Page Down. Ha nem tetszik, ne olvasd.
  Tekintve azonban, hogy legjobb tudomasom szerint ez volt legelso
megnyikkanasod az Otthonban, ha a legudvariasabban fogalmazol is,
hozzatettem volna: nem szokas az ajton beesve azzal kezdeni, hogy mit
csinaljunk maskeppen. Majd ha irtal otven-hatvan levelet az Otthonba, ha
ismernek, tudjak, ki vagy, nemcsak egy semmitmondo postafioknevet tudnak
rolad, akkor majd kivancsiak leszunk a velemenyedre az Otthon jobba
tetelerol. De azt eddig se jatszottuk, ezutan se fogjuk, hogy valaki beesik
az utcarol es intezkedni akar, atrendezni az otthonunkat.
  Illetve ha ezt pozitiv iranyban cselekszi, nem emelunk kifogast. Ha jonne
valaki azzal: sziasztok, Ubul vagyok, esetleg irnek nektek neha az
aranyhorcsogeim szokincsenek fejlodeserol -- akkor bolintunk, irjon, akit
nem erdekel, majd atugorja. De betoppanni a seholbol es rombolni? Nem
gondolod komolyan, hogy ezzel itt nepszeru leszel.

  Szereny javaslatom: menj vissza a kis freemailes postafiokodba, vegezd el
az iskolat es majd akkor irj, ha megtanultal felnottek kozott viselkedni.

-- Oké, csibém, értek mindent -- bólintott Nat és rágcsálni kezdett még
egy sósperecet. Hátul ültek, az étterem udvarán egy kis padon, itt hallgatta
végig a történetet anya haláláról, Dupeyronékról, a levelesdobozról, Martine
Boisrond-ról, a perpignani festőről s az autóstoppal megtett útról ide
Avignonba. -- Röviden: a fejetlen csirke esete forog fenn. Kóricálsz a
világban, teljes pontossággal tudod, hova nem akarsz menni, de hogy hova
igen, arról halvány lilád sincsen. Helyes a bőgés?
    Bólintott. Nat elgondolkodva ette a sósperecet és ide-oda billegette
kinyújtott lábait a bőrcsizma sarkán. -- Na, akkor kukkerozz ide. Neked
először is három dolog kell. Egy forró fürdő, egy jó nagy alvás és egy
kégli, ahol az első két entitás realizálható. Ha ez megvan, akkor lehet
kobakolni és kisütni valamit. -- Átsuhant az agyán a gondolat, ezzel a Nattal
nincs valami rendben. Úgy beszél, mint egy szlengszótár, közben meg fejből
tudja Franciaország térképét és ismer olyan szavakat, mint entitás. A
falujukban valószínűleg ő az egyetlen, Chauvron doktort leszámítva, aki
ismeri ezt a szót, ő is csak véletlenül, olvasta valahol és megkérdezte
anyát, mit jelent. -- Történetesen éppen mákod van, sápadtarcú testvérem, a
kégli házhoz szállítva. A szőröset kiraktam, facér vagyok, jöhetsz.
    Hűha. Akkor nem kellene padon aludnia. Már majdnem megköszönte, de
visszakozott egy pillanatra. Nem ártana tudni, kinél vendégeskedik.
    -- Nincs sok pénzem.
    -- Na és? -- Nat rápillantott, aztán az arckifejezése láttán elhúzta a
száját. -- Neked lázad van, kispofám. Ki vagyok én szerinted, madame
Thénardier? Nekem senki pénze nem imponál, azt hívok meg, akit akarok,
hívtalak, jössz vagy nem jössz, rajtad áll.
    -- Megyek -- bökte ki gyorsan, mielőtt még meggondolja, de aztán megint
elbizonytalanodott. -- Miért kértél attól a sráctól húsz frankot?
    -- A? -- intett Nat kérdőn az étterem felé. -- Hát mert sáros vele. Mit
nem
értesz? Kölcsönkért húsz frankot. Nem gondolod, hogy leülök egy ilyen
sóherral poharazni, egy hónapja hozza.
    Hála az égnek. Akkor nem _olyan_ nő. -- És... milyen szőröset raktál ki?
-- Már kezdte szánni szegény kis háziállatot.
    -- Milyet, milyet... akinek itt is nőtt szőr, ni -- dörzsölte meg az
állát. Világos. Egy szakállas srácot rakott ki. -- Hanem most már lépjünk,
kispofám, mert itt ér minket az atomháború, aztán jól nézünk ki.
    Sophie arra gondolt, bárhol és bármikor valószínűbb az atomháború, mint
éppen Avignonban egy békés vasárnap délután, s ha mégis... Isten ne adja,
nem teljesen mindegy, hol vannak? De nem ért rá ezen gondolkodni, sietnie
kellett Nat után.

    Yves Lamont, Juliette Perrier -- olvasta a neveket a kertkapu
névtáblájáról. Szép ház volt, nagyobb, mint Martine-éké, alighanem volt mit
a tejbe aprítaniuk. Érdekes, hogy Nat mégis úgy jár, mint egy csöves.
    -- Kik ezek? -- kérdezte, majd Nat összevont szemöldökére válaszul a
táblácskára bökött.
    -- Másfelet találhatsz.
    Kivel lakhat együtt egy ilyen lány?... -- A szüleid?
    -- Kvízjátékunk első fordulóját megnyerted. Talpalj beljebb és dobd le
magad, kerítek valami innivalót.
    Sophie körülnézett a kis szobában. Furcsa hely volt, még sose látott
ilyet. A falakon mindenféle képtelen jelmezekbe bújt zenészek képei, az
asztalon és az ágyon széthajigált ruhadarabok, kazetták, kibelezett
lemezjátszó... tányérok és poharak azonosíthatatlan maradványokkal...
könyvek... az Odüsszeia, tessék, hippi létére ezt olvassa. Hacsak nem valami
más könyvre tette rá a borítót. Óvatosan kinyitotta. De ez bizony az,
hosszú, ritmikus verssorok... micsoda?! "Éppen ezért másról kérdezgess csak
palotádban, és ne kutasd, kik az én szüleim s hol az én honi földem, mert nő
bennem a gyász, ha az emléket felidézed: úgyis igen soksóhajtásu vagyok; nem
is illik ülnöm a más házában ekép nyöszörögve, zokogva, hisz rossz
mérték-nélkül örökké csak keseregni: mert egy szolgaleány még azt hiszi,
vagy magad, úrnőm: könnyben azért úszom, mert bor nehezült az agyamra." Ez
valami vicc?! Ki írta ezt? Homérosz, persze, Krisztus előtti nyolcadik
század. Honnan tudta ez... ki se lehet számolni, valami kétezer-hétszáz
évvel ezelőtt, mi történik Sophie Vaudrois-val?...
    Pukkadj meg, nyamvadt Homérosz. Azért se fogok nyöszörögni meg zokogni,
hogy lásd, nem láthattál mindent előre.

    -- Álljunk csak meg... Martine!
    -- No mi az? -- nézett fel töprengéséből. -- Kitaláltál valamit?
    -- Hova tette a holmiját, mielőtt elindultunk?
    -- Sehova. Nem hozott magával semmit.
    -- Szóval mindene nála van?
    -- Mondom, hogy nem hozott semmit. Nem Perpignanba nem vitt semmit, hanem
ide nem hozott. Egy szál ruha, egy fehér műanyagszatyor, benne egy pulóver
és a tízóraija. Ez minden.
    -- Meg az adó-vevője, Martine.
    Az asszony összehúzta a szemöldökét. -- Nem emlékszem, hogy láttam volna
nála.
    -- Lehet, hogy nem láttad, de hogy vele van, az fix. Emlékszel, amikor
úszni mentünk tavaly nyáron? Mi egy csomó cuccot vittünk magunkkal. Sophie
egy plédet vitt, benne napolaj és az adó-vevő, slussz.
    Martine lassan bólogatott. A vitrinre nézett, kereste a tavaly nyáron
készült fényképeket, de nem találta, persze, átvitte már a hátsó szobába.
Igen, tényleg mindenhova magával viszi azt a szerkentyűt. Mániája a hajózás
és minden, ami vele kapcsolatos, amikor Gastontól megkapta azt a masinát, a
bőréből ugrott ki örömében. Egyfolytában azt nyúzza, angolul cseveg
vadidegen hajósokkal, közben meg az iskolában folyton bukásra áll angolból.
A fene se érti, hogy csinálja. -- Ez az, Jean-Pierre, zseni vagy! Holtbiztos
nála van, és akkor meg is lehet találni. Keressünk egy rádióállomást.
    -- Várj, drágám. Először a hívójelet kell tudnunk.
    -- Milyen hívójelet?
    -- Amin elérhetjük. Hol van Dupréék száma?
    Martine szó nélkül tárcsázta fejből. Françoise vette fel. -- Szervusz,
itt Jean-Pierre Boisrond beszél Bordeaux-ból. Françoise, tudod Sophie rádiós
hívójelét?
    -- Nem... sajnos nem, monsieur Boisrond, fogalmam sincs róla.
    -- Átmennél Dupeyronékhoz és megkérdeznéd?
    -- Átmehetek, de szerintem ők se fogják tudni.
    -- Azért próbáld meg, kérlek.
    -- Rendben. Rövidesen visszahívom.
    Kattant a telefon, Jean-Pierre bosszúsan meredt a kagylóra. -- Ez a
lökött lány méltó barátnője Sophie-nak. Majd negyedóra múlva fog rájönni,
hogy nem tudja a számunkat.
    Nevettek. Tényleg ugyanolyan hebehurgya mind a kettő. -- Gastont kell
megkérdezni, nem Dupeyronékat. Voltaképpen az ő rádiója.
    Martine arcán kérdő kifejezés jelent meg.
    -- Sophie még nem töltötte be a korhatárt, nem lehet saját rádiója.
Gaston nevén van nyilvántartva. Mit gondolsz, hol van ilyenkor?
    -- Fogalmam sincs. Teljesen összevissza hajókázik.
    Mikor a negyedóra letelt, Jean-Pierre újra hívta Duprééket. -- Á,
monsieur Boisrond, köszönöm, hogy újra hívott, elfelejtettem, hogy nem tudom
a számát. -- Összemosolyogtak. -- Nos, Dupeyronék valóban nem tudják a James
Bond-kódot, de közben eszembe jutott megkérdezni Gaston bácsit, ő tudta. Itt
is van, ni. HY45IUT. Azt üzeni, megnézi Sophie szobáját, ott van-e a rádió,
és ha nincs, elkezdi hívni a saját készülékéről.
    Hm. Hebehurgya, az igaz. De az esze a helyén van, és ha nagy ritkán
használja, akkor jól.