Kedves Lista!

          Mindenki bírja a fájdalmat, kivéve azt, aki érzi.
          (William Shakespeare)

#4373-ban írtam valami olyat, hogy a régi gyógyítók, mesterek, és
beavatottak a tudásukat csak egészen speciális esetben alkalmazhatták
a saját "fájdalmaik" enyhítésére. Ez mai szemmel nézve elég kegyetlen,
kiábrándító, reménytelen, söt értelmetlen korlátozásnak tünik, viszont
a spiritualitás oldaláról nézve egyáltalán nem az.
Ök már akkor tudták azt, hogy kevésbé szenved az ember attól a
fájdalomtól, aminek ismeri az értelmét, célját vagy jelentését (pl.
Karmikus háttér, életterv, áldozatvállalás stb.). Nem a fájdalomszint
változik meg, viszont egyre kevesebbet szenved töle az ember,
míg lassan visszaáll a harmónia.
Egyébként, dióhéjban ez lenne annak az ösi spirituális
gyógyítás-gyógyulási elképzelésének is az elve, ami, az AK-osok
körében is sokat emlegetett, "elfogadás"-ból indul ki.
(Egyfajta gyógyító elfogadás?)

Az eddigi sorokból talán az is érezhetö, hogy a fájdalom, és a
szenvedés között igen laza a kapcsolat. Erösen sarkítva úgy is lehetne
fogalmazni, hogy életünk során a fájdalmat sokszor nem tudjuk
elkerülni, viszont szinte minden szenvedés elkerülhetö, mert az már
rajtunk múlik. Elsö hallásra nagy bukfenc, de ha megértjük sokakon
segíthet. Nyilván nem kell testi fájdalom ahhoz, hogy valaki
szenvedjen, hisz sokan egy szakítás miatt is szenvednek, vagy a
félelemtöl, aggodalomtól, söt egy sima elégedetlenségtöl is lehet
szenvedni, de itt most nem ez a lényeg, hanem az, hogy a szenvedés
minden esetben egy reakció valamire. Mivel mindenki a maga módján
reagál, ezért szinte biztosra vehetjük, hogy a szenvedést egy egyéni
program irányítja. Egyébként ezt igazolni látszik a modern
fájdalomkutatás, és különbözö hipnózis-experimentek is. Nos,
ha "program", akkor egy AK-osnak nem kell szomszédba menni
tanácsért:)

A fájdalmat csak az elme kapcsolja össze a szenvedéssel, söt az elme
itt egyéb büvésztrükkökre is képes, pl. ha nincs fájdalom, akár valós
fájdalmat is tud ébreszteni "szenvedésprogramjainak létjogosultsága"
érdekében. Így lehetnek, a saját szenvedésének fontosságot, és
értelmet tulajdonító hipochondernek, az agyban kimutatható "valós"
fájdalmai. (Ez az a nem is olyan ritka eset, mikor végsö soron a
fájdalom, és a szenvedés is egy egyfajta illúzió)

Összefoglalva:
A "fájdalom" bár nem minden esetben valós, de programozással minden
fájdalom manipulálható, a "szenvedés" maga viszont egy "sima" program,
és mint ahogy minden program, ez is átírható. Elvileg akár ki is
lehetne törölni, de nem szabad, mert durván sérülne az 
empátiaképesség.
(Ez talán megmagyaráz egyet s mást a világunkban).

Szeretettel
Remete

----------------------------------<+>-----------------------------------

          A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetni
          a fájdalmat magát attól a fájdalomtól, amit mi okozunk
          csupán azzal, hogy rá gondolunk.
          A félelem, a düh, a büntudat, a magány és reménytelenség
          mind olyan érzelmi reakciók, amelyek képesek felerösíteni
          a szenvedést.
          (Buddha)