Nehéz a magyar ember sorsa?

Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és
ezért kell, hogy fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen
föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt
itt a Kárpát-medencében! Miért sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket,
fiataljainkat falvainkból, városainkból??
A félelem, a szorongás, ha csak irreális, még akkor is mindenképp
kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy
kísérletet: A tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy
kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra
voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog
eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés alatt álló
terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát.
Így bezárva a macska nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött,
közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez
az irreális félelem is hatással volt.
Abban a teremben hol nem volt cica, az élet szépen ment a maga
medrében, sok, sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a
parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció.
A másik teremben, hol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a
félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek
nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett
utódokat is megették és azok a kis egerek, amelyek életben maradtak,
sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle
deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme
iránt vonzó egyed. Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális,
alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtsa az áldozatát!!
Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a
hatalmas nyugtalanság, félelem!!
A Gonosz mindig, de mindig a szentírásban pánikól, ócsárolja a jó
Isten által szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de
mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne
féljünk, hanem bízzunk benne!!

Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, a tavaly télen,
a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt és mi
szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes a kollégáim
családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb
kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét.
Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverésben is, ha
magunkban, környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor
Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk.

Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a félelem, a
szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz
összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is.

Csaba testvér.

Böjte Csaba - Megmaradunk!?

Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években
itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a
statikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is ki tudom
számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor fog
elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki
is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel,
akkor hány másodperc múlva fog elütni... csak az nem logikus, hogy
miért nem ugrok félre, miért nem
igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan
a sorsunk beteljesedését?
Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul
ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni.
Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János
által gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: "ha nincs kenyér, keresünk!"
Igen, mi keresztények a mi Urunktól, Istenünktől azt halljuk:

"Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek", "bármit
kértek az én nevemben, azt megkapjátok"... Igen, egy változó, növekvő,
kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a folyamatosan
születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus,
fáradt gondolkodás kellene, hogy vezessen bennünket, hanem egy
dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk
szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni
hittel, reménnyel Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet?
Azt, ami érték nekem, azt örömmel megmerem-e osztani gyermekeimmel???
Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát
teremtett, van neki panziója, sípályája és főleg sok, sok vendége.
Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és
elment Amerikába... Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén:
"Mit gondolsz, ezt, amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél,
más országban ezt el tudtad volna érni?
Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát akkor miért kell nap mind nap
azt mondani, hogy itt Erdélyben nem lehet eredményesen dolgozni meg
nem is érdemes, mert úgyis minden hiába, meg stb., stb. Ha a gyerekeid
nap mind nap csak azt hallják, hogy nehéz, hogy nem éri meg, akkor
miért ne mennének el a mi "rossz" világunkból?? Barátom némán
hallgatott, láttam, hogy érti azt amiről beszélünk. Végül is ő űzte
el, a problémák folyamatos felemlegetésével magától, szépen fejlődő
vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond
egy szál sincs - mondtam neki - most te kell vissza is édesgessed a
fiadat! Ha felhívod, ha írsz neki, mindig mondd el, hogy mennyi vendég
volt, hogy ma hányan lovagoltak és hogy mennyi állatot tudtál
értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni, valótlan
dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és újból
örömmel mondd el, mert a te örömödnek, bizakodásodnak teremtő ereje
van!! Használt a gyógymód, a fiatalember, mint szakács hazajött és
vezeti apja konyháját.
Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot
alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagynunk az
állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a
gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem
volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk
el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem
volt még a Kárpát-medencében.