Védőügyvéd: Elárulná a korát?
Kicsi idős hölgy: 76 éves vagyok.
Védőügyvéd: Elmondaná, kérem, a saját szavaival, mi történt április elsején
éjszaka?
Idős hölgy: Ahogy szoktam, a verandán üldögéltem hintaszékemben a langyos
tavaszi estén, mikor egy fiatalember lopakodott oda és leült mellém.
Védőügyvéd: Ismerte őt?
Idős hölgy: Nem, de barátságosnak tűnt. Elkezdte dörzsölgetni a combomat.
Védőügyvéd: Megállította?
Idős hölgy: Nem.
Védőügyvéd: Miért nem?
Idős hölgy: Jó érzés volt. Senki nem tett ilyet velem, mióta az én Albertem
húsz éve meghalt.
Védőügyvéd: Mi történt utána?
Idős hölgy: Elkezdte fogdosni a melleimet.
Védőügyvéd: Ekkor leállította?
Idős hölgy: Nem, természetesen nem!
Védőügyvéd: De miért nem?
Idős hölgy: Az érintésétől élőnek és izgatottnak éreztem magam. Évek óta
nem
éreztem ennyire jól magam!
Védőügyvéd: És mi történt ezután?
Idős hölgy: Ó, hát hanyatt dőltem és mondtam neki, hogy tegyen magáévá,
most!
Védőügyvéd: És megtette?
Idős hölgy: A pokolba is, nem! Felkiáltott: ,,Április bolondja!" És ekkor
én
lelőttem a kis szarházit...
|
Az indián törzsfőnök odaáll a törzse elé:
- Hát, van egy nagyon rossz hírem,
és egy jó, melyikkel kezdjem?
A törzs tagjai azt mondják, hogy kezdje a rosszabbikkal...
- Az a helyzet, hogy
a táborunk köré költöztek a cigányok...
Ajajajajaj.... És mi a jó hír?
- Olyan az ízük, mint a bölényeknek...
|