Köszönöm a válaszokat!
Ez azért jó részben megnyugtat, hogy a tudomány
mai állása szerint nem kell aggódnom. Egyébként meg apró kétely azért
maradni
fog mindig, mert úgy vélem, hogy azért a természetben nincsenek felesleges
dolgok,
legfeljebb még nem jöttünk rá a rendeltetésére. Ugyanakkor ezzel szemben
ott
áll
az a megfigyelés is, hogy sok dolog viszont redundáns tartalékként szokott
rendelkezésre
állni az élet körül. Mindenesetre megnyugtató a véleményetek. (Bár kissé
bizonytalan vagyok
starters kifejtetlen rövid "Igen." válaszát illetően a hátrányokra
létezésére vonatkozóan. )
> Nekem 20 évvel ezelőtt vettek ilyen mintát szegycsontomból. Elég durva
> volt
> a fecskendő mérete, az űrtartalom, amit leszívtak, illetve az érzés,
amit
> a
> mellkasomban éreztem. Ifjú bohóként :-) akkor bele se gondoltam abba
> kérdésbe, ami azóta felmerült bennem: Ezzel jóval kevesebb lettem, mintha
> csak vért vettek volna? Azaz - általam nem ismerve a szerepüket
megvalósító
> pontos mechanizmust kérdem, hogy - az őssejtjeim egy részének elvesztése
> jelent potenciális, vagy tényleges hátrányt a szervezetemnek? Teszem
azt,
> idősebb koromra kevesebb marad, vagy egyszer csak el is fogy, ami
valamilyen
> regenerációban részt venne, stb.
A csontvelői vérképző őssejtek önmegújítóak, úgy is tudnak osztódni,
hogy megtartják az eredeti differenciálatlan állapotukat. Ha a csontvelő
egy részét eltávolítják, azon a területen "élettér" szabadul fel, amit
ezek és a csontvelő más sejtjei rövid időn belül újra benépesítenek.
Nem jelent sokkal nagyobb problémát, mint egy véradás, csak kellemetlenebb.
>
> az őssejtjeim egy részének elvesztése
> jelent potenciális, vagy tényleges hátrányt a szervezetemnek?
Igen.
> Teszem azt,
> idősebb koromra kevesebb marad
Nem. Pont ezért jó az őssejt: pótlódik. A vér úgy tudom, fél év - a
csontvelő 1 év alatt.
|