Ez a mese.. ugy kezdodhetne, hogy hol volt, hol nem volt....de nem ugy 
kezdodik...hanem ugy,...hogy volt egyszer egy hatalmas terseg... nagyon nagy.. 
mindenki szepen elfert benne... a regi romaiak... amikor vivtak benne 
eletre-halalra... maskent neveztek, mint en....nekem csak ez marad....
egyik nap langyos eso mosta a terseg falait... az emberek esernyo utan 
kapkodtak.. masik nap a fejuk utan.. mert pergo vita, parazs szokimondas folyt 
ott....megis mindenki elegedetten hajtotta alomra a fejet... napnyugtaval....a 
hercegi par...az is vigan elte "alattvaloitol" tisztelt eletet....
 Egy nap sotet vihar ereszkedett a tersegre.....egy allat jelent meg... 
teleokadta fustos kennel ...napoleontol.. meg mar egyenesen legitamadas-veszely
 
volt  a regi bekes terseg felett...aztan.. a baj nem jart egyedul...apro kis 
manocskat pillantottak meg a sarokban megbujva....elobb orultek neki... aztan..
. 
mikor a manocska csak nem akart baratta valni....mikor a manocska feltunoen 
napoleon nyomdokaiba lepett....akkor...megjelent az elso osz hajszal a Hercegno
 
hajaban...aki mindig tudta.. hogy a dolgok mogott "keresd a not"...de nem 
gyanakodott ...manocskaban egy jatekos kis bolondot almodott 
fellelni.....aztan...ahogy kezdte megerteni.. a szeme elkerekedett....emlekezet
t 
ra, hogy regen, osidokkel azelott mano volt az egyik beceneve... ezert lagyult 
el...aztan azt kellett lassa.. a joveveny manocska egyre jobban mellenyesedett,
 
vitaba , ertelmetlen dolgokba akarta vinni a terseg lakoit... am azok kitertek 
elole....tudtak.. erre csak manocska egojanak van szuksege....volt aki tuntetoe
n 
tavol maradt...
 Egyik nap.. furcsa dologra figyelt fel a Hercegno....nem is hitte egeszen... 
azt hitte alom...de igen...mily boldogsag... megjelent a kicsi princess...szive
 
egesz melegevel.. dedelgetni vagyott ot..egesz addig, mig fel nem szisszent a 
kigyomarasra...az ugy vagyott csemete...alattomosan...szulei ellen forditotta 
legyozhetetlen fegyveret...mezes-mazos gyermeki mosolyba fojtva... szivbol jovo
, 
mindenkit melengeto szeretet kopenyebe burkolva... igen.. a szeretetevel 
fojtogatott mindenkit...senki nem merte kimondani ezt... vartak a fentebbvaloi 
szot...a Hercegnore nehez feladat harult...vedte a kis princesst.../aki egyre 
mereszebb lett, neha mar Hercegnonek is gondolta magat/....de nem hagyhatta, 
hogy  mindenkit eluzzon a tersegbol....lepnie kellett.... nehezen hatarozta el 
magat a lepesre... de tudta.. meg kell lennie...ha szive szakad is 
bele...eltokolten az ignore gomb utan nyult.....es csodak csodaja.... egyszerre
 
tunt el a terseg latotavolsagabol mano es princess....:)

Katona Klari: Titkos szobak szerelme

Fenyt hazudott az ej, s leegett gyertyakent
viaszkonnyed csurrant, s megfagyott...
Es megdermedt a szo, meghalt az oleles,
a vilag ele lepve minden visszafagy,
s ujra messze vagy...
Ne nezz! Szemedbol eltunt mar
puha titkos szobak szerelme...
Ne szolj! Arcunk a regi mar...
Igy sodrothatunk majd napjaink erkolccsel korlatolt utjan,
ahogy tolunk varjak, akik szeretnek...
Tan kitorhetunk meg, ujra es ujra a sorbol,
az eskukbol...
A csalodasig bizva minket vedenek cinkos Istenek...
Ne nezz! Szemembol eltunt mar
puha titkos szobak szerelme...
Ne szolj! Arcunk a regi mar...
A csalodasig bizva minket vedenek cinkos Istenek...
Ne nezz! Szemembol eltunt mar
puha titkos szobak szerelme...
Ne szolj! Arcunk a regio mar...
O es nem tehetunk ellene...
Ne nezz!  Ne nezz!  Ne nezz!
Ne szolj! Ne szolj! Ne szolj!
Barmit mondunk keso ... mar...