>
> Naponta tanításokból....
>
> Ez egy első, és kérés nélkül, az egyetlen "lecke" a Listára.
> És lám, milyen érdekes, ez pont mai meglátásomat tükrözi vissza. Ezt
éltem
> meg ugyanis ma reggel meg.
>
> *" Június 13. Vasárnap*
>
> *A félelem megmutatja, ha szűk a tudatunk és hogy hol tudnánk azt
> tágítani.*
>
> Olykor el sem tudjuk képzelni, hogy az élet ilyen vagy olyan területén
> félelemmentesen mozogjunk. Ilyenkor segíthetnek a pozitív példák. Nézzünk
> meg például valakit, aki nemhogy félelmet nem érez, de talán még örömét
is
> leli olyan élethelyzetekben, amelyekben mi szorongunk. Próbáljuk meg
> beleélni magunkat egy ilyen ember helyébe és rájövünk, hogy mitől /miben
más
> ő, mint mi - talán tanulhatunk tőle.
>
> *Ma tudatosan egy pozitív példaképet állítok magam elé. "
> *
> Mindenki éli mindennapjait, és benne azt, amikor, egy szép új nap köszönt
> ránk. Ezzel együtt, új lehetőségek tárházát kapjuk....
> Elgondolkodtató, tudunk e élni vele? Hogy megtudunk-e állni, megélni
a
> JELEN PILLANATÁT.
>
> Mert mi csak tesszük mindennapos dolgainkat. Gondolataink jönnek, mennek,
> és egyre csak kavarognak bennünk, néha nem is hagynak nyugodni,
> annyira.... marcangolódnak bennünk, megtépik, megrágják lelkünket.
> Elfojtott érzelmeink, nyomot hagynak testünk aprócska sejtjeiben, jelezve,
> valami igencsak változóban van. Megváltozott valami bennünk elnyomott
> érzéseink hatására.
> És mi némán harcolunk e számunkra ismeretlen idegennel, tudomást sem
véve
> róla, hogy igenis létezik.
>
> Amikor néha eszünkbe jut egy-egy szép dolog, amitől mosoly ül ki arcunkra,
> nem állunk meg élvezni azt az értékes pillanatot. Nem. Mi csak megyünk.
> Tovább lépdelve, észre nem véve, hogy belül, egészen mélyen ott marad
az
a
> bizonyos dolog, amit mindenáron el akarunk nyomni.
>
>
> Ami tudatos tudatunktól függetlenül, tovább dolgozik bennünk, rombol,
> gyötör minket, míg végül a fájdalom és a boldogtalanság lassan kiül a
> testünkre. Nincs tovább. És ekkor állunk meg csak.
>
> Gondolataink elől nem tudunk megszökni, bárhogy is igyekszünk tenni ellene.
> Nem szabad belemenekülni olyan dolgokba, melyek az adott időben
> elfeledtetik velünk megoldandó feladatainkat. Mindig visszatérnek, akár
egy
> bumeráng. Soha nem tudunk elsiklani gondolataink, érzéseink felett, mert
> mindig szembe kell nézni az adott problémával, amelyet elménk,
> gondolatainkkal teremt meg, és érzéseink benne forronganak, kovácsolják
> nekünk a bajt, ami soha nem akkor nyilvánul meg. Csak később. Amikor
mi
már
> biztonságban érezzük magunkat.
>
> Tudnunk kell megállni, s hagyni, hogy öntsék csak el érzéseink bensőnket,
> lelkünket, és ebben a pillanatnyi állapotunkban, kell megállni és
> megfigyelni, hogy testünk miként viselkedik ebben az adott, és számunkra
meg
> áldott helyzetben. Hogy megértsük végre azt, hogy ez a helyzet miért
most
> történik velünk! És megláthassuk, az adott helyzetben, melyek leckéink,
amit
> érzéseink teremtettek meg nekünk, és, hogy mit kell megtanulnunk belőle.
> Mert életünk leckéit, a mi leckénket, amelyek mindennaposan jönnek,
> mindenképpen meg kell tanulnunk. Így, vagy úgy.
>
> Nem kívánt érzéseinket, gondolatokat, melyek mindennap megoldandó feladat
> elé állítanak minket, meg kell élnünk. Elfogadni, és elengedni, ha kell,
> hogy végre eltűnjenek. És mi tovább léphessünk életünk lépcsőfokain.
>
> Át kell élni azokat, bármennyire is nem szeretnénk, akármilyen jellegűek,
> még, ha rossz érzéseket okozó helyzeteinkről van is szó... ! Ekkor meg
főleg
> meg kell élnünk azokat!!! Majd csak azután nyitni egy másik ablakot,
hadd
> repüljön tovább a pillanat. Melyből rengeteg ajándék áll rendelkezésünkre.
>
> Nem kell félni ezektől a pillanatoktól, hiszen a félelem, mint olyan,
nem
> is létezik. Illúzió, mint minden a világban. Mi teremtjük meg magunknak,
> hogy ezzel is elódázhassuk pillanataink megélésének élményét, hogy a
negatív
> érzéseink rabjai lehessünk. Mert így működünk, sajnos! Ezzel,
> gondolatainkat, melyek mindig jönnek, és feladatunk, hogy ellenőrzésünk
> alatt tartsuk azokat, kalitka-börtön cellájába zárjuk, és be zárjuk
> tudatunkat is, vele testünket, megfosztva lelkünket, ezeknek a pillanatoknak
> a megélésének szépségétől.
>
> Az erő, a bátorság rendelkezésünkre áll bármikor, nekünk csak annyit
kéne
> ehhez tenni, hogy hinni tudjunk az élet szépségeiben. Igenis, csak hinni
> kell benne.És Magunkban is. Mert minden mi vagyunk. Mi vagyunk a VILÁG
is.
>
> Mi emberek, és egész életünkben tapasztalatainkból tanulunk. Soha semmi
> nem történik véletlenül velünk. Életünk minden pillanata oktat, tanít
> minket. Tudásunk megéléseink által gyarapszik.
> Ha kell, küzdjünk álmainkért, könnyezzünk, ha ez kell, boldogságunkért,
> Érzésünk -, gondolataink által, megélésünk segítségével vigyáz ránk,
és
> figyelmeztet probléma esetén is. Nekünk annyi a teendőnk csak, hogy
> figyeljük ezt a belső hangot, amelyik mindig jelez nekünk, és amely igenis
> létezik. Csak, van amikor elmegyünk mellette. És azután csodálkozunk,
amikor
> nem sikerülnek dolgaink. Életünk szenved, ha engedjük neki. Gyárilag
így
> vagyunk "beprogramozva" valamiért.
>
> Mi teremtjük meg élethelyzetünket naponta. Akár akarjuk akár nem. Készen
> kell hát állni mindig egy belső harcra.
>
> Hogy majd azután, mikor e csatánkat megnyertük, emelt fővel tovább tudjunk
> lépni, hiszen minden egyes problémának nevezett helyzet tanít, magában
> hordozva egy új lehetőséget is a megoldásra.
> Nekünk szükségünk van e felismerésekre is, hogy meglássuk benne ezt.
Ezért,
> meg-megállva szemlélődve, el-el kell tűnődni: mit is akar ez a helyzet
> üzenni nekünk.
> Remélem áldás lesz ez az üzenet, mint nekem, ahogyan megírtam!.
> Szeretettel: Anikó .
>
>
--
Dancs Jánosné Anikó Oriflame Menedzser
my.oriflame.hu/anikooriflame
|
