Sziasztok!
Nemreg hallgattam egy vitat, ahol a verbe gyalaztak a szerelmesfuzeteket
(valljuk meg: joreszt joggal). Kicsit sajnaltam, hogy bolcseszek olyan konnyen
iteletet mondanak barmi felett, ha az nem uti meg esztetikai mercejuket.
Vedelemkeppen (?) alljon itt egy filozofus velemenye:
"A legocskabb, akar a vasari eladasra szant tortenetek is meghatnak, a hableany
tortenete vagy a szegeny kis varrolany talan megiscsak szerencsesre sikeredo
hazassagae is.
Ott lapul bennuk valami a legnagyobb tortenetekbol - akar az Odusszeiabol is.
Hiszen a varrolany miert ne lehetne szegeny rokona Penelopenak, s miert kellene
alabecsulni a rokont, mert kicsit szegeny?
Megis azert hatnak meg leginkabb, mert ott van bennuk a mesek osi szomorusaga,
annak szomorusaga, hogy az embereknek egyaltalan vagyaik vannak, s ezek vagy
elerhetetlenek, vagy nem meltoak a nevukre.
Azt hiszem, a szomorusag akkor a legmelyebb, ha a halando eleri a vagyat, es
akkor ott all szegeny boldogan, kezeben a megvalosult vaggyal, amely hamarabb
olvad, mint forro nyaron egy tolcser fagyi - de ez meg mindig szerencse, mert
az csak szomorubb lenne, ha belekostolhatna..." (LIII)
(Ancsel Eva: Szazkilencvennegy bekezdes az emberrol)
A konyv szomorkasan gunyoros, frappans, gondolatebreszto. Ajanlom mindenkinek.
Udv,
Turbo Lazac
|
