2001-03-29 Csutortok
A Burger King nagyon izlett elozo nap, igy megint ott kajaltunk. Metroval bemen
tunk a kozpontba. A Macy’s Plazaban megint vettem lottot, az elozovel nem nyert
unk. A Metro Blue Line-nal kimentunk Long Beach-be. Ez talan a legnagyobb elova
rosa L.A.-nek. Az ut meg ezzel a varosi vasuttal is masfel ora volt. Egyes hely
eken a magasba emelt palyan fut, igy jol lattuk a kornyeket. Tobbnyire szegenye
bb varosreszeken mentunk at. Long Beach viszont modern nagyvaros. A belvarosban
 itt is van nehany felhokarcolo. Egy kisbuszra szalltunk fel, amely a kikotobe 
vitt. A Queen Mary oceanjarot akartuk megnezni, amely mostmar csak szallodakent
 uzemel. Az MTA berletek itt is jok, de a sofor mindenkit felengedett meg a nel
kul is, ingyen. A kisbusz erinett tobb szallodat, azt sem tudtuk merre jarunk, 
de vegul csak elertunk a kiszuperalt hajohoz. Hat nem mentunk fel ra, mert soka
ltuk a belepot. Csak kivulrol filmeztuk a hajot es a kikotot, a Long Beach-i be
lvarost. Lattunk egy hatalmas feher kupol!
 at, amely alatt egy fabol keszult hires repulogep van kiallitva. Nem akartunk 
oda gyalogolni, mar ugy is ismertuk az utifilmekbol. A Queen Mary elott egy reg
i tengeralattjaro is horgonyoz. Megneztuk a kishajok terminaljat is, ahonnan a 
kornyezo szigetekre, vagy a part menti udulo teruletekre lehet eljutni. Nagyon-
nagyon magas arak voltak. Los Angelesnek sajat kikotoje van, azt nem terveztuk 
be, mert nem tudtam van-e ott valami latnivalo. A kisbusszal visszamentunk a va
rosba, innen a Blue Line-nal pedig Los Angeles belvarosaba. A szokasos plazaban
 ebedeltunk.. Ujra bejartuk a belvarost, meg most is talaltunk olyan helyeket, 
ahol nem jartunk. A konyvtar elott egy nagy ter van szokokutakkal. Ezutan a Met
ro rapidra-ra szalltunk fel, hogy megnezzuk Beverly Hillss-t. A jarat most nagy
on zsufolt volt, nem ugy mint vasarnap, amikor Long Beachbe mentunk. Nagyon kel
ett figyelni a keresztutcakat, hogy hol szalljunk le. Vegul pont Beverly Hills 
kozpontjaban sikerult lejutni a buszrol. !
 A Rodeo drive-ra mentunk, ahol a sztarok vasarolnak. Ahol az uzletek v
annak, az egy szep setaloutca. Szmokingos ember udvozli a jarokeloket. Minket i
s megkerdezett honnan jottunk. Ezutan magyarul!!! koszontott, es megkerdezte, h
ogy Budapestrol jottunk-e. Persze ezt mar angolul. A Wilshire Blvd-on elsetaltu
nk a Santa Monica sugarutig. Itt buszra szalltunk, es mentunk nehany megallot d
el fele, a mar korabban emlitett Century City-ig, hogy kozelrol lassuk a filmek
bol ismert magas hazakat. Igen erdekes volt, hogy lattuk a varosnev tablat, Cen
tury City, a keresztutcara viszont mar City Of Los Angeles tabla volt kiteve, a
rrabb pedig a Beverly Hills-i varostabla mutatta magat. Harom varosban jartunk 
egyszerre, ugyanazon az utcan. Visszamentunk busszal a Wilshire/Santa Monica sa
rkara. Itt egy nagy szokokut van. Innen jobban lehett filmezni a varost es a sz
allodakat.
Ezutan a 4-es buszra szalltunk megint csak, es a Santa Monica blvd-on haladtunk
 Hollywood fele. A Hollywood Memorial Cemetry-t (ez egy emlekpark) akartuk megn
ezni, amelyet ugyancsak az utifilmekbol, es persze a terkeprol ismertumk. A San
ta Monica blvd eppen felujitas alatt volt, igy eleg rosszul festett az egesz ko
rnyek, de azert latszott, hogy ez nem egy lerobbant varosresz. Egy megallot tul
mentunk, de azert visszafele sem gyalogoltunk, hanem busszalra szalltunk. A veg
en a buszozasban eleg profik lettunk. Kihasznaltunk minden lehetoseget, hogy el
keruljuk a gyaloglast. A park szamunkra nem volt valami erdekes, nem kerestuk m
eg a hiressegek sirjait, mert elegge faradtak voltunk mar. Viszont a parkbol jo
 kilatas nyilt a Hollywood feliratra. Sajnos a fenykepeken egyaltalan nem latsz
ik, olyan messze volt. Elbuszoztunk a nehany megallora levo Santa Monica/Vermon
t metro allomasig.
Innen egy megallo a Vermont/Sunset, ahonnan az LC203-as busszal megint felmentu
nk az obszervatoriumba. Most meg nem volt olyan keso mint szombaton, tisztabb v
olt az ido. Vegre ellathattunk egeszen a Los Angelesi belvarosig. Sokaig gyonyo
rkodtunk a panoramaban, filmeztunk, fenykepeztunk. Megint megerosodott bennem a
z az erzes, hogy az ismert csodas fenykepek csak profi kamerakkal keszulhettek.
 Hiaba zoomoltam a kameraval a tavoli epuletekre, meg sem kozelitette a minoseg
 es a felbontas a kepeslapok szinvonalat. Lefele a kilatobol megint betertunk a
 szokasos szupermarketba. Bevasaroltunk, es a 181-es busz megallojaba mentunk, 
mert az pont a szallodanal tenne ki. Negyed ora varakozas utan sem jott, emiatt
 jol felkaptam a vizet. Idaig minden rendben volt a tomegkozlekedessel. Visszam
entunk inkabb a metro allomasig, az volt a biztos.

Kiadasok: 6$ reggeli, 2$ lotto, 15,17$ ebed, 9,94 bolt,  Osszesen: 33,11$

(webes bekuldes, a bekuldo gepe: 195.228.175.9)

Szevasztok!

'Budapest-Firenze gepkocsival' temaban szeretnek erdeklodni. Merre erdemes
menni, hol erdemes tankolni, mennyi az autopalya dij, stb...

A tanacsok tomeget elore is koszonom.

Paska Tibor

Franciaorszag, 2000. junius-julius
4. resz
Kirchdorfi szallasunkat nemileg kalandos uton talaltuk meg. A telefonon
utmutatas ugy szolt, hogy a vasutallomastol kb. harom percre laknak. Ehhez
kepest 10 perc alatt kijutottunk a falu vegere es meg nyoma sem volt az
utcanak. Egy nagy kort leirva visszajutottunk a sinekhez, ahol egy bufe
tulajdonosa vegre raallitott bennunket a megfelelo utcara. A 163-as szamot
kerestuk, ezert eleinte meg bizakodva gyalogoltunk. Amikor azonban mar
ritkulni kezdtek a hazak (es hol volt mar az igert 3 perc!) gyanakodni
kezdtunk. Mindezt hetkoznap delelott egy olyan telepulesen, ahol mindenki a
kornyezo varosban dolgozik, tehat egy lelek sincs, aki tajekoztatassal
szolgalhatna. Az egyetlen ember, akivel talalkoztunk, szinten nem helybeli
volt, de azt hatarozottan allitotta, hogy a kanyar mogott megint folytatodik
a falu es meg jo sok haz van. Igy aztan meneteltunk tovabb. Egyre inkabb
sovarogva egy telefonfulke utan, hogy ellenorizhessuk a megadott
telefonszamot. Telefonfulket ugyan nem talaltunk, de a varos legutolso
hazanal utolertuk a postast. Vendeglatoinkat viszont o sem ismerte. Hol
vannak mar azok a regi jo postasok, akik cimzes nelkul, akar felig rosszul
megadott nevre is helyesen kikezbesitettek minden kuldemenyt? Annyi
informacioval mindenesetre szolgalt, hogy a faluban postahivatal nincs,
telefonfulket viszont csak a vasuti megalloban talalunk - ha ugyan jol
emlekszik es van ott. Visszafele ballagva megprobaltunk bejutni a templom
melletti parokiara, de zarva volt. A szemkozti szolarium ugyan - pont
ellenkezoleg - tarva-nyitva, viszont egy lelek sem. Tiszta, felszerelt
fulkek varakoztak az onkiszolgalo alapon barnulni vagyokra. Aki bedobta az
ajto nyilasaba a megfelelo penzdarabot, meghatarozott idore magara tudta
zarni az ajtot es szepulhetett. Vegul a harmadik maganlakasban leltunk
otthon levo emberekre. Nem csak a cimet segitettek megkeresni a
telefonkonyvben, de mindjart azt is megvitattak a fejem felett, hogy vajon
melyik hazrol is lehet szo, es kik laktak ott elottuk, valamint kik a
kozelebbi es tavolabbi szomszedaik. Teljesen mintha otthon lettem volna
Sarospatakon - a sogornom ugyanigy sorolja fel barkinek a szomszedait,
rokonait, osszes ismeroset es munkatarsat.
Kedves baratsagos hazaspar volt, masfel eves kislannyal. A ferfi biologusbol
lett weblap szerkeszto, aki eppen egy webaruhazat keszitett egy motoros
cegnek. Nagyon izgalmas ket napot (estet) eltunk at, mivel az aruhaz
reklamja pont aznap jelent meg a lapokban, amikor mi naluk voltunk, a
weboldallal meg valami nem akart sikerulni. Szegeny fiu - elso este meg
egesz hosiesen turte, trefalkoztunk, rengeteg erdekeset meselt a
szamitogepekrol, programozasrol. Dani kulonosen elvezte. Masnap este
viszont, mikor hazaertunk a vasarbol - viszonylag keson - ott ultek a
felesegevel az osszes monitoraik elott (ket gephez negy tartozik, hogy
egyszerre tobb mindent is figyelhessenek) es vadul kerestek azt a bizonyos
ici-pici kis hibat, ami miatt nem akart sikerulni a dolog, de csak egyetlen
egy bongeszoben. Szoval nehez ejszakajuk volt. (Reggel viszont orommel
hallottuk, hogy hajnali harom fele sikerult rajonniuk a megoldasra.)
A kislanyuk nagyon aranyos volt, eppen most kezdett beszelgetni - gyakran
meg a mamaja sem ertette, mit is mond. Igy aztan a fiuknak, akiket
kituntetett figyelemmel kezelt, nehez dolguk volt. De legalabb modjuk nyilt,
hogy gyakoroljanak "apasagbol". Eleg nehezen alltak ra, hogy az ujjaikkal
"szaladjanak" fele az asztalon, koccintgassanak a poharaikkal, csiki-makit
jatszanak vele. Amikor mondtam Daninak, hogy a legjobban ugy lehet
beszelgetni Filomenaval, ha ismetli az o szavait: pl. aja-ja-ja, vagy
do-do-do, akkor dobbenten bamult ram, es megkerdezte: "es az miert jo neki?"
(De azert, amikor vegre hajlando volt megtenni, csodalkozva latta, hogy
tenyleg bevalik). Szoval jol mulattunk.
Ismeretlenekkel valo ropke kapcsolatainkrol is csak jot mondhatok. Barkit
kerdeztunk, kedves volt, megerteni es segiteni is akart. Nem volt gond a
nyelvi akadaly, a nemzetkozi szavak, az angol, csekely francia szokincsem
es/vagy a pantomim mindenen atsegitett bennunket.
Kedves emlek az a francia holgy, akivel egyutt utaztunk vonaton Parizsbol
Rodezbe. Este elalvas elott, es reggel, miutan felebredtunk, elbeszelgettunk
egy keveset angolul. (Altalaban a fiuk is beszalltak ezekbe a
tarsalgasokba.) Tobbek kozott megemlitettem, hogy Szvetlanat - akihez
keszulok - meg soha sem lattam, nem tudom a cimet es a telefonszamat sem
(utobb jutott eszembe, hogy dehogynem, de amugy is jol hangzott. Neha jol
esik kicsit elkepeszteni az embereket). Csak abban bizhatok, hogy valoban
var ram, ahogy igerte. A holgy joval elottunk elhagyta az allomasepuletet,
mert mi lassan mentunk, hogy aki akar, rank talaljon. Szvetlana azonban
sehol sem volt. Sebaj, mondtam a fiuknak, pakoljunk le es varjunk.
Emlitette, hogy esetleg kesni fog egy kicsit. Azzal letettem a csomagjaimat
es kisetaltam az epulet ele, hogy egy pillantast vessek a varosra. Egyszer
csak latom am, hogy ejszakai halotarsunk szalad az epulet fele. Vagy felem?
Lihegve allt meg elottem es kerdezte:
- Biztos hogy minden rendben lesz veletek? Nem kell valami segitseg? Nem
akarok ugy elmenni, hogy aggodnom kelljen.
Igazan kedves volt tole.
Nem kevesbe volt segitokesz az a ferfi, akivel Nantes-ban talalkoztunk. A
folyo partjan setaltunk eppen es egy erdekes fenyofan hatalmas tobozokat
lattunk. Tobb sem kellett a fiuknak, egybol elhataroztak, hogy
megkaparintanak egyet. Be is vetettek jo nehany trukkot - az ugralastol a
fara maszas megkiserlesen at az egymas vallara allast - de nem jutottak
kozelebb a celhoz. A setanyon tul, az orszagut masik oldalan egy ferfi, aki
egy epulet renovalasan munkalkodott, oda-oda nezegetett rank. Nem tudtam
eldonteni, erdeklodessel, vagy rosszallassal figyel-e (hiszen gyapaltuk a
fat es tapostuk a pazsitot), de vegul ugyis feladtuk egy idore a tervet es
folytattuk a setat. A folyoparton a fiuk szereztek egy hosszu agat es
visszaterve most mar azzal probaltuk leverni a tobozt. Sikertelenul. Egyszer
csak megjelenik az elozo ferfi, kezeben egy hosszu es massziv tetoleccel -
mondvan, probaljuk ezzel, hatha eredmenyesebbek leszunk. Es igaza lett.
Segitett nekunk az a parizsi jegypenztaros is, aki , miutan kozoltem vele,
hogy a fiuk 15 evesek, meg megjegyezte: "Mert ha az alacsonyabb 12 ev alatt
lenne, fel aru berletet kellene venni" "Akkor 12 eves?" - kerdeztem.
"Annyi" - valaszolta es mar adta is Kristofnak a fel aru jegyet.
Magyar nyelvu tarsalgasunk tobbek erdeklodeset felkeltette. Egyik alkalommal
egy srac szolitott le, hogy ugyan mar milyen nyelven beszelunk? Angolul,
nemetul? Magyarul, valaszoltam. Mire o: A baratnom is ugy gondolta, csak nem
volt biztos benne.
Kiderult, hogy a leanyzo masfel eve jott el Magyarorszagrol. Mivel
kozvetlenul mellettunk alltak a metron (ahol altalaban eleg nagy volt a
tumultus), es mi is szokott hangerossegunkon beszeltunk, nem igazan fogtam
fel, hogy-hogy nem volt biztos abban, hogy magyar szot hall. Ennyire nem
felejt az ember ilyen rovid ido alatt.
Szinten a metron szolitott le egy idos holgy, aki szinten az anyanyelvunk
irant erdeklodott. O meg abbol az idobol ismerte Magyarorszagot, amikor itt
meg a nemet volt az elso szamu idegen nyelv. Egy-ket megallo erejeig egesz
jol elbeszelgettunk.
folyt.kov.

Orsi (Sarospatakrol)
** No problem, just challenge **
 / 

Franciaorszag, 2000. junius-julius
5. resz
Muzeumok, nevezetessegek
Ismet sajnalattal allapitottam meg, hogy az igazan jo muzeumok csak a helyi
lakossag szamara keszulnek. Egyedul egy helybeli engedheti meg maganak, hogy
aprodonkent, reszletekbe menoen vegignezzen egy rovidke reszletet egy remek
kiallitasbol, tudvan tudva, hogy barmikor visszamehet a folytatasert. Egy
turista kenyszeres panikkal gyalogol teremrol teremre - egyre jobban
elkodosodo szemekkel es aggyal, mivel MOST van alkalma megnezni ezt a
muzeumot es ki tudja, visszater-e ide meg valaha. Viszont akarmilyen elszant
is az ember, az agya nem fogad be vegtelen mennyisegu informaciot egy rovid
idoszakon belul.
Meglatogattunk nehany erdekes muzeumot. Ott van peldaul Parizsban a
Felfedezesek palotaja. Fizika, matematika, termeszettudomanyok - tele
erdekes demonstracioval es kiprobalhato kiserletekkel. Persze minden szoveg
es magyarazat franciaul volt, de a nemzetkozi szavak, az alapszokincsem, a
bemutatott anyag es termeszettudomanyos ismereteim segitsegevel egesz jol
tudtam forditani. Mar ameddig volt turelmu(n)k hozza. Kifogtunk egy igen
erdekes alkalmi kiallitast a CERT-rol. Ez valami reszecske kutato intezet.
Eloszor tobb-kevesebb erdeklodessel es vajmi keveset felfogva vegigneztuk az
egeszet. Mar a vege fele jartunk, amikor megszolitott bennunket egy
fiatalember es miutan tisztaztuk, hogy kik es mik vagyunk, elkezdte
magyarazni nekunk a latnivalokat. Mivel az angol neki sem volt anyanyelve,
igy egesz jol megertettuk az elvont temaval kapcsolatos fizikai
fejtegeteseit. Igaz, maga a kiallitas is ugy volt megcsinalva, hogy ezeket a
dolgokat minel kozerthetobb formaban probalja talalni a latogatoknak. Jo
haromnegyed oras tarlatvezetes utan megkerdezte, hogy folytassuk-e meg a
kiallitas masik felevel es meglepetesemre mindket fiu igennel szavazott.
Kivancsi vagyok igy utolag mennyire emlekeznek belole. Mert en most igy
belegondolva nem igen tudom visszaidezni, hogy mirol is volt szo. De akkor
ertettuk is, meg erdekes is volt. Talan ha megint kozel kerulunk a temahoz
beugranak az ott hallottak.
 A hadtorteneti muzeumban tobbek kozott egy igen erdekes kiallitast lattunk
a kulonbozo korokban es foldrajzi teruleteken elterjedt lovagi pancelokrol
es azok egymasra hatasarol.
Csalodast okozott viszont a textil- es divatmuzeum. Franciaorszagban,
Parizsban ennel sokkal gazdagabb es tartalmasabb kiallitasra vartam. Az
egymas melletti vitrinekben kulonbozo (elso sorban hires) emberek
ruhatarabol valogatott darabok voltak kiallitva korra, tarsadalmi retegre,
vagy barmi masra valo tekintet nelkul. Csak a kiallitas modszere volt
ujszeru - fuggonyokkel, tukrokkel tarkitott beallitasok voltak hivatva
sejtetni a budoarok, haloszobak legteret - egyben megbonyolitva a kiallitott
darabok megtekinteset.
Az Evolucios muzeumhoz tobbszor is visszatertunk. Elso alkalommal mar nem
volt ra eronk a mellette allo Paleontologiai muzeum utan. Utana szabadnapjuk
volt, harmadszor pedig valami rendezveny miatt nem mehettunk be. Viszont
kaptunk egy elnezest kero kartyat, ami egyben arra is feljogositott, hogy a
legkozelebbi alkalommal - a nekunk okozott bosszusag feledtetesere -
kedvezmennyel mehettunk be a muzeumba. Meghozza mindannyiunkra ervenyes volt
a felaru
kedvezmeny. Sot az asvanytani muzeum kiallitasanak megtekintesere is
hasznalhattuk volna. Igen nagylelku gesztus. Oda is adtuk a kartyat
Juditeknak, hatha szeptember vegeig (addig ervenyes az ajanlat) meg ki
tudjak hasznalni. Mi a napi egy muzeumnal tobbel nem tudtunk megbirkozni.
Van meg mit meglatogatni, ha visszaterunk.

folyt.kov.

Orsi (Sarospatakrol)
** No problem, just challenge **
 / 

Sziasztok,
a közelmultban egy csodás hetet töltöttünk Kánban. Gépbe irtam egy 
ottani ismertető szövegét, ennek egy részét elküldöm most - a 
szöveg minden sora igaz, ugy van, mindenkinek nyugodt szivvel 
tudom ajánlani a falut. Csodálatos vidék, igazi kikapcsolódás 
helyszine lehet bárkinek is, aki kedveli az érintetlen vidéket. Erdei 
séták, kirándulás után kullancs-vizitet kell tartani - nekem sosem volt, 
de most sikerült ötöt is begyüjtenem két-három séta nyomán.

Akkor lássuk a lényeget :-)

Kán a Mecsek és a Zselic találkozásánál fekszik egy észak-déli 
fekvésű völgyben.
Kellemes fekvését azonnal érzékeli az odalátogató. A Nap a 
Káni Kocsmával szemben fekvő domb mögül bukkan elő - 
szép időben érdemes korábban felkelni s erőt meríteni ebből a 
látványból.

Kán megközelítése jelenleg csak Goricán keresztül lehetséges. 
Amikor a falu még "élt", három út is vezetett hozzá. Ezeken a 
régi utakon ma már csak gyalog vagy terepjáróval lehet 
közlekedni.
Kán felé haladva - a meglehetősen rossz állapotban lévő úton - 
egyértelműen tapasztalható, hogy a falu elszigetelt, de 
gyönyörű természeti környezetben található.
Az elszigeteltség miatt a falu szinte érintetlen maradt az elmúlt 
évtizedek alatt, s ez adja rendkívüli vonzerejét.

Egy kis történelem...

Kán nevét már az államalapítás korabeli dokumentumok is 
őrzik, bár valószínűleg az akkori település nem egészen a 
mostani helyen feküdt. A falu a török időkben elnéptelenedett, 
s a 17-18. században teljesen új életet kezdett a betelepített 
németajkú lakossággal, akik ideális lakhelyet találtak Kánban 
gazdálkodó, szerény életmódjukhoz. A falu lakosainak száma a 
19. század közepén volt a legmagasabb: ekkor elérte a 400 főt.

A 20. század század történelmének pusztításai egy ilyen kis 
helyen, mint Kán, végzetesnek bizonyultak. Mindaz a 
rombolás, ami máshol a háttérben zajlott, itt látványosan 
tizedelte a lakosságot. A teljesen sváb falu lakóit katonának, 
majd fogolynak hurcolták el, s aki még itt maradt, azt a 
kommunizmus üldözte el, telepítette ki.  Ha valaki még mindezt 
is átvészelte, lassan kénytelen volt máshol megélhetést keresni, 
a falu jelenleg is érzékelhető elszigeteltsége ugyanis a 
mindennapokat rettenetesen megnehezítette, hiszen például sem 
iskola, sem orvos nem volt a faluban...

A mai Kán...

Kán ma üdülőfalu, amely 2000 júniusától működik 
hivatalosan. 

A mai Kánban nincsenek lakosok. Ha az utcán találkozunk 
valakivel, akkor az illető vagy szintén vendég az üdülőfaluban, 
vagy saját hétvégi házában megpihenő "káni". A falu ma 
hivatalosan Hetvehelyhez tartozik. Mivel nincs egyetlen 
állandó lakosa sem, ezért semmilyen közszolgáltatás sem 
létezik Kánban (nem jár oda például postás sem), 
élelmiszerbolt sincs a faluban. Vásárolni Hetvehelyen lehet. 
A hetvehelyi önkormányzat örömmel vette az üdülőfalu 
létrehozásának gondolatát - az üdülőfalu megálmodóival közös 
munkával Hetvehelyen Teleházat hoztak létre, ahol a vendégek 
internetezhetnek.

Ma az egykori Kán házainak csupán egyharmada (!) látható. A 
jelenleg meglévő épületek körülbelül fele a BETAFES Kft. 
tulajdonában vannak, ők üzemeltetik a Káni Üdülőfalut - a 
többi épület magánszemélyek tulajdonában lévő hétvégi ház.

Az út mentén található gazos kitüremkedések a ledőlt 
vályogházak alapjait rejtik, több közülük még egy-két évvel 
ezelőtt is állt. Az úttal párhuzamosan egykor járda futott és 
árok. Az árok felett fahidak álltak - egykor a fiúk ezeken 
üldögélve udvaroltak és viccelődtek a lányokkal.

A Káni Üdülőfalu fizikai megvalósítása 1999-ben indult meg. 
A faluban ma is látható, hogy folyamatosan és állandóan 
építkeznek: Kánban egymással párhuzamosan több helyek 
zajlik a házak felújítása. A házak ahogy elkészülnek, úgy 
kapcsolódnak be a vendéglátásba. Az építkezések az 
üdülővendégek nyugalmát egyáltalán nem zavarják, sőt: 
érdekes látnivalói lehetnek a megújuló Kánnak.

Szállásügyben e két hölgynél lehet érdeklődni:

*Ledeczki Frida  06 73 578 532
 
vagy
* Belenyesi Anna, 06 23 354 086, 06 23 358 688


Még lehet, hogy küldök Kánról szöveget, illetve ha megtudom közben 
jobban az árakat, akkor azt is megirom (mi egy tréning dijával együtt 
fizettük a szállást, igy az utóbbiról nincs külön infom).

Készült néhány fotó - párat ezekből feltettünk egy képeslapküldőbe. 
Akit érdekel itt nézheti meg:

Magyarul:
http://kepeslap.lezlisoft.com/postcard/index-h.shtml
Angolul:
http://postcard.lezlisoft.com/postcard/index.shtml

Itt a kovetkezo utvonalat kell kovetni a valasztekban:
World > Europe > Hungary > Kan
itt vannak tehat a kepek.

Minden jót mindenkinek, üdv: Ida ***