Kedves Mindenki!
Ime egy ujabb mese Lazar Ervin: A hetfeju tunder c kotetebol.
Az igazsagtevo Nyul
A Majom eppen a diofan ult, es diot evett. Vidaman kopkodte
a diohejat, dudoraszott is, jokedve vot, mert sutott a nap,
egyetlen erosebb allat sem jart arra -- s vegul: evett, hat
azt hitte, ove a vilag. Aztan meglatott egy hangyat.
-- Hm -- mondta ratartian --, mifele legypiszok izeg-mozog
ott?
-- Nem piszok vagyok -- mondta sertodotten a Hangya. --
Hangya vagyok.
-- Az mindegy
-- mondta a Majom --, tunj el innen!
-- Miert, zavarlak? -- csodalkozott a Hangya. -- Entolem
aztan nyugodtan ehetsz itt iteletnapig is.
--Ne feleselj -- legyintett nagykepuen a Majom --, mert ugy
kupan vaglak, hogy!... Milyen napot mondtal az elobb?
-- Iteletnapot.
-- No, addig fogsz jajgatni!
-- De nekem itt dolgom van -- mondta a Hangya. -- Nem hagy-
hatom abba a te szeszelyed miatt a munkam.
A Majom elkepedt, folhuzta a szemoldoket, es mind a ket kezet
csipore tette (kozben
a farkaval is kapaszkodott, hogy le ne essen).
-- Ezt a szemtelenseget! -- kialtotta. -- Ide figyelj, te
pottypiszok, piszokpotty, vagy hogy is nevezzelek!
-- Legjobb lesz, ha tisztesseges nevemen nevezel -- mondta
mergesen a Hangya. -- Ugyanolyan jogom van itt jarkalni, mint neked.
A Majom erre mar felelni sem tudott, elkepedeseben egy fel diot
leejtett a foldre.
-- Jogod? Meg hogy jogod?
-- Eppen olyan allat vagyok, mint te -- mondta a Hangya.
A Majom teli torokbol nevetni kez
dett.
-- Ez megorult -- mondta, es korulnezett, kinek mutathatna meg az
orult Hangyat. De eppen nem jart arra senki.
-- Egyaltalaban nem orultem meg -- felelte a Hangya --, igneis,
eppen olyan allat vagyok, mint te.
-- Eppolyan eros? -- kerdezte gunyosan a Majom.
-- Eppolyan -- mondta a Hangya.
-- Eppolyan gyors? -- kerdezte a Majom, es a hasat fogta nevetteben.
-- Eppolyan! -- mondta duhosen a Hangya.
-- No, gyere -- nevetett a Majom --, akkor versenyezzunk!
-- Jo -- mon
dta elszantan a Hangya, es edzeskeppen csinalt ket
fekvotamaszt.
Lementek a fa ala.
-- Eloszor versenyt futunk -- mondta a Majom. -- Latod azt a fat?
-- Latom -- mondta a Hangya.
-- Az a cel. Haromra indulunk -- mondta a Majom, es szamolni kezdett.
Haromra elrohant. Futott a Hangya is, ahogy a laba birta. Alig kerult
ki ot fuszalat, a Majom mar kiabalt a masik fatol.
-- Hol vagy?
-- Itt -- morogta duhosen a Hangya.
-- No latod, bikfic!
-- Kerulgetnem kellett a fuszal
akat -- vedekezett a Hangya.
A Majom ettol nevetogorcsot kapott.
-- Most sulyt emelunk -- mondta aztan. -- Itt ez a ko, eloszor fol-
emelem en, aztan te.
Fogta a kovet, foldobta a levegobe, meg kialtott is, hogy "hoppla",
elkapta, es letette a foldre.
-- Most te jossz!
A Hangya nekiduralta magat, nyomni kezdte a vallaval a kovet, a ver
mind a fejebe todult az erolkodestol. A ko meg sem mozdult, a Majom
vigyorgott.
-- No, most faramaszo-versenyt rendezunk -- mondta. -- Gyere ide
a fa
ala, haromra indulunk.
A Hangya tenyernyit haladt, a Majom mar font volt a fa csucsan.
-- Most megerdemelned, hogy eltapossalak, mert szemtelenkedtel -- mondta
a Majom, amikor lemaszott. -- Ha meg egyszer azt mered mondani, eppen
olyan allat vagy, mint en, magadra vess!
A Hangyanak voros lett a fule a szegyentol. A Majom elfordult,
keresni kezdte a fel diojat, amit az iment leejtett.
-- Hol lehet a fel diom? -- mondta felhangosan.
-- Bocsanat -- hallatszott ekkor egy hang --, e
ppen most ettem meg.
Nem tudtam, hogy a tied. -- Elolepett a Nyul, es megemelte a lapulavelet,
amit kalap helyett a fejen hordott.
A Majom megorult, hogy vegre valakinek elmondhatja a tortenteket. Meg
a fel dioval sem torodott. Amikor az elbeszeles vegere ert, a Nyul
hitetlenkedve csovalta a fejet.
-- Csakugyan legyozted?
-- Talan nem hiszed? -- kerdezte sertodotten a Majom.
-- Volt versenybiro? -- kerdezte valasz helyett a Nyul.
-- Nem volt.
-- Akkor nem ervenyes -- mondta a
Nyul. -- Ismeteljetek meg a versenyt.
En leszek a versenybiro.
-- Nekem aztan mindegy -- mondta folenyes mosollyal a Majom.
-- Na, akkor lepjel szaz lepest -- mondta a Nyul a Majomnak.
A Majom lelepte a szaz lepest, a szazadiknal foldbe szurt egy szaraz
gallyat.
-- Ott lesz a cel -- kiabalta a Nyul, a Majom bolintott.
-- Nem akarok versenyezni -- mondta ekkor sirosan a Hangya. --Ugyis
legyoz. Megiscsak kulonb allat nalam.
-- Csond! A versenyzok nem beszelnek feleslegesen -- mond
ta szigoruan
a Nyul, aztan korulnezett. -- Hol vagy?
-- Itt -- mondta a Hangya egy tokmag arnyekaban.
Kozben visszatert a Majom.
-- Kezdhetjuk -- mondta.
-- Varj -- intett a Nyul, es odaszolt a Hangyanak: -- Lepjel te is szaz
lepest.
A Hangya lepett szazat, eppen az egyik fuszaltol a masikig tartott.
-- Ez minek? -- kerdezte gyanakodva a Majom.
-- Vilagos, te is szaz lepest futsz meg o is. Mit nem ertesz ezen? Az
elobb talan nem igy csinaltatok?
-- De nem am! -- mondta h
arciasan a Hangya.
-- Akkor nem volt igazsagos -- legyintett a Nyul. -- Most viszont szaz
hangyalepes meg szaz majomlepes. Ez igazsagos lesz.
A Majom mondani akart valamit, de a Nyul raszolt:
-- Csond! En vagyok a versenybiro!
Futottak, A Majom meg a tav felet sem tette meg, a Hangya mar ott volt a
masik fuszalnal.
-- Sajnos, lamaradtal -- mondta a Majomnak a Nyul.
A Majom duhongott.
-- Majd a sulyemeles dont! -- orditotta.
-- Elobb merlegelunk -- mondta a Nyul.
-- Mit
csinalunk? -- bandzsitott a Majom.
-- Merlegelunk -- mondta a Nyul, s egyik fulere ultette a Hangyat, a
masikra ratett egy kovecsket.
-- Ez fulmertek -- magyarazta, s kesobb hozzatette: -- Rendben. Eppen
egyforma sulyuak.
A Hangya jatszva folemelte a hangyasulyu kovecsket.
-- Most te jossz, te is emelj fel egy kovet, aminek akkora a sulya, mint
neked -- mondta a Nyul.
-- Talan engem is a fuledre ultetsz? --gunyolodott a Majom.
-- Nem -- mondta a Nyul, azzal jol megnezte a Majmot
, aztan szemugyre
vett egy nagy kovet --, ezt szemmertekkel csinalom. Ugyanolyan pontos, mint
a fulmertek.
A Majom erolkodott, meg a szeme is kiguvadt, amig felemelte a kovet.
-- A Fulesbagoly kitunoen gyogyitja a servet -- szemtelenkedett a Hangya.
-- Meg egy ilyen megjegyzes, es kizarlak a versenybol! -- kiabalt a Nyul.
A Hangya a nala ketszerte sulyosabb kovet is megemelte, a Majom nem tudta.
Orditott mergeben:
-- Majd a fara maszas!
-- Pardon, csak maszas -- Javitotta ki a Nyu
l, a Majom nem ertette. --
Ugyanis fara csak te fogsz maszni. Nezzuk... -- Ezzel nezni kezdte a fat.
-- Otszor magasabb, mint te -- mondta a Majomnak --, ez a fuszal meg otszor
magasabb a Hangyanal. Tehat o erre a fuszalra maszik.
A Majom kitunoen maszott, ugyanakkor ert fel a fa csucsara, amikor a
Hangya a fuszal tetejere.
-- Dontetlen -- mondta a Nyul. -- Ebben valamit javitottal. De az
osszetett versenyt a Hangya nyerte.
A Majom akkor mar lent allt a foldon, elontotte a pulykamereg,
fol-
kapott egy husangot, es elorditotta magat:
-- Megalljatok!
-- Futas -- vezenyelt a Nyul, gyorsan folkapta a Hangyat, es elvagtatott,
ahogy a laba birta.
Az erdoszelen megalltak, a Nyul lihegett a faradtsagtol, letette a Hangyat.
Egymasra nevettek.
-- Gyoztunk -- mondta a Nyul.
Es ez igaz is. Gyoztek!
Jo meselest kivanok: Egy masik Reka
|
