Kedves Lista!
Müller Péter gondolatait küldöm nektek. Egyetlen kiegészítéssel: a
rossz érzés, szorongás, nem mindig más érzése. Van, amikor bizony az
enyém. Azért kell jól figyelni, hogy ezt észre vegyem, vagyis meg
tudjam különbözetni, hogy mi az enyém, és mi jöhet mástól.
Szeretettel, István. (Bp.)
Ha jól figyelsz, rádöbbenhetsz arra, hogy rossz érzésed nem is a
tiéd: valaki helyett szorongsz, vagy valaki bánata suhant át rajtad,
és árnyékba borította egyébként derűs lelkedet.
Bizony, az érzések fertőznek, közelről és nagy távolságból is.
Ilyenkor hiába keresed magadban rossz hangulatod okát, kiderül, hogy
a párod fél, vagy ő depressziós, és te az ő félelmét féled.
Átsugárzott rád, mert érzelmi adók-vevők vagyunk egyszerre. Valaha
azt hittem, ehhez szeretni kell a másikat, ma már azt tapasztalom,
hogy még egy számomra közömbös ember is hatással lehet rám, néha nagy
távolságból is. A kérdésem itt ez: miért váltam hangolttá rá? Miért
vettem át mások negatív érzéseit?
Ahogy a hangok alaphangja a normál Á - úgy alaphangja a léleknek a
derű. A zenészek is szüntelenül hangolnak. Nekünk is kell! Az élet
lehangolja a hangszereket - bennünket is. Hangolni kell!
Müller Péter
|