Kedves Listatagok!
Örömmel olvasom a magasröptű eszmefuttatásokat a gazdagságról, s
mindarról, ami még ennek kapcsán szóba került.
Úgy érzem viszont, hogy ideje lenni visszatérni a hétköznapokhoz, az
érthető, mindenki által követhető tanácsokhoz.
Ezért úgy gondoltam, megpróbálok tanácsokat adni a pénzünk
beosztásához.
Szóval, ott kezdődik, hogy amit mérünk, az egyre jobban gyarapszik.
Nem tudom, hogy ezt ki találta ki, de mivel már több helyről is
megerősítést kaptam ezzel kapcsolatban, ezért elfogadom.
1. Az első lépés tehát az kell, hogy legyen mindenkinek, aki gazdagodni
szeretne, hogy felméri a vagyoni helyzetét. (Egy korábbi levelemben
írtam, hogy ki kell tölteni magunknak egy vagyonkimutatást. Ezt aztán
jól el kell dugni, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön, de muszály
megtenni, mert ez is a gyarapodás része. Ha valaki kéri, szívesen
küldök egy mintát.)
Ezt a felmérést havonta meg kell tenni. Ekkor szembesül az ember
azzal, hogy jól gazdálkodott-e, vagy sem. Ha rosszul, akkor azért fogja
törni a fejét, ha meg jól, akkor azért, hogyan lehetne még jobban..
Ez a felmérés azonban a teendőknek csak az egyik része. (Egyébként
nekem nagyon jól bevált, az első hónapban több tízezer Ft többletet
termelt.)
2. A másik rész az, hogy be kell indítani a pénzmágnes akciót. Ez azt
jelenti, hogy szedj elő egy elegáns dobozt, amit perselynek kinevezel.
(Én egy szív alakú fém desszertes dobozt léptettem elő, de a fiaim egy
italnak a fém dobozát használják.)
Erre a perselyre ráírhatjuk, hogy pénzmágnes, de igazából az ANYAGI
FÜGGETLENSÉGÜNKRE cimkét ragasszuk rá. Ebbe minden áldott nap
pénzt kell tenni, elkölteni viszont soha nem szabad.
Ez fogja bevonzani az anyagi jólétet. Mindennap foglalkozunk a
témával, jelzi az univerzumnak, hogy készek vagyunk elfogadni a
bőséget.
Úgy képzeljük el magunkat, mintha mi is perselyek lennénk. Ha egy
persely megtelik, akkor minden bele dobott pénz mellé hull. Tehát az
univerzum hiába adná, mi telítődtünk. Állandóan bővítsük hát a
befogadóképességünket.
3. A havi bevételünket szét kell porciózni. Mi borítékokat vezettünk be,
de a vége az lesz, hogy nyitni kell még egy-két számlát.
a) 50%-ot tegyünk félre a megélhetésre, a rezsire, s amit még kifut.
(Nekünk nem elegendő, de átmenetileg ide csoportosítottunk
máshonnan. Ti is kitalálhatjátok, hogy melyikből fogtok áttenni.)
b) 10% oktatás, önképzés, művelődés. ÖNFEJLESZTÉSRE KELL. Nagyon
fontos!
c) 10% kényeztetés. Kényeztetni kell magunkat. Ez is fontos része a
gazdagodásnak. Kedvet csinál hozzá. Ekkor jövünk rá, hogy élni is
lehet, nem csak robotolni. Ez lesz az üzemanyag. Ezekre a kellemes
percekre fogunk visszaemlékezni, amikor elakadnánk, s le vagyunk
törve.
d) 10% adakozás, ajándékozás. Megerősíti bennünk, hogy nekünk még
erre is futja. Kialakul lelkünkben a gazdagság érzése, annak
képessége, hogy örömöt tudunk okozni másoknak.
És ugyebár, először lélekben kell gazdagnak lenni.
e) 10% az anyagi függetlenségre. Öreg napjainkra. Ezt a pénzt a
perselyből vesszük elő, kiegészítjük a 10%-ra, s betesszük egy önálló
számlára. (Mi falusi emberek lévén nem ürítettük ki teljesen a perselyt.
Azt vettük alapul, hogy a jó gazda nem szedi ki az összes tojást a tyúk
alól, mert akkor nem biztos, hogy fog még oda tojni, ahol megtaláltuk..
Kereshet magának másik helyet. Szóval, a perselyben hagytunk egyet-
egyet minden belekerült papír címletből.)
f) 10% a hosszútávú megtakarításokra, vagy a hitelek törlesztésére.
(Már amit képes fedezni.)
Nem egyszerű ezt a szétosztást megoldani, de feltétlenül szükséges.
Ha megcsinálod, lesz arról fogalmad, hogy milyen keretek közt
gondolkozhatsz. Egy idő után ráérzel arra, hogy mi az egészséges
arány. Egyiknek a terhére sem fogsz kiköltekezni.
És mivel állandóan foglalkozol az anyagi javaiddal, mondhatni,
állandóan méred, ezért törvényszerűen gyarapodni fognak.
Nem kell tehát a gazdagságot misztifikálni. Azt tartják, hogy az
okoskodás a tett halála. Itt pedig éppen arról van szó, hogy meg kell
tenni ezeket az egyszerű lépéseket.
Kár állandóan az elméleteken törnünk a fejünket. Megint azt állítom,
hogy a listát olvasóknak már van annyi ismeretük, amennyivel meg
tudják teremteni a saját gazdagságukat. El kell indulni, ell kell kezdeni
a folyamatot, meg kell tenni az első lépéseket. MEG KELL FOGNI A
MUNKA VÉGÉT!
Az elméletre óriási szükség van, ha útmutatást ad az életünk számára,
de semmi szükség rá, ha csak arra jó, hogy elhomályosítsa az
elménket, s lebeszéljen a cselekvésről.
Azt most nem emeltem ki külön, hogy a helytelen beidegződéseinktől
megszabaduljunk. Erről írtam korábban. Aki fel szeretné idézni, a
www.hix.hu oldalon keres tőlem egy cikket, majd a többi cikkem
megtekintését kéri, amit jobb oldalon megtalál. Végig nézi a Boldogulás
sorozatot, elmélkedik rajta.
Nem lesz teljes azonban a kép, ha kimaradnak belőle pl. Kaktusz
Virágának értékes levelei, aki szintén a gyakorlatra koncentrált.
Mindegy. Amit egyszer leírtunk, nem ismételhetjük állandóan. Meg kell
keresni a korábbi leveleket is.
Most, hogy be szándékoztam fejezni a levelemet, elgondolkoztam
azon, mit fogtok hozzá szólni. Nyilván lesznek olyanok, akik úgy érzik,
hogy nekik nincs mit beosztani.
Tudtommal a rendszer akkor is működik, ha a kölcsönbe kapott pénzt
kezdjük el szortírozgatni. De azért nehogy úgy értelmezzétek a
soraimat, hogy azért fogok egyre többet kölcsönkérni, hogy legyen mit
félretennem. Nem ezt akartam kihozni belőle. A kölcsönök sehová sem
vezetnek. Azoktól meg kell szabadulni.
Valószínűleg lesznek olyanok is, akik azért nem akarnak majd
foglalkozni a pénzük számontartásával, csoportosítgatásával, mert új
források nélkül nem látják értelmét. Nekik azt tudom javasolni, hogy
keresni kell a lehetőségeket. Viszont semmit sem ér az a tessék-lássék
keresés, amiről már akkor tudtuk, hogy eredménytelen lesz, amikor
még el sem kezdtük.
Tudom, hogy most nem egyszerű. De ha nem megy másképp, akkor
nekünk kell megteremteni a munkát.
Ilyenkor mindig egy régi magyar film jut eszembe. Mály Gerő és Jávor
Pál a rakparton ül, és beszélgetnek. Nincs munka.
Erre Mály Gerő azt javasolja, hogy az előttük lévő nagy halom zsákot
rakodják át máshova. Átrakják. Amikor végeznek, jön a tulaj, aki fizet
nekik azért, hogy visszarakják. Ez persze nem tisztességes megoldás..
De a szándékot, a leleményességet jól példázza.
Mindenkinek sok sikert és jó próbálkozást kívánok!
Baráti üdvözlettel:
István (Borsodból)
ui: Egyszer már visszajött a levél. Ez most a második próbálkozásom.
|
